Te bűnös nyomorult ember, aki megutàltattad velem emberi mivoltát, rothadó oregedő testemet, értelmetlenné próbàltad tenni földi céljaimat, küldetésemet, életemet, szerelmemet.

Értem én hogy te csak:

„Az ember válasza Istennek: Amikor a világi dolgokban, képernyők bűvöletében vagy dogmákban élő ember szembesül a tiszta igazsággal, és rájön, hogy a tetteivel valójában azt mondja az Úrnak: „bár Te szeretsz, én a világot választom, nem tudlak téged tisztán szeretni”.

Ezt akartad mindenkinek a tudatàba vésni, de ezzel nàlam csak azt érted el hogy nem tudlak Téged tisztàn szeretni. Mindenki màst kivéve téged! Te vagy a az igazi, tiszta őszinte lelkek megrontója a szűzek megszentségtelenítője, ezért téged kerüllek feledlek és emlékeimből örökre töröllek! Ciao!

Benne van a nevében vagy a címében illetve a felszólításban: forduljunk vissza önmagunkba, végezzük el magunkon a belső munkát, a belső térrendezést! Ne tegyünk ki folyton mindent magunkról: képet, videót vallomást, véleményt, célokat, szándékokat főleg olyanokat, amelyek nem tartoznak senki másra! Hol tartozik mindenkire az, hogy hol viszket például, hol fáj, mikor jött meg a menzesz, mikor nem és vajon miért? Kit érdekel hogy menopauzád van, hőhullámaid, rosszulléteid és miért kell ezt nyilvánosan művelni? WC-zni sem nyilvánosan illik mindenki más előtt! Gyereket sem hozunk a világra nyilvánosan, a papnak is csak négyszemközt gyónunk meg, nem nyilvánosan mondjuk el mindenkinek a bűneinket! Nem tisztálkodunk, szexelünk nyilvánosan és nem mutatkozunk meztelenül mások előtt, így a lelkünket sem tárjuk fel mindenki előtt!

Nekem a Németh Miklós gerelyhajító olimpikon (kétszeres aranyérmes 1970 Torino, és 1976 Montreal) az igazi példaképem ebből a szempontból, ő teszi helyesen és példamutatóan az élet dolgait és nem kevélykedik az elért eredményeivel, nem hivalkodik fölöslegesen, ő megtette a maga idejében a dolgát, amit kitűzött magának, azt elérte és neki ez a dícséret: hogy tudja elérte a saját célját! Ő magának akart megfelelni, nem azért mert a társadalom vagy az ország esetleg elvárta volna tőle. Ez dícséretes és példamutató! Ne másoknak akarjunk megfelelni, és erőlködni olyan dolgokban, amelyekhez semmi közünk, hanem tegyük azt amire mi vagyunk elhivatottak! Legyen az bármi ami ad valamit az emberiségnek és nem elvesz, nem ártalmas!

Legyen mindenkinek magánszférája ami biztosítja az emberi méltósághoz való jogot! Jó példa erre Orbán Viktor Párizsban címú jelenete. Igaz, Viktor milyen zavaró és idegesítő, hogy nem tudsz egy kicsit elvonulni a világtól, még pár napra sem? Még ott is megtalál az újságíró és számodra kellemetlen, kényelmetlen kérdéseket tesz fel. Mindenhová követnek, nem tudsz egy szabad lépést sem tenni. Képzeld el ezt 16 éven keresztül a népedet ugyanígy figyeltetted, a beszélgetéseiket lehallgattad miközben te őket elárultad az oroszoknak. Ruszkik haza jelszóval. Egyet mondtál de az ellenkezőjét tetted mindig! Képzeld el azt most, hogy milyen lenne ha most szépen csücsülnél valahol a hüvösön és mi követnénk minden lépésed a zárkádban, már ha akkora lesz, hogy tehetsz benne egyáltalán lépéseket, mert az 56 -os ártatlanok nem tehettek és ott haltak meg. Te nem halnál meg, mert érdeklődve figyelnénk mi is kintről és fentről téged ahogyan reggel felébresztenek, mosakodsz, wc-zel felöltözöl, tisztálkodsz, szappanért nyúlsz, segítenek is ebben kedves sorstársaid.Bármit tennél mi látnánk és hallanánk, na milyen érzés lenne, beleképzelted magad a szituációba, a kényes, intim helyzetbe? Jó mi?

