Báthory Erzsébet és Napoleon Bonaparte elemzése (azonos sors: elzárva, száműzetésben végezték)

A megtestesült erő, hiszen a hármas erejét megháromszorozva hordja magában. Filozofikus, tanítói alkat. E szám szülöttei önzetlenek, önfeláldozóak, segítőkészek. Az emberiség sorsának jobbításán fáradoznak, saját érdekeiket képesek háttérbe szorítani. Soha nem gazdagodnak meg, mert amint hozzájutnak valamihez, szétosztják a rászorulók közt. 9-es Báthory Erzsébet nevének, sőt születési adatai alapján az életút száma! Eléggé hihetetlen a legenda, mely szerint kínozta a cselédeket. Számomra inkább az a hihetőbb változata a történetének, amely szerint, kórházat építtetett a szegényeknek. Adományozott és segített, ahol csak tudott a rászorulókon. folyt. köv.

A közös pont Báthory Erzsébet és Napoleon között, hogy mindketten Oroszlán jegyben születtek és mindketten a Majom havában, augusztusban. Az Oroszlán jegyüeket ismerjük: határozott, jóindulatú, segítőkész, igazságos, néha harsány a modoruk, de sohasem rosszindulatúak! A Majom jegyre ugyanez vonatkozik: rendkívül intelligens, határozott, de sajnos néha lenéző, arrogáns és befolyásolható. Ráadásul a kínai 4 oszlopos sorsképletükben a Majom jegy a hónap, azaz az egészség és a munka oszlopukban helyezkedik el mindkettejüknek, tehát innen a közös sors egészség és szakmai területen. Báthory Erzsébet 4 oszlopos képlete így néz ki : a születési órája ismeretlen, ezért ezt most kihagyom: Nap: 7-ke, Hónap: 08 augusztus, a Majom-ban, Év: 1560, ami szintén a Majom éve volt, ráadásul Fém elemmel. B. Erzsébet pedig egy Yang Föld Sárkány karakter volt két kemény Fém elemű Majom jeggyel a 4 oszloposában. Kemény viselkedése lehetett, mint az acél, de biztos nem rossz szándékú. Napoleon képlete pedig így nézett ki, neki sem ismert a születés órája: Nap: 15-ke egy Ló Yang Tűz napon született, tehát egy Ló karakterű ember, a nyugati horoszkóp szerint egy Nyilas karakterű ember. Hónap: Yang Majom Fém, tehát ezért volt kemény és nagyravágyó hódításaiban. Év: Bivaly Yin Föld és a Felső ágában is a képletének Yin Föld. A Yin egy nőies tulajdonság és kisebb, mint a Yang elem, ez megmagyarázza , hogy miért írták le őt alacsony embernek, ugyanis az Év oszlopa a személy külső megjelenésére is ad utalásokat. Ebből megtudjuk, hogy Napoleon egy Kis ember volt magasságát illetően. Mindketten hatalommal és gazdagsággal, birtokokkal rendelkeztek és körül voltak véve irigy és áruló emberekkel, ahogy az ilyenkor megszokott. Idézet következik mindkettőjük életének befejező szakaszáról, hogyan kerültek és miért fogságba.

A szlovák rendező vitte filmre a magyar történelem egy alakjának, ecsedi Báthori Erzsébetnek (1560–1614) történetét. A köztudatban vérszomjas úrnőként ismert Báthori Erzsébetet rehabilitálja a film, hiszen Juraj Jakubisko, arra vállalkozott, hogy koncepciós pernek ábrázolja Báthori (Báthory) Erzsébet megvádolását. A szlovák-cseh-magyar-brit koprodukcióban készült történelmi legendát másfél millió szlovák és cseh néző látta. Ezzel ez lett a legnézettebb szlovák film.[1] A magyar közönség elé 2010 januárjában került Európa egyik legdrágább költségvetésű filmje.

ˇ”Sok legenda kapcsolódik nyitrai vármegyéhez; a legvéresebb a csejtei vár egykori úrnője, ecsedi Báthori Erzsébet története, amelynek részleteit Bél Mátyás és Mikszáth Kálmán is kiszínezte. A szlovák lányok vérében fürdő nő rémtetteinek gazdag tárháza a szlovák szépirodalom is. Nem csoda, hogy Báthory Erzsébetről több horrorfilm készült. Juraj Jakubisko, szlovák rendező szétrombolja a kéjgyilkos várúrnő képét. Ez a filmje tisztelgés egy öntudatos, erős és független nő előtt. Filmjében a főgonosz Thurzó György nádor, aki a bécsi udvar nagyhatalmi érdekei és saját birtokszerzési vágyától vezérelve mindent elkövet Báthory Erzsébet lejáratása érdekében. Jakubisko így beszélt a filmről:

