Ősi magyar térrendezés I. folyt.

Wass Albert: Amelyik ház arra épül, hogy otthona legyen egy családnak, és úgy épül, és azok építik, akik otthont akarnak belőle maguk köré: abból a házból otthon lesz. És jó otthon lesz, és sokáig lesz otthona sokaknak: férfiaknak és asszonyoknak és gyermekeknek és gyermekek gyermekeinek. De amelyik ház nem úgy épül, és nem azok építik, (...) az olyan házba hiába jön asszony, az olyan ház nem lesz hosszan tartó békés otthona senkinek.

Wass Albert aláírása

Otthon
"Mert  tudod,  valahogy  így  van  ez:  az  ember  jár-kel  a  világban,
mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy
megtalálja,  már hasznot  akar belőle, és  ezzel  el  is  rontja  a dolgokat.
Mert  a  világ  nem  arra  való,  hogy  hasznot  hozzon  valakinek.  A  világ
arra  való,  hogy  szép  legyen,  békés  legyen,  jó  legyen.  Hogy  élni
lehessen benne, fáradsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a
szép.  És  a  haszon  a  leghaszontalanabb  szó,  amit  az  ember  valaha  is
kitalált.  Pedig  ma  már  annyira  van  vele,  hogy  ha  valami  szépet
meglát, nyomban arra gondol: mi hasznom lehetne ebből? S ezért van
az, hogy amit ilyen céllal fölépít, az hamarosan le is dől. Legtöbbször
egy másik ember dönti le, aki irigyli a hasznot, és a helyén nem marad
más, csak egy folt csalán: az ember örök nyoma.
Vannak  házak,  melyek  olyanok,  hogy  csak  baj  és  nyomorúság
lakhatik  bennük.  Az  ember  megpillant  egy  ilyen  házat,  és  valami
furcsa  szorongás  fogja  el.  Pedig  lehet  szép  és  rendes  maga  a  ház.
Hiba  nélkül  való.  Mégis  van  benne  valami,  benne  vagy  körülötte,
valami megmagyarázhatatlan. Valami baljóslatú. Valami, ami
elszomorítja, és gondolkodóvá teszi az embert, ha elmegy előtte.
Az  ilyen  ház mellett  a  legjámborabb kutya  is  rosszkedvűvé
és  harapóssá  válik.  Madár  soha  nem  rak  fészket  az  eresze  alá.  Pele
nem költözik a padlására. Mókus elkerüli. Csak patkányok surrannak
alatta.  Csak  a  harkály  jár  rá  egy  idő  múlva,  és  kopogtatja,  fürkészi
benne a hibát. És éjszaka baglyok ülnek a tetején.
Az  ilyen  ház  bajjal  és  vesződséggel  épül,  és  ha  kivénül  és
ledől,  csalán  nő  a  helyén.  Isten  tudja,  hol  van  benne  a  hiba.  Talán  a
fájában  rejtőzik  valami  fojtogató,  szagtalan  és  láthatatlan  penész.
Valami  keserűség,  ami  megmérgezi  a  levegőt.  A  fában  talán,  amiből
építették.  De  az  is  lehet,  hogy  a  helyben  van  a  hiba.  Gonoszság  van
eltemetve alatta a földben, és az sugárzik ki folyamatosan, és izzad elő
újabb  és újabb  gonoszságokat.  Vagy az  erdő  olyan  ott.  A  fák,  ahogy
körülötte  állanak.  Sötétebbek  és  mogorvábbak,  mint  másutt.  Isten
tudja  csak.  Az  is  meglehet,  hogy  az  emberekben  volt  a  hiba,  akik
kigondolták, és megépítették az ilyen házat. Belőlük surrant át valami
sötét  és gonosz kísértet a ház falaiba.  Nem lehet  tudni ezt. De
bizonyos,  hogy  vannak  házak,  melyekben  csak  baj  és  nyomorúság
lakik, bárki költözzék is beléjük. Melyeknek láttára valami érthetetlen
furcsa  szorongás  fogja  el  az  embert,  s  a  kedve  minden  ok  nélkül
egyszerre elborul. Magányosságszaguk van és baj, gond,
szerencsétlenség lapul mögöttük. Vannak ilyen házak, vannak.
Aztán vannak megint házak, melyekben békesség és öröm
tanyázik.  Ha  megpillant  az  ember  valahol  egy  ilyen  házat,  egyszerre
úgy érzi, mintha hazaérkezett volna. Otthonszaga van a füstnek, mely
belőle  fölszáll.  Nevet  az  ablaka,  s  az  ajtaja  hívogat.  Az  ember  érzi
benne a békét és a meleget, mely mint egy láthatatlan napfény,
beragyog mindent maga körül.
Az  ilyen  ház  előtt  hamarabb  olvad  el  a  hó.  Tavasztól  őszig
virágot  terem  előtte  a  rét.  Az  ilyen  ház  körül  a  fák  barátságosan
lehajolnak, és bemosolyognak az ablakon. Az ilyen ház jóvá szelídíti a
benne  lakó embert.  Nyugalmassá,  derűssé,  bátorrá  teszi.  Aki  építette,
hosszú  életű  lesz,  és  még  halálában  is  érzi  a  napsütötte  fenyőtörzsek
illatát s az örömet, mely elfogta akkor, midőn a bokrétát először tette
föl a tetejébe.
Az  ilyen  házat  jó  szellemek  őrzik.  Farkas  messzire  elkerüli.  Jól
tejelnek a tehenek, egészséges bárányokat ellenek a juhok. Villám nem
sújt  a  közelébe,  zsindelyét  nem  fogja  a  tűzhely  szikrája.  Úgy  terem
benne a kacagás, mint körülötte a virág. Mint küszöbén a napfény. ...
„- Talán most még nem érted, mert fiatal vagy. És én nem tudom
úgy  elmondani,  hogy  az  is  megértse,  aki  fiatal.  Mert  én  már  öreg
vagyok, azért. Pedig ez így van a házakkal, majd megtanulod te is, ha
öreg leszel. Mert különfélék a házak. Nemcsak kívül és nemcsak belül:
a kettő között is valahogyan. Különfélék, mint ahogy a tervek, célok és
gondolatok is nagyon különfélék az emberekben, akik házakat
építenek.  De  egy  biztos.  Leány  vagy  asszony,  vagy  ami  vagy,  egy
biztos: hogy amelyik ház arra épül, hogy otthona legyen egy
családnak,  és  úgy  épül,  és  azok  építik,  akik  otthont  akarnak  belőle
maguk  köré,  abból  a  házból  otthon  lesz.  És  jó  otthon  lesz,  és  sokáig
lesz  otthona  sokaknak:  férfinak  és  asszonynak  és  gyermekeknek  és
gyermekek gyermekeinek.
- De amelyik ház nem úgy épül, és nem arra épül, érted – és itt Vénség
fölemelte  a  fejét,  és  egyenesen  az  asszony  szemébe  nézett  -,  az  olyan
házba  hiába  jön  asszony,  az  olyan  ház  nem  lesz  hosszantartó,  békés
otthona senkinek. És ez olyan ház.
Az asszony szeme megrebbent riadtan.
- Nagyon jó ház. Szép ház – vetette ellen, halkan.
-  Úgy,  úgy.  Jó  ház.  Szép  ház.  Igazad  van,  leány  vagy  asszony,
vagy  mi  vagy.  Igazad  van.  Jó  ház,  szép  ház.  De  nem  is  épült  másra,
érted-e? Csak hogy jó legyen és szép. Hogy aki néha feljön ide, az jó
házban  lakjon  és  szép  házban  lakjon,  nyáron  néhány  napot  és  ősszel
néhány  napot  és  talán  télen  meg  tavasszal  néhány  napot.  Jól  érezze
magát  benne  valaki,  ha vadászattól  elfáradva  éjszakázni  betér,  és ha
egyedül  van,  és  leül  a  tűz  mellé,  gondoljon  arra,  hogy  jó  lenne  már
egy otthon is valahol, egy ilyen házban és valahol, érted? De nem itt
és  nem  ebben  a  házban.  Mert  ez  a  ház  csak  szállásnak  épült,  nem
otthonnak, így nem is lehet belőle otthon, csak szállás. Ha ötven évig
élsz is benne, akkor is csak szállás, akkor sem otthon. Mint a
madárnak, ahogy szállása az ág, amelyikben minden éjszaka
megalszik, úgy. Nem fészke, csak szállása. Fészeknek nem való az ág,
akármilyen  szép  is,  és  jó  is.  Lehullanak  róla  a  fiókák,  leveri  őket  a
szél,  ha  megjő.  Mert  nem  fészek,  csak  szállás.  Ezt  akartam  mondani
neked. Hogy tudd, azért"

