Szemet szemért, fogat fogért

A talio (latin: „megtorlás”) avagy a szemet szemért, fogat fogért-elv (lex talionis) az a jogi elv, amely szerint az elszenvedett sérülésért vagy kárért az elkövetőnek ugyanazt a sérülést kell elszenvednie, illetve ugyanazt az értéket kell kárpótlásul adnia.

Története

Hammurapi törvényoszlopa

A talio elv szerepel Hammurapi törvényoszlopán, amely a Kr. e. 1700-as években készült. Itt a babiloni jog amurrú törzsi komponensét képviseli a hagyományos mezopotámiai kompenzáció elve mellett. Azonos társadalmi szinten alkalmazni kell: „Ha egy szabad ember kiveri egy szabad ember fogát, üssék ki az ő fogát is.” Különböző társadalmi szinten viszont a kompenzáció elve érvényesül helyette: „Ha egy muskénum (nem teljes jogú szabad) fogát ütötte ki:1/3 mina ezüstöt fizessen.”

 Mit jelent az, hogy „szemet szemért”?
A Biblia válasza

A „szemet szemért” elv annak a törvénynek volt a része, amelyet Isten Mózesen keresztül adott az ókori Izraelnek. Ugyanezt a gondolatot idézte később Jézus a hegyi beszédében (Máté 5:38; 2Mózes 21:24, 25; 5Mózes 19:21). Ennek az volt a lényege, hogy a büntetés egyensúlyban legyen az elkövetett tett súlyával. *

Ezt a szabályt akkor alkalmazták, amikor egy személy szándékosan ártott valakinek. A vétkesről a mózesi törvény ezt mondta: „Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért. Amilyen kárt tett abban az emberben, olyat kell tenni benne is” (3Mózes 24:20).

     Mi volt a célja a „szemet szemért” elvnek?

     Vonatkozik ez a törvény a keresztényekre?

     Tévhitek a „szemet szemért” elvről

     Jézus kiigazít egy helytelen elképzelést

 Mi volt a célja a „szemet szemért” elvnek?

Ez a törvény nem hatalmazta fel az embereket arra, hogy önmaguk álljanak bosszút, és nem is hagyta jóvá. Inkább abban segítette a kinevezett bírákat, hogy a kiszabott büntetés megfelelő mértékű legyen, se túl szigorú, se túl enyhe.

Ezenkívül elrettentésül szolgált annak, aki azon mesterkedett, hogy ártson másnak. A törvény így szólt: „Akik megmaradnak [vagyis látták, hogy Isten igazságot szolgáltat], hallani fognak erről, megijednek, és soha többé nem tesz ilyen rossz dolgot közöttetek senki” (5Mózes 19:20).
 Vonatkozik ez a törvény a keresztényekre?

Nem vonatkozik. Részét képezte a mózesi törvénynek, amely Jézus halálával érvényét vesztette (Róma 10:4).

Ennek ellenére a „szemet szemért” elv bepillantást enged abba, hogyan gondolkodik Isten. Például megmutatja, mennyire fontos Istennek az igazságosság (Zsoltárok 89:14). Az is látszik belőle, hogy Isten igazságossága magában foglalja, hogy a vétkest a „megfelelő mértékben” fegyelmezi meg (Jeremiás 30:11).
 Tévhitek a „szemet szemért” elvről

Tévhit: A „szemet szemért” elv túlságosan kegyetlen.

Tény: Ez az elv nem hatalmazott fel senkit a kegyetlen igazságszolgáltatásra. Ha a képesített bírák megfelelően alkalmazták, akkor először megvizsgálták a körülményeket, valamint hogy mennyire volt szándékos a tett, és ezek után döntöttek a büntetésről (2Mózes 21:28–30; 4Mózes 35:22–25). Ez segített elkerülni, hogy a büntetés túlságosan szélsőséges legyen.

Tévhit: A „szemet szemért” elv teret adott a véget nem érő bosszúállások sorozatának.

Tény: A mózesi törvény kijelentette: „Ne légy bosszúálló, és haragot se táplálj a népedhez tartozók iránt” (3Mózes 19:18). A bosszúállás helyett a törvény arra ösztönözte az embereket, hogy bízzanak Istenben és abban, hogy az általa felhasznált jogrendszer igazságot szolgáltat (5Mózes 32:35).
 Jézus kiigazít egy helytelen elképzelést

Jézus tisztában volt azzal, hogy némelyek félremagyarázzák azt, hogy „szemet szemért”. Ezt mondta nekik: „Hallottátok, hogy megmondták: »Szemet szemért és fogat fogért.« Én azonban azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe azzal, aki gonosz, hanem ha valaki megüti az arcod jobb felét, fordítsd oda neki a másik felét is” (Máté 5:38, 39).

