BLOG

A tudás nem minden

Ma délután , mikor felébredtem, megnéztem az órát, 18:18 volt.! Biztos a spirituális manók tudnának ehhez is fűzni valamit, de inkább nem foglalkozom ezzel, mert még másolással leszek meggyanúsítva!
Tegnap arról írtam, hogy a hit kevés, ma pedig, hogy a tudás nem minden! 
Ki az például, aki meghatározhatja, hogy mennyire vagyunk képzettek, tanultak és ezáltal értékesek? Ki határozza meg a műveltségi szinteket? Aki a csúcson áll,  az aki a legokosabb, legtöbbet tud talán? Aki a piramis csúcsán van a tudásának? Te, aki másokat megszólsz a csúcson vagy, hogy megengeded ezt magadnak? Épp te vagy az, aki lenézel másokat! Ki vagy te (én nagyon kivagyok!), hogy nézegeted mások háttérképét és azt gondolod, hogy az kifejezi az illető személyiségét! Hát nem, képzeld, lehet csak simán hangulatból tett ki egy olyan képet. Nem kell rögtön mindentudónak, vagy pedig mindenhatónak képzelnie magát! Csak ugyanolyan emberek vagytok, mint bárki más, velem együtt. Nem a követők száma dönti el, mennyire vagy értékes, ne lovald bele nagyon magad. Semmivel nem tudsz többet bárki másnál, hidd el! Ha más is áldozna pénzt arra, amire te, ugyanúgy el tudná ugyanazt sajátítani , amit te is és akkor mi lenne? Semmi, egy okossal több lenne. Mennyiben lenne ez jobb bárkinek is? Sok a tanító, kevés az okuló diák, mert nem mindenki érti is, amit a fejébe vesz és ha meg is érti, nem biztos, hogy alkalmazni is képes a gyakorlatban, ebben a nagy földhöz ragadt világban. Mert hát berzenkedhetünk ellene, de akkor is csak egy anyagias világban élünk, amitől nem szakadhatunk el, csak ha megválunk a testünktől. Nem mindenki érti, hogy ahhoz, hogy boldoguljunk, nem szükséges letenni a testet! Túl bonyolult ez az emberi szívnek, meg az emberi agynak.  A hittel is ugyanez a helyzet. Van a személyes hit, meg a vallások, a hivatalosan is bejegyzett egyházak, ahol szabadon kitombolhatják magukat a hívek. Vannak még az alternatív vallások és hitrendszerek is, amik csak úgy ömlenek a nyakunkba a világhálón nyakló nélkül, mindenféle szűrés nélkül. Az emberek józan eszére és érző szívére van bízva, hogy eldöntsék, számukra mi a jó és mi a rossz. 
Eddig csak a tetteknek, a cselekményeknek éltünk javarészt, ezért elég kezdők vagyunk ezen a téren, nehezen igazodunk el az útvesztőkben. A lehetőségek tárháza nagy, tőlünk függ, melyik "egy háznál" álluk meg és táborozunk le. Az anyag rezgése valóban lassú, a leglassúbb, de legalább a legbiztosabb. Elegendő időt ad arra, hogy megtaláljuk a legjobbat a magunk számára. 
A magam részéről az a helyzet, hogy hiszek egy Felsőbb Erőben, amit viszont nem tudok és nem is akarok megmagyarázni. Fogalmam sincs hogyan keletkezett a Föld és mi , emberek, de megmondom őszintén annyira nem is érdekel. Örülök, hogy van létezés és nem kívánom firtatni azt sem , hogy például mi volt előbb a tyúk, vagy a tojás, a nő vagy a férfi! Nekem teljesen mindegy! Fő, hogy élünk, Igent mondunk az életre, és nemet a halálra! 
Nem mindegy viszont, aki tanítani mer, mert mit is tanít? Gyűlöletet, vagy szeretetet? Az irigységről, féltékenységről nem azt állította senki sem , hogy bűn lenne, hanem azt, hogy egy nem természetes és normális érzelem, ráadásul fölösleges és önkínzó! Érthető, ha valaminek nem vagyunk birtokában, egy tulajdonságnak, vagy tárgynak, akkor mi is szeretnénk azt megszerezni. De ekkor jön az, hogy nem egyenes úton, hanem mindig a másiké kellene. Nem fárasztjuk magunkat azzal, hogy mi is megdolgozzunk a magunk boldogulásáért, hanem hajlamossá válunk a másik boldogságát ellopni, mert az már készen van, ott van a közelben, csak el kell venni! Az erőszakosabbak el is veszik azonnal, ami kell nekik, nem sokat vacillálnak!
     De szabad féltékenynek is lenni, csak hosszabb távon nem éri meg! Az erősebb mindig az, aki szeretetben van, mert tud adni, tud táplálni másokat is, ez egy pozitív energia, egy IGE-nlő(egyenlő, mindenki számára) energia, és van a gyűlölet, a harag, az irigység szinonimái, ami leginkább csak a NEM-et ismeri és nyilatkoztatja ki. Az igen mindig legyőzi a nemet és a szeretet is a gyűlöletet, és mindig csak hosszú távon érdemes építkezni, ha házat építünk, nem alkalmi , egyéjszakás pihenőkön, megállókon alapozni. Jobb az Állandóság a Változóhoz képest, ha választani kellene mibe fektessünk bármilyen energiát, akkor nyilván az állandóba érdemes, az maradandó, nem pedig a változó és pillanatok alatt elillanó anyagba! A szeretet az egyedüli, amiért érdemes élni és küzdeni, mert amiben lélek van, abban ÉLET VAN. És amiben élet van, az élő! És az élő jobb, mint a halott, pláné az élőhalott, aki azt gondolja, hogy ő él, de közben a lelke már rég halott. Na, ennyi ismét.

Szóljon hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Scroll Up