Nekem is volt pár álmom, elmesélem:

Kezdem azzal, amelyik az első volt és nagy hatással volt rám: 2018-ban álmodtam, el is meséltem már akkor pár embernek, aki tudja igazolni, hogy nem utólag találtam ki. Világos, fehér környezetben találtam magam, pár felhő úszott a szemem előtt, nem is tudom, min álltam, mert talaj nem volt a lábam alatt. Senkit nem láttam, csak egy teljesen szokatlan frekvencián szólt hozzám valaki. Azt mondta, hamarosan nagyon sokan meghalnak majd, bizony még a rokonaim közül is, de ne ijedjek meg, mert én nem , rám nem vonatkozik ez a figyelmeztetés. Azt is kérte, figyelmeztessek minél több embert arra, hogy bizony, akik nem az igazságot keresik, illetve semmi hasznuk a társadalomban (nem a munkanélküliekre, vagy a hajléktalanokra értette), hanem még ártalmasak is embertársaikra nézve, el fognak pusztulni, lejárt valamilyen türelmi idő a számukra, nincs további haladék. Ennyi volt mindössze, erre felébredtem teljesen átizzadva, annyira valóságosnak tűnt az egész, mintha tényleg megtörtént volna ez a kis intermezzo. Egy másik álom arról szólt, hogy a nőknek nincs joguk az abortuszhoz, az tulajdonképp gyilkosság, ugyanis egy lélek leszületését nem ember dönti el, hanem valamilyen felsőbb régiókból döntik el és küldik le családokhoz az újszülötteket. Vannak, akiknek megbocsátanak, másik feladatot kapnak a földön, ha mégis elvetették gyereküket, nem tették lehetővé egy új lélek leszületését a földre….. Harmadik álmom egy futurisztikus jövőképet tárt elém, hogy hamarosan, hogyan fogunk élni. Olaszországban voltam párommal, ahol egy lebegő autóból néztük fentről Rómát, a Colosseumot, a Trebi kutat, Leonardo da Vinci nagy emlékdomborművét, amit utólag építettek meg. Azt állította róla a lebegő autó műszerfalából egy hangfalból az idegenvezető, hogy Da Vinci egy nagy tudós, felfedező, kutató volt, talán egy másik dimenzióból, egy igazi mester, mint pl Jézus. Kutatásai, papíron rögzített írásai előkerültek a Vatikánból és most már megtekinthetőek a múzeumban. Nagyon könnyen közlekedtünk, több, egymás fölött elhelyezkedő vasútvonalon vonatok siklottak, kis lebegő autók röpködtek, minden nagyon könnyű volt és kényelmes. Rengetegen voltunk mi emberek és koldust, hajléktalant nem láttunk sehol az utcákon. Boldogság volt. A negyedik, az utolsó ilyen jellegű álmom épp ma éjjel volt. , ja nem, az az ötödik! Még volt egy negyedik is: Iszlamisták betörtek Magyarországra is, Európa után mi következtünk, hogy lekaszaboljanak egyenként. Csak azt láttam, hogy egy csoport turbános, jellegzetes öltözékű ember Kalasnikov-val a kezükben mennek oda térdelő emberekhez és kérdezik, mi a vallása. Ahogy félve kimondják: keresztény, már lövik is le! Már csak egy személy előz meg engem, aki szintén térdel és sikoltozva könyörög az életéért, hogy ne bántsák. Meg sem kérdezik, azonnal lelövik. Hozzám érnek és tőlem is megkérdezik, mi a vallásom, még arra sem volt erőm, hogy letérdeljek, annyira elborzasztott az esemény: csak néztem az álarcos személyre és annyit mondtam, hogy buddhista?, azt is szinte kérdezve. Van-e ilyenkor jó válasz, nem tudhatom, én csak mondtam az igazat. Becsuktam a szemem, jöjjön, aminek jönnie kell. Mire kinyitottam, már nem állt előttem a fegyveres, tovább ment, nekem pedig intett, hogy SZABAD vagyok, elmehetek. Valahogy ebből az jött le nekem, hogy az igazság és a mellette való kiállás minden körülmények között, felszabadít. Az utolsó álmom inkább nem árulom el, nehogy elkiabáljam, remélem VALÓRA fog válni, annyira szép volt és egyszerű. Csak rajtunk múlik, mindannyiunkon, hogy mennyire akarjuk a szebb jövőt és hogy mennyit teszünk is érte. Nehéz, de nem lehetetlen, csak közös akarat szükséges hozzá.