Ezért nem kellene olyanokat tennünk másokkal, amelyekért nem örülnénk ha mások is megtennék velünk, mert nehogy azt gondoljuk, hogy mi megúszhatjuk, nem!

Mindenki megkapja a sorstól ami jár neki!

Én is írtam egyszer az életben valami intimet, valami bensőségeset és durván valóságosat ami nem tartozott senkire, de az volt a célom, hogy felfigyeljenek rá és megbotránkoztassak vele, azt hiszem a célom én is elértem, hála istennek! Ő javasolta, hogy osszam meg végre nyilvánosan a világ szeme előtt azt a mocskot, azt az aljasságot, azt a népírtást, azt az alávaló bánásmódot és elnyomást amit ti itt műveltek ebben az országban, hogy hadd lássa mindenki miféle emberek vagytok ti! Az emberiség szégyene!

Nem tűrjük tovább az ilyen söpredéket magunk körül és kisöprünk titeket magunk közül., mert a belső térrendezés első lépése mindig a nagytakarítás, szevasztok!

Nem bántam meg tettemet, a nyilvánosság elérését bármi hatással is van ez rám, illetve visszahatással, mert minden hatásnak van egy visszatérő hatása, ez fizikai törvény, nem isteni. Isten törvényei is ugyanilyenek, minden tettünknek lesz egy eredménye és egy hatása ránk nézve is meg azokra is akikre hatottunk és szinte mindig ugyanazt kapjuk vissza amit mi küldtünk el nagyon kevés kivétellel, azt is isten dönti majd el, nem mi!

Ezzel azt akartam csak most mondani, hogy befejezem a kitárulkozást, mert a feladatom az teljesítve lett, én is elértem, hála istennek a célom vele még akkor is ha azzal nem értem el osztatlan sikert mindenki szemében: nyilván a bűnösöknek akik oly sokan vannak nem voltam egy nemzeti hős, de nem baj, nem haragszom, ha az ellenségem nem tud értékelni vagy szeretni, ez természetes, mert az érzés kölcsönös.

Még azt szeretném mondani, hogy nem szándékozom további belső híreket kiadni, mert végeztem , magamba szállok mostantól én is és csak a magam dolgaival foglalkozom, magamban végzek takarítást és rendet. Mindenki előbb a saját portáján sepregessen csak azután mutogasson a szomszédra! Mostantól csak rám tartozik a vallásom, az oltásom, a korom, a származásom stb. Nem tartozom senkinek sem népszámláláson részt venni, az állam különböző nyilvántartásaiban jelen lenni, egy lelket úgy sem lehet fogva tartani, mert az szabad mint a madár. Megfigyeléssel sem lehet senkit fogva tartani, mert ha az lélekben szabad, testben is szabaddá válik, lásd Jézust, ámen!

Én rontottam el a saját eddigi életem, én egyedül. Még kb. 40 évvel ezelőtt rontottam el mindent, igazi önsorsrontó voltam. Erre ma jöttem rá.Egy mai helyzet vezetett rá, hogy mit tettem 40 évvel ezelőtt, mit vétettem , mit hibáztam. Leírom, hogy más , mostani fiatal , ha lehet, nehogy elkövesse ugyanazt a hibát mint én. Istennel kapcsolatos. Valami nem úgy sikerült , ahogy én azt szerettem volna, ezért megharagudtam Istenre, őt hibáztattam. Ez volt a bűnöm, és ezt akkor még nem tudtam, csak most jöttem rá, ahogy kinyílt ma egy bibliai fejezethez nekem a könyv. Ott elhangzott, hogy ha tiszteljük istent, még csak nem is féljük, akkor ő mindent megad amire szükségünk van. Sokáig elfelejtettem istent tisztelni, sőt ma egy dolgozó fiatal hölgy is az utamba került és szinte megéreztem a gondolatát: ha azzal jöttem volna neki, hogy ne szomorkodj, tarts ki, hamarosan minden jobb lesz az életedben, minden jóra fordul, csak hinned kellene istenben, körülbelül az lett volna talán a nem hangosan kimondott válasza, amit én is reagáltam volna egy ilyen tanácsra 40 évvel ezelőtt: ” Jaj én nem érek rà istennel foglalkozni, nekem dolgoznom kell, hogy pénzt keressek, semmi közöm istenhez!”

