BLOG

Ahonnan kiindultam

Szerényen jelentem, hogy szívesen tettem meg egy kis kitérőt elméletben párotokkal, (nem a ti párotokkal, hanem pár személlyel közületek), amit nevezhetnénk ámokfutásnak is. Mert bár tudtam, hogy nem vezet sehova, de épp azért, mert nem szerettem volna beképzeltnek tűnni, gondoltam belefér ez is, a fejlődést segítheti ez is. Nekem is segítségemre volt, felelevenítettem azt, amit régebb már tudtam és egyúttal megismertem a ti gondolataitokat és érzéseiteket is, amelyekről bár nem beszéltetek sokat,de mivel az előadásmódot figyeltem, kiéreztem belőle azokat is. Az érzéseket is, amelyeket úgysem lehet eltakarni, vagy titkolni, hiába nem beszélünk róluk. Ma úgy ébredtem, hogy éppen ideje belecsapni a lecsóba, mire várjunk még? Lassan százéves leszek, de még mindig nem tértem a lényegre. De nem is úgy működöm, ahogy mások elvárnák tőlem, semmit sem úgy és akkor szoktam csinálni, ahogyan és amikor mások szokták. Nem azért mert ilyen különc lennék, vagy ne adj Isten többre tartanám magam másoknál, hanem egyszerűen mindig így hozza nekem a sors. Ami tőlem tellett és telik, azt mindig maximálisan megcselekedtem, mindegy, hogy milyen eredménnyel. Ami meg nem tőlem függött, azt felismertem, ezért a legnagyobb nyugalommal elengedtem, nem rágódtam rajta. Hogyan tudtam ezt ilyen könnyedén megtenni? Hát úgy hogy mindig akadt bőven tennivalóm, feladatom, ezért soha nem értem rá a múlton gondolkozni, rágódni, mert nem volt rá sohasem időm. Mit rontottam el? Szerintem semmit, mert nem is lehet elrontani semmit, egyszerűen adott volt az életpálya, amiről csak teljes kisiklással lehetett volna kitérni.
Ha elakadunk, olyankor mindig kezdjük a végével és akkor el tudjuk kapni az életünk lényegének a fonalát, vagyis az értelmét, amiért folytassuk. 
Azt képzeljük el, hogy elértünk életünk végére épp most és nincs tovább. Be kell fejeznünk az egészet, elfáradtunk, már nincs semmi új a tarsolyunkban, minek araszolni tovább? Ekkor jutunk el abba a lelkiállapotba, hogy tényleg mindent megtettünk, azt is amit kellett nekünk megtenni és úgy, ahogy azt kellett volna? Lehet, hogy megvilágosodunk, hogy végig tévúton jártunk, nem azt csináltuk, ami a mi dolgunk lett volna, a prioritások pedig erősen zavarosak és káoszosak voltak életünkben. Azokat helyeztük első helyre, amit a sor végére is hagyhattunk volna, így elfecsérelhettük életünket. De szerintem ez nincs így, semmi nem volt hiába! Minden, ami fontos volt, nem volt hiábavaló és nagyon jó , hogy meghaladtuk őket, megharcoltunk értük. Feladatunk beteljesítéséhez azokra is ugyanolyan nagy szükség volt! Fogjuk fel úgy, mint például egy matek dogát, mit is tanácsol mindig a vizsgáztató tanár? Hogy először mindig a könnyebbnek tűnő példákat oldjuk meg, hogy aztán legyen időnk a nehezebbekre is,  de addig is használjuk ki az időt, meg a tudásunkat, hogy az idő ne vesszen kárba, kihasználatlanul. Erről van itt szó! Mágiánk kellékeit be kellet szereznünk utunk során, hogy amikor eljön az idő, csak elő tudjuk venni őket és átalakítani (szándékosan nem mondok varázsolni, mert félreérthető) Életünket, amelyet ha nem találunk túl Igazságosnak. Ha szeretnénk ezentúl Igazságban és nem hamisságban, mások agymenésében, álmában élni. (azt hiszem innen jöhetett a Jusztisz Szeréna név is, szerényen és/, de igazságosan, vagy mondjam úgy, igazságban kellene ezentúl élni!)
Én, ha egyszer meghalok, úgy értem, ha végleg távozom innen, a Földről, akkor a Feng Shui még mindig itt marad, még mindig létezni fog, mert Örök! A nyugatiak szerint négy alkotó elem van, talán csak négy égtáj, négy érzékelés, de ebben nem vagyok biztos az érzékelést illetően. De a keletiek szerint 5 elem létezik, és 8 (nyolc!) Égtáj! és én inkább arra hajlok , hogy velük értsek egyet, sajnálom, ha ez sokatoknak nem szimpatikus. Az a helyzet, hogy engem már rég nem érdekel, hogy kinek mi szimpatikus velem kapcsolatban, vagy sem, de ezt most hagyjuk! Öt érzékszervünk is volt eddig elkönyvelve, amihez a tudósok még adtak hármat és milyen érdekes, így lett nyolc, azaz 8, a végtelen, az isteni szám, ami végtelen időt és teret jelenti és jelzi, ez egy általánosan is elfogadott megállapítás. Az öt érzékelés eddig: látás, hallás, szaglás, tapintás, ízérzékelés. A következő három pedig: a hőérzékelés, a proprioception (ami azt jelenti, hogy önérzékelés, vagyis úgy tudunk járni, kezeinkkel tenni-venni, hogy nem kell odanéznünk, mert anélkül is sikerül, érzékeljük a cselekedeteinket), és végül az egyensúlyérzékelés (equillibrioception, remélem jól írtam).
Meglátásom nagyon hasonló és közeli Gary Zukav (1942-) amerikai spirituális tanító szemléletmódjához. Már 80 éves, de egy tanító esetében ez nem hátrány, hanem kifejezetten hasznos, értékes és nagy jelentőségű, ugyanis minél tapasztaltabb valaki, annál több tudást tud begyűjteni és továbbadni másoknak, nekünk. Munkásságával én is csak most kezdek ismerkedni, de már most nagyon boldogító számomra, hogy felfedeztem, mert jó érzés hasonló frekvenciájú és hasonlóan gondolkodó, érző személyekre bukkanni. 

Szóljon hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Scroll Up