BLOG

Együttérzés—–>Egyetértés

Még hogyan lehetne megteremteni az egyetértést? Együttérzéssel, vagyis empátiával. Az életnek szüksége van együttérzésre, az üzletnek nincs szüksége erre! Ha élni szeretnénk, akkor együttérzést kell tanúsítanunk és elvárnunk egymástól, amikor meg az üzleti életről van szó, akkor ennek az ellenkezője valósul meg, akkor csak a saját érdekeinket nézzük. Meg kell tudni különböztetni a magánszférát az üzleti szférától  és a kettőt nem összekeverni! Abból semmi jó nem szokott kisülni. 
Aki nem tudná, milyen az együttérzés, annak csak annyi segítség, hogy álljon meg egy pillanatra és próbálja magát beleképzelni egy másik szenvedő ember helyébe. Próbálja elképzelni, mit érezhet az abban a pillanatban és ő mit tenne, hogyan érezne hasonló helyzetben? Minden emberi kapcsolatnak meg van a maga dinamikája, de általános olvasatban úgy néz ki, hogy : előbb együtt nevetnek, aztán egyik nevet a másikon, talán a másik is az egyiken, aztán közösen sírnak. Mert mikor sírni kell, megfigyelhető, hogy az már közösen szokott megtörténni. Mondhatjuk még, hogy az a te problémád, engem nem érint, sírj tovább egymagad, de nagy hiba lenne. Mert az ami a másikat sírásra fakasztja, előbb -utóbb engem is elér és én is sirhatok. Nem mindegy hogyan közelítünk meg bizonyos helyzeteket, ha győzni szeretnénk. Először is dobbal nem lehet verebet fogni. Jó, ha hangosan is kinyilvánítjuk a véleményünket, de azután csendesen lépjünk a tettek mezejére. Ha bőséges termést szeretnénk, akkor ne savazzuk a termőföldet, mert megmérgezzük a termést is. Nem kell senkire sem mutogatni, hogy ki állhat a savazás hátterében, hanem csak szorítkozzunk a saját ügyünkre, a saját hatókörünkre, de arra teljes mértékben. Nem kell hatalmasságoktól várni a segítséget, mert lehet, hogy az ő kezük is meg van kötve szerződések által így hiába ígérnek bármit, úgy sem tudnak majd segíteni. Saját kezünkbe kell vennünk a sorsunkat és találnunk más hasonló sorsú társat, akivel igenis összefogunk és keresünk ügyvédet. Természetvédelmi és egészségügyi szempontból közelítjük meg a problémát, ha egyszer az van megtámadva. Ártalmas műveleteket, gyártást lehet végezni valahol máshol is a prérin, vagy a sztyeppéken, ahol nem lakott terület van, pláné nem ott, ahol a legjobb termőföld lenne. Bármennyire megéri a befektetőnek, nekünk ilyen beruházás nem kell, mert ez üzlet és a mi szempontunkból amennyire előnyös a másik félnek, annyira hátrányos számunkra. Mérgező és hosszú távon pedig pusztító. Olyan pedig nincs, hogy erőszakkal, a mi beleegyezésünk nélkül történhetne bármi is. Nem kell  túlspilázni a helyzetet, sem mutogatni semmilyen vezetőkre, hanem az érintett társaság, aki egyébként többségben van, nyugodtan, de határozottan jelentse ki, hogy NEM kér ilyen munkahelyből, inkább más hosszú távon életképes munkába, vagy saját vállalkozásba kezd. Ja és a meglévő ártalmas 17 darab létesítményt is azonnal eltüntetni, ameddig nem késő. Az adminisztrációval, meg a jogi lépésekkel ráérünk később s foglalkozni, de a semlegesítés az első és a legsürgősebb, SOS! fokozatban. Tehát jelenleg az együtt sírunk stádiumban tartunk mindannyian. Egyet tehetünk, mindenki, amiben és ahol érintett, azokban az ügyekben összefog és küzdeni kezd szépen, lassan, ahogy lehet a túlélésért.
Visszahallás alapján azt kell mondjam , hogy a füles orvosi példámmal nem azt akartam mondani, ami végül lecsengett egyeseknél. Nem azt, hogy fussunk orvoshoz és minden hülye ötletüket készpénznek fogadjuk el. A példa, amivel jöttem, egyébként megtörtént valakivel, aki hozzám közelálló, felszúrtak a fülébe, orvul, mielőtt tiltakozhatott volna. Hát nem gyógyult meg a felszúrástól a füle, hanem még inkább begyulladt. Egyszerűen nem babrálta tovább, békén hagyta a fülét és egy idő elteltével, olyan féléven belül meggyógyult neki. Mára most csak ennyit, minden jót!

Szóljon hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Scroll Up