Ezért nem sikerült semmi, ami az anyagiakkal kapcsolatos, mert az anyagiak miatt akadtam ki istenre, nem volt lehetőségem függetlenedni 18 éves koromban a szülőktől, nem jött össze a munkahely és ez annyira elkeserített, mert annyira szerettem volna elszakadni tőlük, hogy ne tegyék továbbra is tönkre az életem, hogy végül istenre haragudtam meg. De isten arról nem tehet, ha mi hülyék vagyunk! Sokan hajlamosak vagyunk egyből istent hibáztatni a saját hülyeségeink miatt. Ha valami balul sül el, ne rögtön a harag és mások hibáztatása jöjjön elő belőlünk, főleg ne isten hibáztatása! Ha ilyen gondolatunk támadna, egyből fékezzük le magunkat és kérjünk bocsánatot istentől! Ezzel elkerülhetjük a még nagyobb katasztrófákat. Az ilyen próbák arra valók hogy isten tesztelje hitünket őbenne. Minél rosszabb a helyzetünk,nekünk annál inkább hinnünk kell istenben és az ő jóságában, jóakaratában irántunk, ez a lényege az egésznek.

A Bibliában több olyan szakasz is található, amely az Úr félelméhez (ami a bibliai szóhasználatban mély tiszteletet, engedelmességet és imádatot jelent) köti az anyagi gondoskodást, a szükségletek betöltését és a bőséget.

A leginkább közvetlen és legismertebb tanítás erről a Zsoltárok könyve 34. fejezetében (annak is a 10. versében) található, de a Példabeszédek könyve is részletesen tárgyalja ezt a gondolatot.

Íme a pontos helyek és szövegek:

1. Zsoltárok könyve 34,10 (és a környező versek)

Ez a szakasz mondja ki a legvilágosabban, hogy akik félik az Urat, azok semmiben sem szenvednek hiányt:

„Féljétek az Urat, ti szentjei, mert nem szűkölködnek az őt félők. A herék [fiatal oroszlánok] szűkölködnek és éheznek; de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.”(Zsoltárok 34:10-11, Károli-fordítás)

2. Példabeszédek könyve 22,4

A Példabeszédek könyve közvetlenül összekapcsolja az Úr félelmét a gazdagsággal és az élettel:

„Az alázatosságnak és az Úr félelmének jutalma: gazdagság, dicsőség és élet.”(Példabeszédek 22:4)

3. Példabeszédek könyve 3,9-10

Bár itt nem a „félelem” szó szerepel, hanem az Úr tisztelése a javainkból (ami az Úr félelmének a gyakorlati megnyilvánulása), a bőség ígérete itt a legnyilvánvalóbb:

„Tiszteld az Urat a te marhádból [vagyonodból] és a te egész jövedelmed zsengéjéből. És megtelnek a te csűrjeid bőséggel, és musttal áradnak el sajtód vályúi.”(Példabeszédek 3:9-10)

4. Zsoltárok könyve 112,1-3

Ez a zsoltár szintén a boldogságot és a jólétet ígéri annak az embernek, aki féli az Istent:

„Boldog ember az, aki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik. […] Gazdagság és bőség lesz annak házában, és az ő igazsága mindvégig megmarad.”(Zsoltárok 112:1-3)

---

Fontos teológiai kontextus: A Biblia ezeket az ígéreteket soha nem egyfajta automatikus „pénzszerző automataként” mutatja be (ezt hívják ma néha jóléti teológiának), hanem úgy, hogy ha az ember élete fókuszába Istent helyezi (ezt jelenti az Úr félelme), akkor Isten hűségesen gondoskodik a mindennapi szükségleteiről, megáldja a munkáját, és megóvja őt a kapzsiság vagy a szegénység buktatóitól. Az Újszövetségben Jézus ezt így fogalmazza meg a Hegyi beszédben: „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” (Máté 6:33).”

Erősnek hittem magam, de csak nevetett rajtam isten.

Erre ez a válasz jött:

„Mózes ötödik könyvének 2. fejezete (Deuteronómium 2) Izrael népének a pusztában való vándorlását, valamint bizonyos szomszédos népek földjeinek elkerülését és az első katonai győzelmeket beszéli el.

