A nyugati kultúrában, és Európában is megfigyelhető, hogy szeretik, ha FEHÉR az ágynemű. Abból indulhatnak ki, hogy a fehér a tisztaság színe (a fehér egyébként nem szín, ahogy a fekete sem!), és ezzel jobban bizonyítható a tisztaság, hogy őrzik a tisztaságot. Tisztaságot úgy is lehet őrizni, ha nem bizonygatjuk folyton és nem csak a látszatra adunk, meg nem csak a látszat alapján hozzuk meg döntéseinket. A tisztaságot ugyanis kevés fehér színnel demonstrálni. A fehér még nem biztos, hogy tiszta is! Csak annak látszik! Nem elégedhetünk meg a látszattal. A felszín az mindig megtévesztő. Ne dőljünk be soha elsőre a látszatnak, vagy bele a kardunkba :-). Ha valamit, vagy valakit igazán meg szeretnénk ismerni, arra időt kell szánni és búvárként lemenni a mélybe, a lelke mélyére. A lényeg, amivel szerettem volna foglalkozni ebben a rövidke bejegyzésemben, az az, hogy a fehér a keleti kultúrában nem a tisztaság jele, hanem inkább a halál, a gyász jele. Ha csak nem szeretnénk túl hamar a túlvilágra kerülni, mert lenne még dolgunk ideát is, akkor ajánlatos inkább éltető, meleg színeket használni ágyneműnek, lepedőnek. (mert a szemfedő is általában, főleg régen is inkább fehér volt). Ágyneműnek használjunk életerős, serkentő színeket. Ha inkább pihenésre kell az ágynemű, akkor pasztell, halvány árnyalatú szín az alkalmas. Ha szerelmi életünket szeretnénk egy kicsit feldobni, felélénkíteni, akkor lehet nyugodtan a lila és a vörös bármely árnyalatát bevetni. A Zöld jó hatással van az egészségre, világoskék megnyugtat, jobban alszol tőle, a sárga feltölt energiával. Így tovább és így tovább. Minden csak hozzáállás kérdése. Döntés kérdése, hogy ki minek enged teret és milyen játékszabályokat tart be. Szabályok léteznek és valamelyiket be kell tartani, választani kell.
Ez az, amiről írtam, fehér ágynemű