BLOG

A bumeráng

Nem vagyok a bosszú híve, mégis vannak helyzetek és adódnak alkalmak is a sérelmeink megtorlására. Vannak olyan helyzetek, amikor csak úgy tudjuk a saját életünket, a becsületünkön esett csorbát helyrehozni, ha revansot veszünk. Erre is rákérdeztem a Ji Csingtől, hogy mitévő legyek az én esetemben, egy olyan helyzetben, ami friss, nem régi, ősrégi, hanem mintha csak egy régebbire hajazna és az ismétlődne. Az 57-es kuá-t kaptam válaszként. Most nem másolom be az egészet, mert a google-en , a világhálón meg lehet találni és bátran ajánlom a keresést a világhálón, megbízható, száraz, de a csupasz valóságot meg lehet találni mindenféle elkendőzés, vagy elferdítés nélkül. Egy érdekes részt azért idézek ebből a kua jóslatból vagy inkább tanácsból. Szerénység a címe, tanácsa számomra a szerénység, meg is tartom ezt. Volt egy rövíd időszak, amikor kipróbáltam, milyen a beképzeltség is. Nagyon jó időszak volt olyan szempontból, hogy jobban figyeltek rám és hallgattak is rám. A szerénység nem mindig előnyös, de meg kell tudni találni az egyensúlyt az egészséges, magabiztos, határozott megnyilvánulás és a durva, gátlástalan, érzéketlen nagyképűség között.
    De visszatérve az 57-re, a 2-es vonal magyarázata: "Kocsi alatt":
a többirányú támadás elől alkalmi menedékbe húzódhatunk. A gyenge vándor jöttment jövendőmondók csapatától remél segítséget. A bölcs viszont kétes tanács nélkül is tudja, hogy a szorongatottság csak átmeneti.
3. "Szolgamód": az ismételt megalázkodás nem azonos az igaz szerénységgel, mert az akaraterőnk elvesztéséhez vezet! 
4. "Hármas játékban": az ügyesség és a hajlékonyság, az "okos enged" elv célszerű alkalmazása most előnyös helyzetet teremt.
5. "Nehéz kezdet, dús vég"....
6. "Padlóra zuhan": Önbizalomhiány, belső erők elvesztegetése miatt elesettek és megalázottak lehetünk. Amink volt, az most nincs, haladásunknak befellegzett."
    És tényleg ha érzékelésemre hagyatkoztam, akkor érzékeltem egyfajta össztűz hatást, ami az önbizalmamra irányult. Mert írtam magamról, hogy abban erős vagyok, tehát az lett támadva. Voltak pillanatok, amikor éreztem, hogy végem van, megsemmisülök, nincs tovább. De nem engedtem a pusztító erőnek, az utolsó védőbástyámat nem hagytam ledönteni,mert rögtön éreztem, hogy nem lett volna igazságos, ha most elengedem magam és hagyom magam megtörni. Aki már volt padlón teljesen, az tudja milyen megsemmisítő érzés tud lenni az, ha bármennyire igyekszik megfelelni, jó lenni, szeretni és mindazt semmibe veszik vele együtt. Ledegradálnak és megaláznak, ráadásul nyilvánosan, mindenki szeme láttára. Felér egy lassú, fájdalmas kivégzéssel. Bele lehet halni és nem csak testileg, ha nem a lelkünk is elvész. De ha lélekjelenlétben vagyunk, akkor mindez nem történhet meg. Érezzük, ahogy a pusztulásunk után elkezdünk újra felépülni. Felépülünk. Meggyógyulunk, de lehet hogy újjászületünk, sokkal erősebben, mint azelőtt. Lehet, hogy új személyiségünk lesz, amire sok pszichológus azt mondaná, hogy megváltoztunk, nem hinném , hogy azt, hogy személyiségzavarosak lettünk. Vagy igen? Az sem érdekelne!, kik ők, hogy jobban tudják mi zajlik bennem? Mondjanak, amit akarnak, az a dolguk, hiszen még oklevelük is van róla. Nekem nincs oklevelem róla, mégis belelátok a lelkükbe, van olyan pszichológus, hogy már ő is belebetegedett a páciensek miatt. Már addig gyakorolta a ráhatást, amíg az már elkezdett visszahatni, visszatükröződni rá. Na, de most nem is ebbe szerettem volna igazán elmélyedni.
Mi a megoldás a legnehezebb helyzetekben, a legbonyolultabb helyzetekben? Minél nehezebb, annál egyszerűbb rá a megoldás. 
Egy példa erre az én esetemre, a fentire, amit fentebb említettem, hogy megpróbálták a legfontosabbat is elvenni tőlem, az önbizalmam, megszégyenítéssel, megalázással, lefokozással, kockáztatva, hogy akár öngyilkosságig is elhajszolnak, talán, ki tudja? Ezt is csak Isten tudhatja, mi volt a szándék, mert kérdéseimre nem kaptam választ, még indirekt módon sem, tehát még kommunikáció sem jött létre a tesztelőim és közöttem. Nem baj, nem panaszkodom, mert semmit sem utálok jobban önmagunk sajnáltatásánál. Tehát ilyenkor engem például felvidít a Rózsaszín Párduc című film. A filmben is Clouseau felügyelő (ráadásul egy férfi) kerül abba a helyzetbe, hogy önbizalma miatt a főnöke csapdájába esik , letartóztatják teljesen ártatlanul, nyilvánosan megalázzák, lefokozzák, éppen csak hogy ki nem végzik. Lenézően elengedik azzal, hogy ennek már úgyis mindegy, mert annyira el lett intézve a jó hírneve, hogy olyan mintha már megölték volna. Lelkiereje végtelen, ezért nem adja fel a harcot és érvényesül az a mondás az ő esetében is , hogy: "segíts magadon és az Isten is megsegít". Sőt a sors segítségével, még a szerencse is mellé szegődik és bizonyítani tudja talpraesettségét és szakmai hozzáértését. Nem akarja, de még a főnökét is sikerül "megtáncoltatni és megleckéztetni", kifektetni. Legyőzni. Különösen egy nyilvánosan megfogalmazott mondata tetszett meg, amellyel a hölgyeknek is valamelyest igazságot szolgáltat, köszönet érte innen is, szerény honlapomról, szerény bejegyzésemből. Ez így hangzott: A NŐ OLYAN, MINT EGY BUMERÁNG, HA JÓ MESSZIRE ELHAJÍTOD, AKKOR EGY SZÉP NAPON POFÁN VÁG." Hát ez nagyon jó, nagyon jól esett, megmondom őszintén. Köszönöm, kedves Monsieur (Möszjő) Clouseau! Te biztosan megismerted a női lelket, mert benned is egy gyönyörű SZÉP LÉLEK, vagyis SZÍV dobog! Te biztosan nem bántanál meg egy nőt, sem bosszúból, sem megbízásból, vagy próbatételből.

Szóljon hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Scroll Up