Nem azt sugallom Európának, hogy nézzétek ezt a vérszomjas gyilkost, aki itt élt az egykori Magyar Királyság, a mai Szlovákia területén. Nem, én azt mondom ez egy normális istenfélő nő volt, aki egy politikai játszma áldozatává vált. Úgy, ahogy arra számos példa van a történelemben. Ami igazán tragikus az ő történetében, az hogy a személyével kapcsolatos tévhit a mai napig tartja magát. Olyan gyilkost kreáltak belőle, aki áldozatai révén bekerült a Guinnes rekordok könyvébe. 400 év is kevés volt ahhoz, hogy a rágalmakat lemossuk róla. Személyes véleményem az, hogy Báthory Erzsébet, amikor megözvegyült, amikor elveszítette nagy hatalmú férjét, Nádasdy Ferencet, szabad préda lett, mivel óriási birtokokkal rendelkezett.
és most Napoleonról egy pár idézet: “1800 februárban az államcsínyt Napoleon és köre népszavazással próbálta legitimálni, de a történészek bebizonyították, hogy választási csalás történt. Az 5 millió választópolgárnak kb. 46,26%-a, kb. 2 313 000 polgár szavazott, közülük 1 550 000 szavazta meg az alkotmánymódosítást. Lucien Bonaparte belügyminiszter, Napoleon testvére, az Igen szavazatok számát közel megduplázta, és olyan végeredményt hozott ki, mely szerint a választópolgárok 99,94% elfogadta az új alkotmányt, és csak 0,06% ellenezte.[1]
Első konzulként lényegében katonai diktatúrát hozott létre. Óriási hatalom összpontosult a kezében: ő nevezte ki a minisztereket, a tábornokokat, a köztisztviselőket, a bírákat és az Államtanács tagjait.
1800-ban Napóleon serege élén átkelt az Alpokon Itáliába, ahonnan az osztrákok csaknem teljesen kiűzték a franciákat, amíg ő Egyiptomban volt. A hadjárat balszerencsésen indult a franciák számára, mivel Bonaparte stratégiai hibákat követett el. Bár a Masséna tábornok vezette francia erőket az osztrákok Genovában ostromzár alá vették, az osztrákok ezzel jelentős erőforrásoktól estek el. Ennek, illetve Desaix tábornok utolsó pillanatban érkező erősítésének köszönhetően júniusban Bonaparte éppen hogy győzni tudott a marengói csatatéren. A lunéville-i béketárgyalásokon a bátyja, Joseph állt a francia delegáció élén. Az osztrákok vonakodtak elismerni Franciaország újonnan szerzett területeit, ezért Bonaparte parancsot adott Moreau tábornoknak, hogy mérjen ismételt csapást Ausztriára. A Hohenlindennél elszenvedett vereség után az osztrákok végül meghátráltak, 1801 februárjában pedig aláírták a lunéville-i békét. Az angolokkal 1802-ben kötötték meg az amiens-i békét. Az augusztus 2-án lezajlott manipulált választásokon Napóleont örökös konzullá választották.”…

A császár


I. Napóleon császári díszben
(Ingres festménye)
Az 1804-es CadoudalPichegru-féle royalista összeesküvés véres megtorlását és Enghien hercegének kivégeztetését követően a Szenátus felajánlotta Bonaparte tábornoknak a császári címet, és 1804. május 28-án kikiáltották a császárságot. 1804. december 2-án a párizsi Notre-Dame-székesegyházban VII. Piusz pápa jelenlétében Napóleon megkoronázta magát. A „franciák császára” családtagjainak (Lucien öccse kivételével) császári hercegi címet adományozott, legkiválóbb tábornokait Franciaország marsalljaivá léptette elő (1804), és híveinek új, császári nemességet hozott létre (1808). 1805 májusában Milánóban Itália királyává koronázták.
Napóleonnal szemben 1803 és 1805 között csak az erős hadiflottával rendelkező Nagy-Britannia volt képes ellenállást kifejteni. A császár 1804-ben hozzálátott az Anglia elleni invázió előkészítéséhez (boulogne-i expedíció), azonban 1805. október 21-én Nelson a trafalgari csatában megsemmisítő vereséget mért a francia–spanyol hajóhadra, így Napóleon terve a szigetország meghódítására meghiúsult. 1805-ben Nagy-Britannia, Oroszország és Ausztria létrehozta a harmadik koalíciót, melyhez 1806-ban Poroszország is csatlakozott, létrehozva a negyedik koalíciót.
Napóleon megtámadta az oroszokat és az osztrákokat, és győzelmet aratott Ulmnál, majd Austerlitznél (1805). A poroszok Jénánál és Auerstädtnál (1806) szenvedtek vereséget, az oroszok pedig Friedlandnál (1807). A tilsiti béke után Napóleon lett Európa irányítója. Angliát a Berlinben 1806-ban kiadott kontinentális zárlattal próbálta térdre kényszeríteni.
A fájlhoz képjegyzet tartozik

