BLOG

Kezdjünk el élni…

Kezdjük mindig a mával, az életünk mindig a mával kezdődik. A múlt nem létezik, halott. Emeljük fel a korlátainkat a mai napunk köré, hogy csak arra fókuszálhassunk, hogy azt a maga teljességében élhessük meg. Így kezdődjön a napunk. Azért jönnek létre az ellentétek, ellenségek és háborúk, mert mindenki boldogulni szeretne, de másképp látja ennek a módját és annyira a sajátját akarja érvényesíteni, annyira abban hisz, hogy megpróbálja a másikét elnyomni. Ebből csak a közös nevezővel lehet jól kijönni, mert soha nem érvényesülhet mindenki akarata egyszerre, csakis mindig Egy. De mi van, ha az az egy a lehető legrosszabb forgatókönyv? Ezért kellene belátónak lenni a legnagyobbnak és legerősebbnek. Mert a nagy erő, az nagy felelősséggel is jár, minél magasabbra jut valaki, annál nagyobbat lehet bukni is. Erre fel lehet készülni, a bukásra, mert aki fent van, az bukik, aki meg lent van, az emelkedni fog. Ilyen a szerencsekerék is: egyszer lenn, aztán fenn és ez ismétlődik.
Egy kis természeti, térrendezési szabály: Az energiák akkor jótékony, éltető hatásúak, ha szabadon, gátak nélkül áramlanak. Áramlás: hoznak és visznek, szállítanak, mozgásban vannak, adnak és vesznek, de nem tartanak meg semmit maguknak. Elengednek és csak akkor kapnak másikat, frisset. Minden áldott nap, ez a napi friss kenyér, amit tovább adunk egymásnak! Akkor tudnak életenergiát áramoltatni, ha szabad útjuk van. Ha valamiért egy szűkebb környezetben megrekednek az energiák, az történik, hogy az életenergiák is megállnak és jótékony hatás helyett ártalmassá válnak. Állott, áporodott levegő és mocsár ilyen érzete támad az ilyen környéken élő embernek. Megáll az idő is, nem halad, ami nincs mozgásban változásban, nem tud kitisztulni sem. Keletkezik egy nagy méret ártalmas energiahalmaz, ami csak ártani tud. Biztos tudunk olyan régi, elfeledett törzsekről, akikre rábukkantak időnként és helyenként bárhol, a világ bármely pontján. Az ilyen helyeken a saját megrögzött hitük és állott energiájuk szerint élnek a kis közösségek a törzsek. Nem fejlődnek együtt a külvilággal és emiatt, meg ezáltal egyfajta elszigetelődést szenvednek el. Mert aki elszigetelten él, szenved, amikor kifele tekint és látja, hogy az a kinti világ egy teljesen Más Világ. Más kapaszkodójuk nincs, csak a saját, belső körű hitrendszerük, ezt nem tudják elengedni, mert akkor elveszettnek éreznék magukat, ez az ő komfortzónájuk. Ezt soha nem képesek átlépni, mert nem is akarják. Azért vannak még ilyen kis , elfeledett törzsek a világon, akik remeteként élnek, mert nem is akarnak kilépni megszokott, álbiztonságot adó komfortzónájukból. Ha megállunk egy helyben és helyzetben ráadásul tétlenül, akkor lassan meghalunk, bekövesedünk, olyanok leszünk, mint Lót asszonya. Ő is visszanézett a múltjára, ez lett a veszte. Meg kell értenünk, hogy nincs múltunk, csak jelenünk, nem számít csak a most. Minden nap , ébredéskor rögtön erre emlékezzünk: csak a mai nap létezünk, csak ma tudom megváltoztatni a sorsom, nincs más idő, se hely, se mód erre, csak a mai napom.
