Ősi magyar térrendezés szabályai II.

AZ ALAPRAJZ:
Az ősi magyar ház , mint ahogyan a tetőnél említettük, vízszintesen  és függőlegesen is hármas egységet, egy térbeli keresztet alkotott. Az eleinte jellemzően egyszerű ház az idők során  háromosztatúvá vált, tehát három helyiség jött létre, amelyek eleinte mind külön bejárattal rendelkeztek. A fő helyiség a nagyszoba volt az első ház, a középső helyiség a konyha, a legkisebb helyiséget pedig hátsóháznak nevezték. A FÉRFI oldalon , a keleti oldalon , ezen a területen állt a házioltár, a család vagyona, itt tartották a fegyvereket és a szerszámokat. A női oldalon, nyugaton pedig a konyha és a hálóhelyek, itt tartották a takarító eszközöket, edényeket... Mivel a parasztházakban nem volt fürdőszoba, így annak elhelyezkedésére az ősi magyar térrendezésben nincs szabály, az elterjedése után a nyugati, észak-nyugati és északi részekhez csoportosították. Ősi térrendezési szempontból a ház középpontja a legfontosabb terület. Ezért lehetőleg legyen szellős és világos. Régen a házak közepén , a konyhában mindig égett a tűz. Itt tartózkodtak legszívesebben az emberek, ide gyűlt össze a család. Így és itt alakulhatott ki a kandalló.
A HELYISÉGEK BERENDEZÉSE:
A szent hármasság a ház beosztásához hasonlóan a helyiségek berendezésében is megjelent. A szoba egyik sarkában vagy a két ablak között volt látható a házi oltár. Vele szemben a kemence. A kemence melletti sarokban állt a magasra vetett ágy. A karos vagy sarokpad az asztallal és szentképekkel volt az Atyaisten megjelenési helye, a szobán belül a szent sarok. Az Anyaisten megjelenési helye a szobában a vetett ágy volt. Ezt alvásra nem használták. A Fiúisten , a lélek megjelenési helye pedig a tűzhely, a kemence volt.
    A régi ház letisztult, egyszerű, de praktikus volt. A bútordarabok faragottak, díszítettek voltak. A falak festésére a fehér színt használták, mint a tisztaság, a megtisztulás szimbólumát. A falakon a világosság egy fontos szabály volt, mert a tisztító energiák működését feltételezte.
KONYHA:
Az ősi időkben a konyhába kivűlről kellett bemenni, a lakótérrel nem volt közvetlen kapcsolata (így a különbőző gőzők, illatok, füst nem hatolt be közvetlenül a lakószobába). Tulajdonképpen ez a helyiség osztódott mostanra a konyha-étkező-nappali hármasává. A régi konyhákban kevés bútor volt. Legjellemzőbb volt a kredenc, amelynek alsó részében a főzőedényeket, felső részében pedig a tálaláshoz szükséges edényeket tartották. A kredenc az ősi magyar kultúra jellegzetes bútora. A tányérokat és konyhai eszközöket jellemzően nyitott polcokon (később terjedt el az üveges változata) , vagy a falon tárolták a hagyományaink szerint. A jómódot szimbolizálták azzal, hogy a falra a fazekas ipar remekei által készített tányérokat vagy egyéb alkotásokat akasztottak.. Ez a hagyományunk még ma is él, csak a termékek skálája bővült, ahogy a kézművesség és a művészet szerteágazóbb lett és fejlődött. Az asztal szerkezetében egyszerű, de szép volt, FÁBÓL készült, az asztallap alatt jellemző volt a fiók,- az ASZTALFIA. Az asztal oltárként is szolgált, nem dolgoztak rajta, csak étkezéskor használták és ilyenkor mindig leterítették. A támlás székeken szerelmi szimbólumokat jelenítettek meg . Először a támlás, majd később a karfás szék a FÉRFI szimbóluma volt, arra csak a családfő ülhetett.
Szintén jellegzetes bútor volt az úgynevezett TÉKA: falon függő, polcos, fiókos, ajtós kis szekrény.
NAGYSZOBA.- Tisztaszoba:
Az ősi magyar háznak két szobája volt: egy nagyobb méretű tisztaszoba  és egy kisebb méretű lakószoba. A tisztaszobában nem laktak, jellemző bútora volt két darab felvetős ágy , amelyekbe ágyneműt nem tettek , csak párnákat raktak rájuk. A szobába került továbbá a két utcai  ablak közé a karospad vagy a sarokpad egy asztallal, fölé pedig a falra a tükör. Az asztal fölött pedig a mennyezetről lelógó, díszesen festett opálbúrás petróleumlámpa függött. A háziáldás és a szenteltvíztartó minden tisztaszoba elmaradhatatlan kelléke volt. A tulipános ládán , később a sublóton (mai komódon) tartották a búcsúkból hozott szakrális emléktárgyakat.
LAKÓSZOBA:
A konyhából a másik, udvar felőli irányba nyílt a lakószoba . Ez kisebb méretű a tisztaszobánál. Ha új asszony került a házhoz, az ő bútoraival rendezték be a tisztaszobát , a régit a lakószobába vitték. A falon szentképek és családi fényképek sorakoznak. Ez a szoba nem hivalkodó, hanem a hétköznapi élet praktikusságát szolgálta. Az ágy magasabb volt a mostaniaknál, kb. 120-130 cm magas., úgy hogy alatta 70-75 cm magas az űr, ahol elhelyezték a ruhásládát, vagy a kihúzható ágyat a gyerekeknek. Az ágy elhelyezkedésénél az ablak volt az elsődleges szempont. Az ágyban fekve rá kellett, hogy lássanak az ablakra, hogy tudja, mi történik kint. Jellemző volt még az ágyaknak a magas fejvége, mely rendszerint osztott volt és hatásában két egyszemélyes ágyat sugallt. (a kínai fengshuiban lehetőleg kerülik az ilyen megosztottságot az ágy használatnál, mert valódi megosztottságot okoz a párnál, jobb, ha az ágy nem megosztott, hanem egyben van és így együtt marad a pár, nem alakul ki széthúzás, elválás, vita, stb.- valószínű a későbbiekben, a tapasztalatok alapján alakították így. Tehát előbb a magyar fengshui volt az alap, amit aztán a kínaiak egy kicsit módosítottak a jobb hatás elérése érdekében)). Még jellemző volt ezen kívül a ruhák nyitott térben történő tárolása rudakon és zsinórokon.