Ez a fejezet Mózes visszatekintő beszédének a része, amelyben emlékezteti a zsidó népet az Egyiptomból való kivonulás utáni évtizedek eseményeire, mielőtt belépnének az Ígéret Földjére.

A fejezet főbb szerkezeti egységei és témái:

Győzelem Szihon, a hesboni király felett: Miután békésen átvonultak más területeken, Isten harcra szólítja fel Izraelt Szihon, az emóriak királya ellen. Bár Mózes először békés átvonulást kér, Szihon ezt megtagadja és megtámadja Izraelt. Isten segítségével Izrael teljes győzelmet arat, elfoglalja a városaikat és birtokba veszi a földjüket.

A Szeír-hegység és Edom elkerülése: Isten megparancsolja a népnek, hogy ne támadják meg Ézsau leszármazottait (az edomitákat), mert az ő földjüket (Szeír vidékét) Isten nekik adta örökségül. Az izraelitáknak még az ételért és a vízért is fizetniük kellett nekik.

Moáb és Ammon békéje: Isten megtiltja a harcot Lót leszármazottaival, a moábitákkal és az ammonitákkal is. Az ő területeiket sem kaphatja meg Izrael, mert azokat Isten Lót fiainak adta.

A pusztai vándorlás vége: A szöveg megemlíti, hogy 38 év telt el a Kádes-Barneából való elindulás óta, és ezalatt az idő alatt a lázadó, hitetlen generáció (a harcos férfiak) teljesen kihalt a pusztában, pontosan úgy, ahogy azt Isten korábban megmondta.”

Igen, ha arra gondolok, hogy már 37 éve vándorolunk mi magyarok ebben a pusztában amibe a politikusaink miatt kerültünk, akkor máris értem. Még 3 év és megérkezünk az Ígéret földjére, akkor majd végre egyenesbe jövünk és minden jó irányba indul el számunkra a világban.

Saját tapasztalatból csak annyit tanácsolhatok minden elégedetlenkedőnek, hogy ne akarja a rendszert sem megváltoztatni, sem megdönteni, mert nincs másik, csak ez van. Nincs ennél jobb kitalálva. Saját tapasztalat : nem volt érettségim sem mégis minden munkahelyet otthagytam, mert nem volt elég jó nekem és kerestem másikat, nem értettem, hogy az én képzettségemmel egyszerűen nincs jobb munkahely a számomra. Ilyen a rendszer , így van megalkotva. Vagy megszoksz vagy megszöksz. Sokáig megszöktem, de most már megszoktam, ez van nincs más, ebben kell boldogulni. Lázadással nem jutunk soha semmire, csak hamarabb meghalunk, ennyi.

Ez azért érdekes, mert a saját helyzetemről kérdeztem,mert úgy érzem nem az vagyok, amire mindenki számít, nem vagyok sem jós, sem semmi ilyesmi, csak egy normális hétköznapi ember mint bárki más, akinek ugyanolyan jogai vannak itt a földön mint bárki másnak. Erre jött ez a válasz:

„

A helyzetünkről kérdeztem:

„A Királyok I. könyve 9. fejezete elsősorban Salamon király uralkodásának csúcspontjáról, Isten hozzá intézett második látomásáról, valamint az országépítő és diplomáciai tevékenységeiről szól.

A fejezet három fő szerkezeti egységre bontható:

1. Isten második megjelenése Salamonnak (1–9. vers)

Miután Salamon befejezte a templom és a királyi palota építését, Isten újra megjelenik neki (hasonlóan a Gibeonban történt első látomáshoz).

• Isten ígérete: Megáldja a templomot, és megígéri Salamonnak, hogy ha hűséges marad és Isten törvényei szerint él, akkor dinasztiája örökké uralkodni fog Izráel felett.
• A figyelmeztetés: Ha Salamon vagy utódai elfordulnak Istentől, és bálványokat imádnak, Isten elpusztítja a nemzetet, és a templom is romhalmazzá válik, a járókelők gúnyolódásának tárgyává téve azt.

2. Területi és diplomáciai egyezségek (10–14. vers)

• Hírám és a húsz város: Salamon húsz galileai várost adott Hírámnak, Tirus királyának a templomépítéshez biztosított cédrusfáért, ciprusfáért és aranyért cserébe. Hírámnak azonban nem tetszettek ezek a városok, és elnevezte a vidéket „Kábúl földjének” (ami meddő, értéktelen földet jelent).

