BLOG

Az ÉLETHEZ nem kell semmiféle engedély

Remélhetőleg egyre többen érezzük, hogy ha arra várunk, hogy mikor kapunk engedélyt Élni, akkor bizony még jó sokáig várhatnánk. Mégis kitől, mitől várjuk állandóan az engedélyt? Észrevettük, hogy az állandóság lapja a cigány kártyában például Istent jelenti, vagyis a Mindent látó szemet? Egyetlen, akitől engedélyt kapunk, az nem más, mint a Mindenható és akkor kapjuk meg, amikor megszületünk. Milyen más engedélyeket várunk még életünk során és miért? Kire várunk és kinek tartozunk Hálával? Miután megszületünk sokáig még a helyes és igazi úton járunk, azaz élünk, de aztán elkerülhetetlen a Tévútra tévedésünk, mert magunk belső hangja helyett elkezdünk figyelni a Mások külső hangjára. Először csak azt tapasztaljuk, hogy a mi saját belső hangunk nem ugyanaz, mint mások külső hangja. Aztán tovább eszkalálódik a helyzet azzal, hogy nyomás nehezedik ránk külső térből (szüleink, nagyszüleink, családunk, iskolánk, és más intézményeink részéről) egy nyomás nehezedik ránk, amelyik próbálja elnyomni a saját belső hangunkat és annak útmutatásait. Ez a nyomás azt próbálja nekünk betanítani, hogy nem az a helyes, amit belülről érzünk, hanem az, amit kívülről kapunk és azt KELL követni , aszerint kell élni és viselkedni.
De azt már mindannyian tapasztaltuk és tapasztaljuk, hogy a külső hangoknak próbálunk állandóan megfelelni, az hova vezet. Azt még nem tudjuk és nem is tudhatjuk, hogy az hova vezetne, ha mindig csak a saját belső hangunkra hallgatnánk, mert még soha nem próbáltuk. Voltak már rá példák, hogy saját belső hangjukra  hallgattak, de példát statuálva, nem igazán végezték jól be földi életüket azok a személyek, akikből aztán posztumusz(utólag, haláluk bekövezte után) szenteket avattak. Lényeg a lényeg, nem éppen az lenne a célunk, hogy gyorsan, dolgunk végezetlenül végezzük be földi életünket. Ezért megtanultunk bizonyos szinten alkalmazkodni a földi törvényekhez és szabályokhoz, ez teljesen természetes. Az alkalmazkodás a túlélés egyik fontos tényezője. De veszélyes is lehet a túlzott alkalmazkodás, mert általa megszűnhet a SAJÁT AKARAT. Ha meg nem rendelkezünk semennyi saját akarattal, akkor nincs saját életünk, saját elvégzendő feladatunk, ami azt jelenti, hogy akkor minek a frásznak születtünk meg? Vegetálni? Mások céljait megvalósítani és azokat szolgálni? Merengjünk el ezen és mérlegeljük, hogy nekünk mi a jó ebben? Nekünk mi éri meg és mi nem? Érdemes a túlélés, az alkalmazkodás oltárán feláldozni saját magunkat? A mi magunkat? A mi belső hangunkat, azt ami mi magunk vagyunk, eladni külső eltérítőknek, ráadásul aprópénzért, morzsákért cserébe? Megtérni csak egy irányba és egyetlen egy helyre lehet és tudunk: önmagunkba, magunkba, a magunk belső hangját követve. Az erőre csak ott tudunk rátalálni, nem kintről várni azt! A bizalom ott bent születik meg és erősödik meg, ez az önbizalom. Akinek nem alakul ki az önbizalma, az sajnos mindig másokra fog támaszkodni, másoknál fogja keresni azt a bizalmat, azt a biztonságot, amit saját magában nem talált meg. Akinek nincs önbizalma, annak nincs Istennel kapcsolata, ezt bátran ki lehet jelenteni.
Isten jelenlétét érezni lehet és nem tanulni különböző előre megírt sablonok szerint. Az írások alapján csak az elme képes befogadni Isten jelenlétét, de jól csak a szívével lát az ember és ez a megállapítás valahogy a A kis herceg meg a róka párbeszédére emlékeztet. Írója is eljutott már eddig a pontig, hogy hol találja meg Isten jelenlétét és miért fontos , hogy állandó jelleggel a jelenlétében létezzünk!
A szeretet érzése más, vele kicsit más a helyzet. A szeretet tanulható is. Tanítható is annak aki akar, mert mindent lehet csak akarni kell, a szeretet is ilyen egyszerű.
Felmerült egy új kérdés bennem, miközben a név fontosságáról kutakodtam, meg hogy a név kötelez, meg nevünkben a sorsunk? Ilyenek után kutakodtam, mert nekem mindig van valami keresgélni valóm. Ekkor olyasmire bukkantam, ami először meglepetést, aztán felháborodást, majd lázadást, belső lázadást okozott. Megtudtam, hogy nagyon régen, ha tudták a valódi neved, amit Istentől kaptál, az sajnos arra adott lehetőséget, hogy bizonyos nagy tudással bíró varázslók, félistenségek hatalmat tudtak gyakorolni fölöttük és irányítani tudták őket a nevükön keresztül. Ez nem volt túl kellemes ráébredés. Ezért aztán olyan nevet kerestem magamnak, ami nekem tetszett, amit én választok magamnak, nem Istentől valót. Ezért aztán csupa kíváncsiságból megnéztem, hogy az általam kiválasztott név szerepel esetleg a Bibliában is? Azt a választ kaptam, hogy nem szerepel, ugyanis a Bibliában kizárt, hogy több Istenség, vagy  (egyébként létező) Természetfölötti lény nevét engedélyezték volna beleírni. Nem szerepelnek a Nagykönyvben tehát az oda nem illő szereplők, gondosan ki lettek tehát válogatva. Természetesen az én nevem sem szerepelne benne. Tehát bár léteztek más valódi lények és hatalmas Istenek, de ők ki lettek zárva. De attól, hogy valakikről, vagy valamikről nem veszünk tudomást, attól még léteznek, nem igaz? Nekem az a módszer, amellyel így elbántak velük, enyhén szólva is kirekesztő és borzasztó szűk látókörű hozzáállásnak tűnik. Az írás megmarad, a szó elszáll. Így születhetett meg a rögzítés, hogy ne szálljon el, röghöz kezdték kötni a törvényeket és szerződéseket, tanításokat.
Azt kell mondanom, megállapítanom, hogy akire céloztam azzal, hogy szép is lenne, ha eltörölnénk mindazokat a személyeket és tényezőket, akik nekünk nem tetszenek, hogy az illető lehet, csak azért javasolta ezt, mert lehet, hogy rámutatott ezzel valamire. Már érzem azt is, hogy mire, és ez megint nagyon durva felfedezés: csak azért mondta ezt, mert már előzőleg az ellenfél ugyanezt tette a mi kedvenceinkkel, de mit beszélek itt kedvenceinkről, azokkal, akiket mi imádtunk. Ilyen egyszerűen és simán ki lehet törölni, akár még Istenségeket is a történelemből. Mert a történelmet mindig a győztesek írják és azt nem mindig a valóság szerint írják meg, hanem ahogy az nekik kedvez, ahogy az nekik jó, ahogy azt ők akarják. Ezért nem könyvekből keressük azt, ami megfoghatatlan, hanem a lelkünkben! A valóságban pedig csak az számít, hogy a te akaratod érvényesül, vagy az ellenfeledé. Mert csak az akarat számít, mindig az győz aki jobban akar. De persze, csak ha Isten is úgy akarja.

Szóljon hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Scroll Up