A gondolatok erejéről, amit én is alkalmazok mindennap. Meg kell tudni különböztetni magunkban, hogy melyek az érzéseink és melyek a gondolataink, még akkor is ha a kettő néha teljesen összekapcsolódik és egybekel, mint egy jegyespár. A gondolataink sajnos képesek az érzéseinket is befolyásolni. Ezért nem mindegy hogyan, milyen szinten gondolkodunk. Aki elvetette a pozitív gondolkodást, annak nehéz lesz egyszerre több szinten megugrani, ahhoz, hogy az érzelmeit is áthangolhassa, de nem lehetetlen! A pozitív gondolkodás is hozzánk tartozik, a gondolkodás is hozzánk tartozik és az élethez elengedhetetlenül szükséges! Gondolatok akaratlanul is megjelennek a fejünkben. A mi dolgunk és FELELŐSSÉGÜNK, hogy merre tereljük a gondolatainkat: a jó irányba (pozitív) , vagy a negativitás irányába (hogy velem mindig csak rossz dolgok történnek, ez a negativitás ) Ha ellenőrizni tudjuk a gondolatainkat, akkor nem történhet meg az, hogy hangulatemberré váljunk. Régebb, kiskoromban én is hangulatember voltam, nagyon kiegyensúlyozatlan az , aki a csak a hangulataira és az érzéseire hagyatkozik. Az ilyen emberre nem lehet számítani, ha nagyon elmélyül ebben, akkor válik beszámíthatatlanná. De most nem itt tartunk, hanem ott, hogy miért fontos valamennyire irányítanunk és ellenőriznünk a gondolatainkat, nem túlzásba vive , természetesen. Mert a gondolatoknak erejük van, ezért nem mindegy, mire használjuk fel. Ha valamire célzottan irányzottan törekszünk, akkor ott vannak a mi pozitív gondolataink, amelyek kísérik a tetteinket. Sokszor még az is kevés, ha mi pozitívan gondolkodunk, mert mindig akad olyan a környezetünkben, aki viszont negatívan és ha ő erősebben negatív, akkor képes még a mi pozitív energiánkat is lehúzni. Erre egy egyszerű példa: én hiába szurkolok az egyik focicsapatnak, ha van mellettem valaki, aki szintén ugyanannak a focicsapatnak szurkol, de van benne egy erős, lehúzó negativitás, amit alig tud le küzdeni. Ezért mi történt? Hiába voltam nyugodt, hogy minden jól alakul és marad az eredmény 0-3, mikor egyszer csak ez a másik személy szó szerint bevonzott még egy gólt a gondolatával és azzal hogy ki is mondta: "csak nehogy így a végére bekapjanak egy gólt !"- ahogy kimondta, pikk-pakk a laszti máris bent landolt a hálóban és így lett 1-3 az eredmény. Tehát erről beszélek. Elég ha mi teljes mértékben pozitívak vagyunk, mert sokszor még ez is kevésnek fog bizonyulni a jó eredményhez, de legalább mi tegyük hozzá a mi részünket, a teljes pozitivitást! Sajnos mindig lesz, aki lerontja az átlagunkat, vagyis a mi TELJESSÉGÜNKET. 
   Még valamire rájöttem már egy jó ideje, hogy abban is változás történt, abban a megállapításban, hogy: " Az ismétlés a tudás anyja." Nem így van, hanem: Az ismétlés nem a tudás anyja, hanem a BEFOLYÁSOLÁS atyja! Igen, ez van.
Aztán egy nemrég tartott kanbuli, azaz egy jó asztali hangulati kizárólagos férfi beszélgetés váltott ki belőlem egy felismerést. Azt, hogy a Nők meg tudnának élni, lenni férfiak nélkül is, sőt még életet tovább adni is képesek lennének, de ez fordítva viszont nem igaz! Mégis úgy tesznek a férfiak,( természetesen nem az összes férfi),  a teremtés koronái, mintha kizárólag tőlük függne miden a világon. Mi lenne, ha nem akarnánk állandóan egymás fölé kerekedni, hogy ki legyen felül, ha nem inkább egy vonalba kerülnénk, azaz egy szintre, egyensúlyba, hiszen ebben a világban mindannyiunknak így is úgy is ugyanaz a sorsa, nem lesz sem kivétel, sem különbség majd, ha majd egyszer a Teremtő Színe elé kerülünk. Akkor miért ne élnénk is teljesen egyenlő módon?

Szóljon hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Scroll Up