3. Salamon építkezései és birodalmi berendezkedése (15–28. vers)

Hajózás és kereskedelem: Salamon a vörös-tengeri Ecion-Geberben flottát építtetett. Hírám tapasztalt tengerészeinek segítségével eljutottak Ofírba, ahonnan hatalmas mennyiségű (420 talentum) aranyat hoztak a királynak.

Kényszermunka: Salamon hatalmas építkezéseket folytatott (Jeruzsálem fala, tácsora, erődítmények, mint Hácór, Megiddó és Gézer). Ehhez az országban maradt kánaáni népek leszármazottait fogta kényszermunkára, míg az izráeliek a hadseregben és a vezetésben kaptak szerepet.”

Mindenkinek két identitàsa van egy ahogyan sajàt magàt ismeri és egy màsik ahogyan màsok làtjàk őt.

Ideje a sajàt identitàsunk szerint élni és nem aszerint amilyen szerepet kényszerítenek rànk. Ki mondta, hogy egyetemre akarok jàrni? Ki mondta, hogy jogosítvànyt akarok szerezni? Tanítani lehet diploma nélkül is, autót vezetni is lehet jogsi nélkül is. Gondoljàtok, ha bàrmit elvesztek tőlem példàul akkor nekem végem és feladom? Hah,nem!!!, – csak akkor kezdem el igazàn!

Semmi nincs amit el tudnak tőlem venni, bàrki is! Az eszem, a gondolataim csak a sajàtjaim, azt nem tudja elvenni tőlem senki.

Igen, mert ide nyílt ki a könyv:

„Az Apostolok cselekedetei 10. és 11. fejezete arról szól, hogyan nyitja meg Isten az evangéliumot a nemzsidók (a pogányok) előtt, és hogyan válik a korai kereszténység kizárólag zsidó mozgalomból egyetemes, minden népre kiterjedő vallássá. [1, 2, 3]

Aki hisz Istennek , meggyógyul minden orvos nélkül.

Apostolok cselekedetei 10. fejezet: Péter és Kornéliusz találkozása

• Kornéliusz látomása: Cézáreában él egy Kornéliusz nevű római százados, aki istenfélő ember. Egy angyal megjelenik neki, és arra utasítja, hogy hívassa el Joppéból Simon Pétert. [1, 2]
• Péter látomása: Joppéban Péter a tetőn imádkozik, és éhes lesz. Látomást lát: az égből egy lepedő ereszkedik le, amelyen különböző tiszta és tisztátalan állatok vannak. Egy hang azt mondja neki, hogy ölje és egye őket. Péter tiltakozik, de a hang így felel: „Amit Isten megtisztított, ti ne nevezd tisztáttalannak!” (ez jelképezi, hogy Isten a pogányokat is tisztának és elfogadhatónak tekinti). [1, 2, 3]
• Péter Cézáreában: Péter elmegy Kornéliusz házába. Ott hirdeti Jézus Krisztus életét, halálát és feltámadását. [1, 2]
• A Szentlélek kiáradása: Még míg Péter beszél, a Szentlélek leszáll a hallgatóságra (a pogányokra is), akik nyelveken szólnak. Péter megparancsolja, hogy kereszteljék meg őket Jézus nevében. [1, 2]

Apostolok cselekedetei 11. fejezet: Péter beszámolója és az antiókhiai egyház

Segélyküldetés: Agabosz prófétál egy közelgő nagy éhínségről. Az antiókhiai tanítványok adakoznak, és elküldik a segélyt a júdeai testvéreknek Barnabás és Saul kezével. [1, 2]

Péter magyarázkodása Jeruzsálemben: A zsidó származású hívők és az apostolok szemrehányást tesznek Péternek, amiért körülmetéletlen pogányok házába ment és együtt evett velük. Péter elmeséli a látomását és az eseményeket, mire a kritikusok elhallgatnak, és dicsőítik Istent, hogy a pogányoknak is megadta a megtérés lehetőségét. [1, 2]

Az evangélium terjedése Antiókhiában: Az üldözések miatt szétszóródott hívők közül némelyek Ciprusról és Kürünéből Antiókhiába mennek, és a görögöknek is hirdetik az Úr Jézust. [1, 2]

