Pókfóbiám tegnap hirtelen eltűnt. Egy kis pók, olyan 1 cm körméretű, kapaszkodott volna ki a kádból de mindig visszaesett. Régebb, félelemből és undorból simán lemostam volna a lefolyóba, csak hogy mielőbb megszabaduljak tőle. De most bevillant a szerencse, hogy talán épp a szerencsémtől szabadulnék meg, ami nagy butaság lenne. Ezért a nyújtófával kimentettem a kádból. Mellé helyeztem a fát, amin szép okosan felmászott a pókocska. Elvittem a konyhába és nekitámasztottam a falnak, hadd sétáljon el, szabadon! Egy óra elteltével mikor visszatértem, már nem volt ott. Hála Istennek, megmentettem a pókot is, meg a szerencsémet is. Most már tudom miért van annyi pókháló a lakásom minden egyes sarkában. Megtartsam, vagy takarítsak? Majd, ha elköltözöm, ki tudja mikor :-) Szeretek itt lenni.. Mindig szeretek ott lenni, ahol épp vagyok, nekem nagyon jó érzés itt lenni.
Vigyázzunk a pókokra is, szerencsét hoznak, ne öljük meg állandóan a szerencsénket! Jó?
Jumping Spider (Salticidae) on a white background.