Amikor Jézus azt mondta, hogy „hallottátok, hogy megmondták”, arra utalt, amit zsidó vallási vezetők a megtorlásról tanítottak. Adam Clarke bibliatudós így beszél erről: „Úgy tűnik, hogy a zsidók erre a törvényre [szemet szemért. . .] hivatkozva felhatalmazva érezték magukat arra, hogy nehezteljenek egymásra, és hogy bosszúvágytól fűtve túlkapásokba bocsátkozzanak.” A vallási vezetők így eltorzították Isten törvényének a célját (Márk 7:13).

Ezzel ellentétben Jézus azt emelte ki, hogy Isten törvényének a szeretet a lényege. Ezt mondta: „»Szeresd Jehovát. . .« Ez a legfontosabb és első parancsolat. A második ehhez hasonló: »Szeresd embertársadat, mint önmagadat.« Ezen a két parancsolaton alapul az egész Törvény és a Próféták” (Máté 22:37–40). Jézus igaz követőit tehát a szeretet, és nem a bosszúszomj jellemzi (János 13:34, 35).

 liza: Mire tanít a Biblia? Hogy szeresd az ellenséged is. Ha megüt, ne üss vissza, hanem tartsd oda a másik arcod is? Micsoda álszent képmutatás! Ez a magatartás vezet aztán a hosszú (nem véres) bosszúhoz. A sértett fél felhatalmazva érzi magát hogy bosszút álljon , nem nyíltan, hanem alattomos, jóságos -nak tűnő módszerekkel. Ugyanaz mintha háborút folytatnánk, csak ez egy csendes, alattomos háború, még rosszabb, mert nem nyílt sisakkal vívják és a gyáva, jellemtelen, tartás nélküli emberek harcmodora. Így mindig ők győznek. Velem is történt ilyen: én is megpofoztam valakit és oda tartotta a másik arcát is. Nagyon bosszantó volt, közben meg azt suttogta, hogy ezért még megfizetek másképp, nem pofonnal fizet, hanem sokkal keserűbb lesz a bosszúja. Meg is tette : kedvesen, segítőkészen, a szeretet nevében megpróbálta tönkretenni az életem. Azért írom azt hogy megpróbálta, mert bár most is 30 éve még mindig azon munkálkodik(szánalmas, hogy egyeseknek ez az egyetlen életcéljuk, nem valami nemes jellem)nem fog sikerülni neki. Mert én is hiszek az én igazamban és Istenemben és tudom, hogy ő majd eldönti és azt is, hogyha nekem volt igazam abban a pofozkodásban, ha nem volt igazam, azt is elfogadom. Még valami: pofozkodás nem megoldás és nem lehet alternatíva! Nem tartom helyesnek, hogy az igazságot erőszakkal, erővel kellene kivívni. Mások bántalmazása bűncselekmény, ami büntetendő. Én is elkövettem, beismerem, de és nem mentségemre mondom, annyira sok volt nekem már abban a pillanatban az illető személy hazugság, csalás és elnyomó hadjárata, hogy szó szerint "elszakadt nálam a cérna". Szerintem kevés igazságérzettel bíró ember tudta volna megállni, hogy ne tegyen semmit, csak tűrjön, mint egy kivert kutya, miközben az ellenfele gúnyosan kibabrál vele.  De ha igazam volt, akkor a Sors  előbb-utóbb az én javamra fog dönteni. 
   
  U. I.: Csak annyit tennék hozzá a Biblia írásával kapcsolatban, hogy valóban Istennek kell lenni ahhoz, hogy valaki azt meg tudja tenni, hogy ha bántják, akkor megbocsát és elfelejti, sőt még imádkozik is a bántalmazóért. De mi itt, a Földön csak gyarló emberek vagyunk és a mi valóságunkban, ha hagyjuk magunkat bántalmazni, az csak odavezet, hogy még tovább bántalmaznak akár egészen a halálunkig. Az én személyes tapasztalatom az, hogy ahhoz, hogy megbocsássunk egy súlyos dolgot, amit ellenünk követtek el, valóban vagy Istennek kell lennünk, mert csak akkor vagyunk képesek a megbocsátásra, vagy minimum hülyék, félkegyelműek, értelmi fogyatékosok, ezzel senkit meg nem bántva. Senki ne vegye magára, akinek nem inge, de szükségesnek találtam, hogy tényeket közöljek a valóság talaján állva! Áldás minden igaz és jó emberre! Isten legyen velünk!