Barnabás és Saul (Pál): A jeruzsálemi gyülekezet elküldi Barnabást Antiókhiába, aki elmegy Tarzuszba Saulért, és egy teljes éven át együtt tanítják a tömeget. [1]

A „keresztény” név: Antiókhiában nevezik először a tanítványokat keresztényeknek. [1, 2]

Teljes szöveg:

APOSTOLOK CSELEKEDETEI

10. fejezet

Kornélius és háza népe Péter által megtér és megkeresztelkedik

1 Vala pedig Cézáreában egy Kornélius nevű férfiú, százados az úgynevezett itáliai seregből.

2 Jámbor és istenfélő egész háza népével egyben, ki sok alamizsnát osztogat vala a népnek, és szüntelen könyörög vala Istennek.

3 Ez látá látásban világosan, a napnak mintegy kilencedik órája körül, hogy az Istennek angyala beméne őhozzá, és monda néki: Kornélius!

4 Ő pedig szemeit reáfüggesztve és megrémülve monda: Mi az, Uram? Az pedig monda néki: A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elébe emlékezetnek okáért.

5 Most azért küldj Joppéba embereket, és hivasd magadhoz Simont, ki neveztetik Péternek!

6 Ő egy Simon nevű tímárnál van szálláson, kinek háza a tenger mellett van. Ő megmondja néked, mit kell cselekedned.

7 Amint pedig elment az angyal, aki Kornéliusszal beszélt, szólíta kettőt az ő szolgái közül, és egy kegyes vitézt azok közül, kik rendelkezésére állnak vala.

8 És elmondván nékik mindent, elküldé őket Joppéba.

9 Másnap pedig, míg azok menének és közelgetének a városhoz, felméne Péter a háznak felső részére imádkozni hat óra tájban.

10 Megéhezék azonban, és akara enni, míg azonban azok ételt készítének, szálla őreá elragadtatás.

11 És látá, hogy az ég megnyílt, és leszálla őhozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre,

12 melyben valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak.

13 És szózat lőn őhozzá: Kelj fel Péter, öljed és egyél!

14 Péter pedig monda: Semmiképpen sem, Uram, mert sohasem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant. 3Móz 11,1; 5Móz 14,3-21; Ez 4,14

15 És ismét szózat lőn őhozzá másodszor is: Amiket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak!

16 Ez pedig három ízben történt, és ismét felviteték az edény az égbe.

17 Amint pedig Péter magában tűnődék, mi lehet az a látás, amelyet látott, ímé, az férfiak, kiket Kornélius küldött, megtudakozván a Simon házát, odaérkezének a kapuhoz.

18 És bekiáltván megtudakozák, vajon Simon, ki neveztetik Péternek, ott van-é szálláson?

19 És amíg Péter a látás felől gondolkodék, monda néki a Lélek: Ímé, három férfiú keres téged.

20 Nosza, kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el ővelük, mert én küldöttem őket.

21 Alámenvén azért Péter a férfiakhoz, kiket Kornélius küldött őhozzá, monda: Ímé, én vagyok, akit kerestek. Mi dolog az, amiért jöttetek?

22 Ők pedig mondának: Kornélius százados, igaz és istenfélő férfiú, ki mellett a zsidók egész népe jó bizonyságot tesz, szent angyal által megintetett, hogy hívasson téged házához, és halljon tőled valami dolgokról.

23 Behíván azért őket, szállására fogadá. Másnap pedig elméne Péter ővelük, és a joppébeli atyafiak közül is némelyek együtt menének ővele.

24 És másnap eljutának Cézáreába. Kornélius pedig várja vala őket, egybegyűjtvén rokonait és jó barátait.

25 És lőn, hogy amint Péter beméne, Kornélius elébe menvén, lábaihoz borulva imádá őt. ApCsel 14,11-15; Jel 22,8.9

26 Péter azonban felemelé őt, mondván: Kelj fel, én magam is ember vagyok.

27 És beszélgetve vele, belépett, és talála sokakat egybegyűlve.

