Emlékszünk arra a filmre? Elmennek híradósok egy falucskába, részt venni egy eseményen, megnézni, mit jósol a közelgő időjárásról a mormota. Kicsit én is így érzem magam, mintha minden nap csak ismétlődne és addig nem lenne kiszabadulás, amíg nem csinálok mindent jól. De fontos másoknak segíteni és fontos, hogy szeressenek. De ez nem csak nekem fontos, hanem ez mindenkinek ugyanolyan fontos. Nem csak én vagyok tesztelve az Égiek által, hanem ti is, mindannyian. Ne mások fölött ítélkezzünk, mert az nem a mi dolgunk. Előbb mindenki a saját háza előtt sepregessen. Ha ott rend van és tisztaság, tartsa is meg. De még akkor se kandikáljon másfele, hogy vajon a szomszéd már takarított? Nincs köze hozzá, és nem az ő feladata. Mindenki saját magával legyen tisztában és békében, a többit bízza a Mindenhatóra. Nem a te dolgod ítéletet mondani a másik fölött, inkább szurkolj azért, hogy ő is meg tudjon felelni. Mert minden mindennel összefügg. Mind egyek vagyunk, bárhol is vagyunk, a Föld bármely pontján. Olyanok kellene legyünk, mint a francia muskétások: mindenki Egyért és Egy Mindenkiért. Ez az igazi testvériség. (Már hallom is egyesektől, hogy neki senki nem a testvére, ami szomorú, mert akkor épp a magyarságodat készülsz megtagadni) Attól senki sem fog kedvezőbb fénybe kerülni Isten szemében, hogy a másik embert lehúzza, vagy befeketíti. Fentről úgyis minden jobban látható, minden apró gesztus és el van könyvelve a javunkra, vagy a hátrányunkra., attól függően, hogy milyen szándékkal tettük. Ezért adjunk embertársainknak is újabb, meg újabb esélyt a javításra, ne zárjuk le véglegesen a kapcsolódást hozzájuk. Tart, ameddig tart, de mindennap van esélyünk jobban csinálni a dolgainkat mint tegnap, vagy tegnapelőtt. Mi is kapjuk Fentről napról napra az újabb esélyeket, mi is adjuk tovább az esélyt napról napra embertársainknak, még azoknak is, akikben többször csalódtunk. Miért NE sikerülne? A lehetőség mindig adott, csak meg kell ragadni, nem tétovázni! Egyszer élünk, az legyen jó és minőségi! Méltóság , egymás tisztelete nélkül olyan, mintha csak egy állatkertben tengődnénk.