Ősi magyar vallás és hitrendszer

A régi magyarok hitrendszere - melyre térrendezésük is épült - a Szent Hármasság világképéből indult: az Istenanya, az Atyaisten, és a gyermekük, a Fiúisten hármasából. Az atya a teremtő, az anya a befogadó, míg a fiú kettejük gyümölcse. Mindhárom fogalom más-más erőformát szimbolizál. Atya: teremtő, tűz, Jelképei: oroszlán, párduc.

Anya: befogadó, víz, Jelképei: turulmadár, sólyom, fehér ló, nap. Mindhárom fogalma valamelyik csillagképből alakul ki. Atyaisten: Orion, Anyaisten : Sírius, Fiúisten: Nap.  A legfőbb Isten az Istenanya volt, kit régen Nagyboldogasszonynak is neveztek. Az Istenanya jelképe egy hátratekintő, guggoló szarvas volt. Ez a szarvas ábrázolás tulajdonképpen egy csillagképből adódik, ami nem más, mint az úgynevezett Nagy Kutya csillagkép, aminek a fő csillaga a Sírius. Az Atyaisten szimbólumát az Orion csillagképhez társították, jelölése egy X. Az Atyaisten földi testet öltött formáját Nimród, a nagy vadász jelképezi. A Fiúistent a Nap szimbolizálja.  Az előbbi három energiát, a Szent Háromságot egyesítő energia a Teremtő energia, azaz az Öregisten. Az Öregisten, vagyis a Teremtő nem más, mint a világ közepe, ami az égbolton a Sarkcsillag képében látható. A Sarkcsillag a Kis Medve, vagy más néven Kis-Göncöl rúdjának végén található csillag.