A kakukkfióka sem tehet arról, ha nem a saját fészkébe csöppenti a sors. Azt, hogy madár vagyok nem szó szerint kell érteni. Van egy film, amit elég nehéz megnézni, én is csak félszemmel, annyira kegyetlen, de arra a kakukkfiókára gondolok, "A barbár - Legenda a szellemharcosról" (2007). Oka van annak, ha eltéveszti a madár a házszámot. Hiába nem akarja, akkor is megtörténik. Ne haragudjunk a kakukkmadárra sem! Ugyanúgy nem tehet arról, hogy nem a helyén van, bár lehet, hogy egy felsőbb rendező szerint pedig: DE, Igen! Mindig, mindenki pont ott van, ahol lennie kell, semmi sem a véletlen műve. Az akarat elég kevés szerepet játszik a sors terveiben. Ha azt gondoljuk, hogy minden a saját akaratunk szerint történt és történik, nagyot tévedünk. Tanulni vagyunk itt és nem tanítani, egymást kioktatni, te is én is, ő is (még ragozhatnám tovább), azért vagyunk itt, hogy megtanuljuk mindannyian a saját leckéinket. Ezért nem fogadok el tanítást senkitől, csak a Sorstól,. Legtöbb embert Ő küldte, feladattal. Soha, sehol nem jelentette ki, hogy emberek beszélni fognak az Ő nevében. Amíg embereket hallgatunk, addig nem tudunk Őrá figyelni. Kire hallgassunk inkább? Emberre, vagy Istenre? Ki adhat valódi, értékes, megszívlelendő tanácsot? Tiszteletet alapból mindenkinek megadjuk. Ha nem viszonozzák, mi is megvonjuk. Nem alázzuk még tovább magunkat, amíg a másik magához tér és bocsánatot kér, mert lehet, hogy az soha nem fog bekövetkezni. Addig meg lejár az életidő és csak vártunk és vártunk és várhattunk. Nem embertársainkra kell várnunk. Megtesszük, ami a feladatunk és tovább lépünk. Ha süket fülekre találtunk akkor is. Nem a mi hibánk, ha a mi hívásunkat nem akarják meghallani. Majd eszükbe jut, hogy volt egy olyan hang is, ami nem csak kellemes volt a fülnek, de még igazat is mondott, kár, hogy nem figyeltünk rá. 
      "A vadon foglyai" című film kitűnő példa erre. Mert nem a háborúba, nem a járványokba, nem a tudatlanságba, információhiányba pusztulhat bele (nem állítom soha, hogy pusztulni fognak) sok ember, hanem a SZÉGYENBE. Lelepleződik, kiderül mindenki számára, hogy nem pont az a személy, akinek mutatta magát és ez óriási sokk lesz. A szégyent nagyon kevesen tudják elviselni. Csak azok viselik el, sőt kerekednek felül rajta, akik egész életükben szégyenpadra voltak ültetve. Nem is tudták, miért kellene szégyenkezniük, de eldöntötték helyettük, hogy ülj le ide, 1-es, szégyelld magad! Miért is? Csak, mert én azt mondom! De ki az az Én? Azok az "Ének" fognak szégyenükben elsüllyedni, kibukni, vagy bebukni, elbukni, akik folyamatosan, egész életükben csak buktattak másokat okkal, ok nélkül. A kíméletlenek, az érzéketlenek, a felszínesek, a látszatemberek, akik tisztának látszanak, de nem azok, mert az álarc védi őket. Az álszerények és az álszentek. Leesik az álarcuk és a fénybe kerülnek, átvilágításba. Kiderül, hogy került-e piszok a palacsintába, vagy sikerült tisztán befalni. A szobrokat is mindig leleplezik, különben nem alkották volna meg és állították volna ki, közszemlére, ha nem az lett volna a végső cél, hogy leleplezzék és mindenki számára láthatóvá tegyék. Csak az az ember kerüli a fényt, a nyilvánosságot, az haragszik Istenre is és káromolja, akinek NEM TISZTA A LELKIISMERETE, aki tudja magáról, hogy bűnös. Az mindig rejtőzködni fog, felteszi a maszkot, hogy megvédje magát. Nem a vírustól, hanem a kandikamerától, a másik ember szeme elől. Nehogy felismerjék. Mert akinek nincs titkolni-, félnivalója, az nem takarózik semmivel, nem adja ki magát, kockáztatva mindent, még az életét is. Aki nem hibás, az nem fél semmitől, rábízza magát a sorsra, legyen úgy, ahogy lennie kell. A sors juttatta el idáig, a sors vezeti majd tovább is, arra, amerre meg van írva a Sors könyvében. A kezében mindannyian csak eszközök vagyunk és nem mi irányítjuk a sorsunkat, hanem az irányít minket, ha akarjuk, ha nem. A győzelemhez nem elég a mentális erő, hanem a lelkierő is kell, meg itt a földi dimenzióban a fizikai erő is. A lélekjelenlét, hogy bízom magamban, a tudásomban, képességemben, az utamban, az igazságomban, az életemben annyira, hogy ha akár az egész világ is ellenem fordul, lehurrog, megvet, megbélyegez, akkor is BÍZOM MAGAMBAN, abban amit a sors belém helyezett, amit KÉPVISELNEM KELL! (ÉS NEM KÉPMUTATNOM,- ÓRIÁSI A KÜLÖNBSÉG!) Tehát, ha megvan bennem ez a sok lényeges dolog a győzelemhez, akkor azt jelenti, hogy minden buktató és akadály és összefogás ellenére, KÉPES VAGYOK MEGŐRIZNI A LÉLEKJELENLÉTEM. Nem menekülök el, nem futamodom meg, nem roskadok össze, mert az Isten-i lélek ott van bennem és megtart. Emelt fővel, egyenes derékkal, szégyenkezés nélkül, mert a győztesnek is jár, ami jár: a dicsőség, a dicséret. Ha valaki minden eléje gördített akadály ellenére győz, azt jelenti, hogy nincs MIÉRT SZÉGYENKEZNIE, HOGY AZ ELLENE FELHOZOTT VÁDAK HAMISAK, ÉS NEM ÁLLJÁK MEG A HELYÜKET!