28 És monda nékik: Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni vagy hozzámenni. De nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges vagy tisztátalan embernek. ApCsel 11,3; Jn 4,9.27

29 Annak okáért ellenmondás nélkül el is jöttem, miután meghívattam. Azt kérdem azért, mi okból hívattatok engem?

30 És Kornélius monda: Negyednaptól fogva mind ez óráig böjtöltem, és kilenc órakor imádkozám az én házamban. És ímé egy férfiú álla meg előttem fényes ruhában,

31 és monda: Kornélius, meghallgattatott a te imádságod, és a te alamizsnáid emlékezetbe jutottak Isten előtt.

32 Küldj el azért Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik! Ez Simon tímár házában van szálláson a tenger mellett. Ő, minekutána eljő, szól néked.

33 Azonnal azért küldöttem hozzád, és te jól tetted, hogy eljöttél. Most azért mi mindnyájan az Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk mindazokat, amiket Isten néked parancsolt.

34 Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató az Isten, 5Móz 10,17; Róm 2,11

35 hanem minden nemzetben kedves őelőtte, aki őt féli, és igazságot cselekszik. ApCsel 15,14

36 Azt az igét, melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által (ő mindeneknek Ura). Lk 2,14; Jn 14,27; Róm 5,1

37 Ti ismeritek azt a dolgot, mely lőn az egész Júdeában Galileától kezdve az után a keresztség után, melyet János prédikált.

38 A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szentlélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak, mert az Isten vala ővele. Mt 3,16; Mk 1,10.11; Lk 3,21.22

39 És mi vagyunk bizonyságai mindazoknak, amiket mind a zsidóknak tartományában, mind Jeruzsálemben cselekedett, akit megölének, fára feszítvén.

40 Ezt az Isten feltámasztá harmadnapon, és megadá, hogy ő megjelenjék nyilván, ApCsel 1,3; Lk 24,1; Jn 20-21

41 nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve választott bizonyságoknak, nékünk, kik együtt ettünk és együtt ittunk ővele, minekutána feltámadott halottaiból. Lk 24,30.43; Jn 21,12.13

42 És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. ApCsel 1,8; Mk 16,15; ApCsel 17,31; 2Kor 5,10; 2Tim 4,1; 1Pt 4,5

43 Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatát veszi az ő neve által mindenki, aki hiszen őbenne.

44 Mikor még szólá Péter ez igéket, leszálla a Szentlélek mindazokra, akik hallgatják vala e beszédet.

45 És elálmélkodának a zsidóságból való hívek, mindazok, akik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. Ef 3,6

46 Mert hallják vala, hogy ők nyelveken szólnak, és magasztalják az Istent. Akkor felele Péter: ApCsel 2,1-4; 19,6

47 Vajon eltilthatja-é valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szentlelket, miképpen mi is? ApCsel 8,36; ApCsel 15,8

48 És parancsolá, hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében. Akkor kérék őt, hogy maradjon náluk néhány napig. ApCsel 2,38„

„AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI

11. fejezet

Péter beszámol Jeruzsálemben a pogányok megtéréséről

1 Meghallották azonban az apostolok és a Júdeában lévő testvérek, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét.

2 Amikor aztán felment Péter Jeruzsálembe, vitatkoztak vele a zsidó származású hívők, ezt mondva neki:

3 Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.

4 Ekkor Péter sorjában beszámolt a történtekről, és ezt mondta:

5 Én éppen Joppé városában voltam, és imádkoztam, amikor révületben látomást láttam: valami nagy lepedőhöz hasonló szállt le, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le az égből, és lejött egészen énhozzám.

6 Közelebbről megnéztem, és láttam benne a föld négylábú állatait, a vadakat, a csúszómászókat és az ég madarait.

7 Hallottam egy hangot is, amely így szólt hozzám: Kelj fel, Péter, öld és egyél!

8 Én azonban így szóltam: Semmiképpen sem, Uram, mert szentségtelen vagy tisztátalan még soha nem volt a számban.

9 De másodszor is megszólalt a hang az égből: Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.

10 Ez pedig három ízben történt, azután az egész felemelkedett újra az égbe.

11 És íme, abban a pillanatban három férfi állt meg az előtt a ház előtt, amelyben voltam, akiket Cézáreából küldtek hozzám.

12 A Lélek pedig azt mondta nekem: Menj velük, és semmit ne tétovázz! Eljött velem ez a hat testvér is, akikkel bementünk annak a férfiúnak a házába.

