Június 7-ről, 8-ra elég furcsa álmom volt. Egy kórházban voltunk valakit meglátogatni. A nővérke végigkísért a folyosón, megmutatni a kórtermet, amit kerestünk. Menet közben egyszer csak előbukkant a plafon egyik fedőlapja mögül egy döglött kutya két hátsó tappancsa. Poros volt a lába az úttól, látszott, hogy nemrég még élt, szegény. Kérdeztük a nővérkét, hogy mi ez és hogy került oda? Felnézett, ő is megriadt, nem szólt semmit csak intett, hogy maradjunk csendben és meneküljünk ki a kórházból minél előbb. Szót fogadtunk és futni kezdtünk a kijárat felé. Közben egy nagy fekete árnyék végig üldözött minket. A haj formája alapján nő volt. Kijutottunk, ekkor összedőlt a kórház. Erre felébredtem, mert akkora dörgés és villámlás volt, mintha a Föld készült volna kettészakadni. Éjjel 3-kor.