A Birodalom 1811-ben.
Sötétlila: Franciaországhoz tartozó terület; Világoslila: Franciaország szövetségesei.
1809-ben lerohanta Spanyolországot és Portugáliát (félszigeti háború), ez azonban a lakosság ellenállása miatt véres és elhúzódó partizánháborúba torkollott. Az osztrákok által kovácsolt ötödik koalíció újabb támadást indított ellene, Károly főherceg vezetésével Aspern-Esslingnél komoly küzdelemre késztették (itt szerzett halálos sebesülést egyik legjobb barátja, Jean Lannes marsall), de Ausztria Wagramnál ismét vereséget szenvedett, így Napóleon Bécset is elfoglalhatta. A wagrami csatát megelőzően Napóleon Magyarországra is betört. A győri ütközetben (1809) legyőzte János főherceg osztrák és József nádor magyar nemesi felkelő seregét. (Ez volt a magyar nemesi felkelés (inszurrekció) utolsó fegyveres bevetése.)
A Spanyolországban és Portugáliában elszenvedett kisebb kudarcok ellenére Napóleon 1810-ben hatalma csúcsára jutott. Hogy uralmát a többi európai uralkodóval szemben is legitimálja, saját dinasztiát kívánt alapítani. A hódítások révén létrejött csatlós királyságok rendszere, amelyek trónjain többnyire rokonai ültek, Spanyolországtól Lengyelországig, Itáliától Hollandiáig terjedt. Legfőbb vágya az volt, hogy fiú örököse legyen, ezért elvált Joséphine-től, aki nem tudott neki gyermeket szülni, és feleségül vette a 21 évvel fiatalabb, Habsburg-házból való Mária Lujza osztrák főhercegnőt, I. Ferenc osztrák császár legidősebb leányát. 1811-ben megszületett a trónörökös, Napoléon François Joseph Charles Bonaparte, akit azonnal Róma királyává nevezett ki.
A fájlhoz képjegyzet tartozik

Napóleon visszavonul Moszkvából (1812)
Időközben megromlott a kapcsolat Franciaország és Oroszország között. Néhány sikertelen megegyezési kísérlet után 1812. június 24-én Napóleon hadjáratot indított Oroszország ellen. A mintegy 453 000, más források szerint akár 6-700 ezer fős Grande Armée átkelt a Nyeman határfolyón. Napóleon a francia hadsereg zömét elvitte és támogatásul szinte Európa minden sarkából gyűjtött csapatokat, így Itáliából, Németország valamennyi államából, Spanyolországból és Portugáliából, Németalföldről, a Balkánról, Lengyelországból. Csatlakozásra kényszerítette az osztrák császárt is, annak serege révén magyar és cseh katonaság, sőt a magyarországi nemzetiségek is részt vettek az oroszok elleni háborúban. Oroszország elleni ilyen hatalmas invázióra legközelebb csak a második világháborúban kerül sor. Az oroszok egy ideig csak visszavonultak és a felperzselt föld taktikáját alkalmazták. Mihail Kutuzov, az orosz hadsereg főparancsnoka végül Borogyinónál felvette a harcot Napóleonnal. A borogyinói csatában (1812. szeptember 7.) egyik fél sem tudott kicsikarni döntő győzelmet, az oroszok ismét visszavonultak. Napóleon elfoglalta az égő Moszkvát, de a tél közeledte miatt visszavonulásra kényszerült. November végén a Berezina folyón való átkelésnél a Grande Armée maradványa is kis híján megsemmisült.
1813-ban minden addiginál szélesebb keretekben létrejön a Napóleon-ellenes hatodik koalíció. Napóleon 1813 májusában ismét diadalmaskodott az oroszok és a poroszok fölött Lützennél és Bautzennél. Nem fogadta azonban el azt az egyébként roppant előnyös feltételeket tartalmazó békeajánlatot, amelyet Ausztria ajánlott fel a prágai kongresszuson. Ekkor az Osztrák Császárság is csatlakozott a Napóleon-ellenes koalícióhoz. Hatalomra kerülése óta a legnagyobb kudarc Lipcsénél, a „népek csatájában” érte, ahol a Grande Armée – a szövetséges (szász, württembergi, hesseni) csapatok átállásai miatt – megsemmisítő vereséget szenvedett az egyesült orosz-német-angol-svéd haderőktől. 1814-ben a koalíció csapatai már elérték Franciaország határát. Kihirdették, hogy nem a francia nép ellen, hanem a császár ellen harcolnak. Márciusban elfoglalták Párizst. 1814. április 6-án marsalljai követelésére Napóleon császár Fontainebleau-ban lemondott a trónról fia, Napoléon François Joseph herceg javára. …….Elba és a száz nap
Száz nap
Tolentino •  Quatre Bras •  Ligny •  Waterloo •  Wavre •  Párizsi béke