TELEK: az ideális telek a Kárpát medencéhez hasonlít. Ennek meghatározásában az égtájaknak van jelentős szerepe. Nagyjából négyzet alakú, Dél felé nyitott, Észak felől fákkal, dombokkal, magasabb építményekkel (várakkal) védett. Úgynevezett karosszékformát kell képezzen a táj természeti  vagy építészeti elemei által. Az ősi magyar építészetben Kelet felé legyen kissé nyitottabb a tér, mert a megújulás energiái Kelet felől érkeznek.
A HÁZ ELHELYEZKEDÉSE A TELKEN:
A ház megjelenését befolyásolta a telek és annak építményei. Ahhoz, hogy a lakóépület jó hatással legyen a lakókra, fontos volt, hogy az udvar rendezett legyen és a rajta lévő építmények a hagyományos rend szerint helyezkedjenek el. Az udvar, népi nevén a porta, a következő részekből állt:
lakóépületből, termény és eszköztároló épületekből, állattartást szolgáló épületekből, szabad kertből. Általában a porta első, utca felőli részén helyezkedik el, az utcával közvetlen kapcsolatban. Később a tornác az épület egy zárt része lett, ha az ajtó megmaradt a beépítés után , akkor bejáratként tekintünk rá. Kedvező, ha a tornác teteje boltívesen van alakítva, mert így a házhoz érkező energiák összegyűlnek a bejárat környékén. Az ősi magyar térrendezés elvei alapján a tornácot a lakótér részeként tekintjük. A kínai elvek szerint meghosszabbított lakótérként tekintjük és kezeljük, ha pedig három oldalról fal veszi körül, akkor pedig teljes egészében a lakótér részének minősül. Tehát a kínai szemlélet ebből a szempontból az ősi magyar kultúrához áll közelebb, nem a mai modernhez.
folyt.köv.