Ősi magyar térrendezés szabályai I.

Az ősi építészet szerint kerülendők azok a helyek, ahol tragikus esemény történt. Az ősi magyar hitrendszer szerint a talaj tárol minden információt, így minden negatív esemény nyoma megmarad. Nem kedvezőek azok a helyek még, ahol gyors erők vannak mozgásban, pl. forgalmas út, vasút, folyó, vagy a zsákutca utca, a rendezetlen környék, szomorú helyek körzete (temető).
Égtájak:
A magyar térrendezésben a négy égtájnak van fontos szerepe. A ház bejárata mindig Keletre, vagy Délre, vagy Dél-Keletre kell, hogy nézzen. Mivel ez a három égtáj szerencsés, részben ez is az oka annak, hogy utcafrontra is helyeztek egy bejárati ajtót. A házat a legjobb a négy égtáj felé tájolni. Lehetőleg minden égtáj felé nyíljanak ablakok, északot kivéve, ebbe az irányba legyen leginkább zárt a ház. (vagy csak nagyon kisméretű ablakok legyenek itt). A házat a magyar térrendezés szerint is női és férfi oldalra osztjuk fel. Ha háttal állunk a védelmet nyújtó északi oldalnak, akkor balkezünk felől található a FÉRFI  oldal (Kelet) és jobb kezünk felől a női oldal (Nyugat). Ez teljesen egyezik a fengshui elveivel is, senkit ne tévesszen meg, ha leírásokat olvas a magyar építészetről és a jobb és bal oldalt fordítva fogják említeni, ez mindössze azért van, mert a házzal szemközt állva vizsgálják. A kapun körbefutó hullámvonalnak szintén fontos szerepe volt: eredetileg egy olyan kétfejű kígyó volt, amely védte és őrizte a kaput.
ABLAK:
Ha a ház az ember testét, a kemence a lelkét szimbolizálja, akkor az ablak nem más, mint a ház szeme. Az első, nyitható ablakok a XVIII. századból jelennek meg , az üvegezett, osztott ablak pedig a XIX. század közepétől válik általánossá. A magyar mondás szerint a szem a lélek tükre, ezért szimbólumaként a Fiúisten keresztszimbólumát használták. Az ablakon levő kereszt alakú osztás vagy később rács szimbolizálta a keresztet. A házba jellemzően egy tükröt helyeztek el és annak a hagyományok szerint a két utcai ablak között volt a helye. A régi házak bejárata jellemzően a hosszanti oldal közepén van , tehát a női és férfi oldal egyensúlyát mutatja. Ha épül esetleg egy másik bejárat is az utcafronton , az valamelyik oldal (férfi, vagy női) dominanciájára utal, bár ez a hétköznapi életben  nincs használva,(mármint a bejárat) de a hatása a dominancia a hétköznapi életben a családban bizony érezteti hatását. 
Égtájak jelentései: 
Kelet = Szent irány  Színe: fehér, halványsárga. Féme: arany. Szimbóluma: ló, szarvas, háromszögbe rajzolt szem, Mária a gyermek Jézussal, felkelő Nap
Dél=  Színe : piros, féme : vörösréz. Szimbóluma: kakas, gólya, tulipán, szegfű, hét sugarú nap, tűz, kemence, delelő Nap, Jézus szobor.
Nyugat  Színe : sárga , zöld. Féme : sárgaréz. Szimboluma: kutya, kör alakú formák, magok , lenyugvó Nap, Mária szobor.
Észak:   színe : kék, féme : ezüst. Szimbóluma: hal, Hold, hullámos forma, indaminta, akvárium, csobogó, Mária szobor.
AZ ÉPÍTKEZÉS: az építkezés kezdésének napja hatással van a ház lakóinak életére. Kedvező valamilyen örvendetes esemény évfordulóján, vagy a néphagyomány szerint kedvező napot választani. Az erdélyi magyarok szerint az építkezést legjobb az Istenanya napjain, azaz kedden, vagy szombaton elkezdeni. Nem kedvező viszont pénteken (Jézus halála napján), vasárnap (Isten Ünnepnapján, illetve más munkaszüneti napokon, vagy szökőév napján kezdeni. Továbbá, áldozatként az alapba, a falba és a tetőbe is megszentelt tárgyak kerültek. A magyar építészet a házat élő emberként kezeli ( a Szent Korona is személyiség), a bejárat a szája, az ablakok a szemei.: homlokzat, lábazat, szemöldökfa, vakablak.... A régi magyar ház formája egy hosszú téglalap volt, amelynek egyik rövid vége találkozott az utcával. Ősi magyar hitrendszerünk alapján a házak egyterűek voltak, tehát nem volt mennyezet, csak tető. Ezt a hitrendszert a régi parasztházak építésénél már elhagyták és kialakult a mennyezet és a padlás.
A TETŐ:
A régi házak teteje sokáig csak sátortetős megoldással épült, ez volt a kontyos, vagy süveg tető. Ezt váltotta fel később a nyeregtető.. A házat hosszában a mestergerenda tartja, amelynek faragása a Tejutat jelképezi. Ha egy gyermek megszületett, arccal Kelet felé fektették a bölcsőjébe, ha valaki meghalt, ugyancsak a mestergerenda alatt ravatalozták fel, csak éppen fordítva, arccal nyugatnak. A mestergerenda mutatta az utat a léleknek, hogy hova érkezzen és merre távozzon. A Mestergerendára Csillagot, Tejutat, Szárnyas Napot, illetve Teremtés Szimbolumokat faragtak. Folyt.köv.