Bővebben: Száz nap

A lemondási okmány
A fontainebleau-i szerződés értelmében megtarthatta császári címét, saját királyságként megkapta Elba szigetét, a francia állam évi 2 millió frankot biztosított számára, és magával vihetett 400 főnyi testőrséget.
1814. május 4-én érkezett meg Elba szigetére. Azt nyilatkozta ugyan, hogy a világtól visszavonultan akar élni, de valójában nem nyugodott bele hatalma elvesztésébe. Figyelemmel kísérte az európai eseményeket, és úgy döntött, visszatér Franciaországba. 1815. március 1-jén szállt partra testőrségével Golfe-Juan településnél, Cannes és Antibes között. Miközben átkelt az Alpokon, a republikánus érzelmű parasztok felsorakoztak mellette. Az Elbáról visszatérő Napóleont és seregét az 5. királyi gyalogosezred Grenoble közelében akarta feltartóztatni. Miután az előőrse találkozott a lojalista ezreddel, a volt császár előrement és szétnyitotta kabátját, majd a következőt mondta: „Ha van bárki köztetek, aki megölné a császárát, itt állok!” Rövid csend után az 5. ezred katonái kiabálva éltették őt. Március 20-án már Párizsban volt. Visszatérése után a nép lelkesedése hamar alábbhagyott, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a visszatérés kudarcra van ítélve. Maga Napóleon sem volt már a régi: a súlyos katasztrófával végződött oroszországi hadjárat nagyon megviselte, hisz egyrészt akkor tulajdon szemével láthatta katonái méltatlan halálát a hidegben és a nélkülözések között, másrészt már sokkal hamarabb kimerült és fogékonyabb lett a betegségekre. Már a waterlooi csata előtt is fizikailag és pszichésen is elég rossz állapotban volt, kialvatlannak és határozatlannak tűnt, ezért a stratégiában egyik szarvashibát a másik után követte el.”…..

“Napóleon a száműzetés évei alatt rendkívül elhízott és elpuhult. A rák krónikus soványságot idéz elő, különösen a végső stádiumban, ellenben az arzén eredményez elhízást. Az idült arzénmérgezést ráadásul meggyőzően alátámasztja a tény is, hogy amikor a Szent Ilonán felnyitották a császár koporsóját, hogy hazavigyék, a testet teljesen épen találták. Az arzén lelassítja a szövetek bomlását, ehhez pedig nagy mennyiségnek kellett lennie a testében. A kétkedők véleményét támasztja alá, hogy az arzénmérgezés további tünetei fokozott hajhullás, valamint jellegzetes csíkok kialakulása a körmökben, ezeket azonban nem észlelték a holttesten.
Forshufvud felfedezése körüli vitát még nacionalista felhangok is kísérték, erre a fogász maga is azt mondta, hogy Franciaországban csupán azért nem fogadják el a felfedezését, mert nem egy francia révén került napvilágra. Forshufvud még további éveket töltött nyomozással, hogy kiderítse, ki mérgezte meg Napóleont. Arra az eredményre jutott, hogy Charles Tristan de Montholon márki követte el a gyilkosságot, akit a Bourbonok béreltek fel, mert féltek attól, hogy Napóleon ismét megszökik, mint 1815-ben. De Montholon márki pénzéhes alak volt, akit a Bourbonok derekasan megfizettek. Gyakran ingadozott a királyság, a köztársaság és a császárság között, azonkívül személyes bosszú is vezérelhette, mert felesége viszonyt folytatott Napóleonnal és gyereket is szült tőle. A villában De Montholon könnyen férhetett arzénhoz, mert a penészes, régi házban sok patkány élt, ezek ellen arzént használtak akkoriban. Napóleonnak ebédre és vacsorára egy dél-afrikai bort szolgáltak fel, ami hordókban érkezett hajóval a szigetre. A márki Napóleon pohárnoka volt, ezért kizárólag ő felelt a borért. Tévedésből azonban Cipriani, a császár korzikai inasa, akivel anyanyelvén beszélt mindig, ivott a mérgezett borból és meghalt. Testét ráadásul el is távolították a sírból, hogy ne tudódjon ki a mérgezés. Napóleon ettől kezdve maga is úgy érezte, hogy megmérgezik, és ez a tudat élete vége felé teljesen hatalmába kerítette. Úgy vélte, hogy angol fogvatartói aljas módon mérgezik. A sziget kormányzóját, Hudson Lowe-t vélte felbérelt gyilkosának, akivel mélységesen gyűlölték egymást. Napóleon azóta tekintett ilyen nagy gyűlölettel a britekre, hogy azok Szent Ilona szigetére száműzték, és nem Nagy-Britanniában adtak neki menedéket. Lowe viselkedése is alátámasztotta Napóleon gyanúját, a kissé paranoiás és meglehetősen ostoba brit katonatiszt szinte betegesen félt Napóleon szökésétől, s többször beszélt arról, hogy Európának nagy haszna lenne Napóleon halálából.
Napóleon elhunytához hozzájárult, hogy az utolsó évben az orvosaitól kapott gyógyszeres kezelés miatt a szervezetében levő arzén olyan anyagokkal keveredett, amelyek sietették halálát. Az orvosok nyilván nem is tudták, mi Napóleon igazi baja, így a császár a többnyire hashajtóval történő kezelésektől súlyosan megviselten, megtörve és fizikailag teljesen összeomolva hunyt el, 1821-ben.” Ennyi az idézetekből, most folytatom a rövid fengshui elemzéssel a képleteikből, ami alátámasztja végzetük valódi okát. Ez Napoleon esetében egyezik a fenti idézettel, nagyon úgy fest, hogy folyamatosan mérgezték, ez okozta végül a halálát. Báthory Erzsébet esetében pedig szerintem is akár a filmrendező szerint, aki filmet készített a grófnőről – koholt vádak alapján zárták be saját szobájába haláláig, céljuk, hatalmas vagyonának megkaparintása volt.

Akkor vegyük előbb Báthory Erzsébet grófnőt: meghalt 1614 augustusában, épp egy Yang Föld, Yang Fa Tigris 10 éves szerencseoszlopban tartózkodott 53-63 éves kora között és az 1614 év pedig egy Fa Yang Tigris év volt. Ez az év végzetes volt számára ugyanis a Yang Fém elem teljes oppozícióban van a Yang Fával. A grófnő pedig egy Yang Fém karakter és belekerült egy Yang Fa évbe, ráadásul egy 10 éves Yang Fa Tigris szerencseoszlopban is benne tartózkodott éppen, tehát ez az oppozíció kettős hatású, kettős csapást mért rá! Ezt a dupla erejű oppozíciót még a grófnő Fai Kongja sem tudta kivédeni, maximum kicsit kitolni 1614 év augusztusáig, amikor ismét fém elemű hónapba lépve, megerősödött a Fa- Fém ellentét és végzett vele. A Fai Kong azt jelenti, hogy (egyébként nagyon kevés ember rendelkezik ilyen erővel): az ilyen napokon született emberek erősek, határozottak, féktelen jellemüek és akár szelleműzők is lehetnek. Ő pedig pont egy ilyen napon született : Yang Fém Sárkány! Érdekesség még a grófnő képletében, hogy neki a hatalmat a Tűz elem szolgáltatta volna és nem található 4 oszlopos képletében egyetlen Tűz elem sem , tehát neki valójában sosem volt igazi hatalma mások fölött, csak amig férje élt, a Fekete Bég-nek titulált Úr.

Most következik Napoleon Császár halálának kielemzése: az ő esetében is döntő jelentősége volt a Yang Fém- Yang Fa oppozíció felállásnak. Meg annak is, hogy ő lévén egy Fa Yang személyiség , már egy ideje, 43 éves korától benne tartózkodott egy Yin Túz- YinFa Nyúl 10 éves szerencseoszlopban. Tehát az ő Fáját már egy ideje égette (ék) kis tüzek Yin = kis. Ez a fokozatos égetés (mérgezés kis adagokban, hogy ne keltsen feltűnést) porig égette őt 1821 májusában, amely év egy Kígyó Fém Yin év volt (a kígyó is tűz elemű), ráadásul májusban, amely szintén a Kígyó hónapja, tehát érkezett még egy adag Tűz elem. A pusztulás tehát számára is elkerülhetetlen volt ebben az időpontban!