13 Ő pedig elbeszélte nekünk, hogy látta, amint az angyal megáll a házában, és ezt mondja neki: Küldj el Joppéba, és hívasd át Simont, akit Péternek is neveznek,

14 aki olyan igéket hirdet neked, amelyek által üdvözülsz mind te, mind egész házad népe.

15 Amikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is leszállt kezdetben.

16 Ekkor eszembe jutott az Úr szava, aki így szólt: János vízzel keresztelt, de ti Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni.

17 Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik is az Isten, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam Istent?

18 Amikor mindezt hallották, megnyugodtak, dicsőítették Istent, és így szóltak: Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten, hogy megtérjenek és éljenek! ApCsel 13,46

Az első keresztyének Antiókhiában

19 Azok, akik az István miatt támadt üldözés következtében szétszóródtak, eljutottak Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, de senki másnak nem hirdették az igét, csak a zsidóknak.

20 Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi. Amikor ők eljutottak Antiókhiába, a görögökhöz is szóltak, és hirdették az Úr Jézust.

21 És az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz.

22 Ennek a híre eljutott a jeruzsálemi gyülekezethez, ezért kiküldték Barnabást Antiókhiába.

23 Amikor megérkezett, és látta az Isten kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban,

24 mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.

25 Barnabás azután elment Tarzuszba, hogy felkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába.

26 Így történt, hogy egy teljes esztendőt töltöttek együtt a gyülekezetben, és igen nagy sokaságot tanítottak. A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek.

Agabosz próféciája, éhínség Júdeában

27 Ezekben a napokban próféták jöttek le Jeruzsálemből Antiókhiába.

28 Előállt egyikük, név szerint Agabosz, és a Lélek által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az egész földön. Ez be is következett Klaudiusz idejében. ApCsel 21,10

29 A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek.

30 Ezt meg is tették, és elküldték Barnabással és Saullal a gyülekezet elöljáróihoz.”

Mert én màs vagyok……

Azt gondolnà az ember hogy valaki minek iratkozik be egyetemre 50 év fölött, mert mindjàrt ott a nyugdíj vagy valaki miért akarnà megszerezni a jogsit szintén 50 fölött, mikor épp most a napokban jött a hír hogy 75 év fölöttiektől bevonjàk a jogsit?

A vàlasz: na és!? Csak, mert úgy tartja kedvem.

Majd meglàtom még mihez lesz kedvem azt fogom tenni ami engem boldogít és nem màsok kedvére való. Nem akarok senkinek példakép lenni! Nem akarok senkinek semmi tapasztalatot tovàbbadni, mindenkinek màst kell megtapasztalnia az életében. Én el fogok tűnni vàratlanul. Nem tartozom senkinek magyaràzattal csak sajàt magamnak tartozom még egy boldog élettel.

hanem Gyásznap, Megemlékezés!

Mit lehetne azon ünnepelni , hogy kivégeztek annyi csodálatos , szabadságszerető embert?

A szabadságért feláldozták az életüket is , nem önszántukból…..Nem sikerült a forradalommal elérni a vágyott szabadságot ennek a nemzetnek, még mai napon sem vagyunk szabadok.

Talán azért van ez mert mindig rossz irányból próbáltuk elérni, emberi erőből, fizikai erővel. Nem érdekes, hogy más nemzetek vagy más rabszolgák hogyan érték el a felszabadulásukat, teljesen egyértelmű és holtbiztos, hogy a magyaroknak nem ugyanúgy, forradalommal, akarattal, lázadással kell kiharcolnia magának a szabadságát!

Ne legyetek irigyek egymásra, ne legyetek rosszindulatúak egymással, ne pletykáljatok egymásról, ne versenyezzetek egymással csak egy pár forintért többért! Elég az, ha mindenki nekünk állítja fel a legigazságtalanabb és legkeményebb feltételeket, ne még mi is egymás torkának essünk! Inkább fogjunk össze, tartsunk össze és önzetlenül segítsük egymást ahol csak tudunk, ami tőlünk telik!

A csalódásunk jogos, bár én nem sorolom magam a csalódottak közé, mert pontosan tudtam, hogy ez fog következni: egy nagy csalódás mindenki számára, aki a választástól remélt egy nagy pozitív fordulatot.

Elmentem választani én is, bár tudtam, hogy semmi értelme, de mivel hallottam pár olyan hangot vagy feltételezést, hogy azért nem megyek, mert átálltam a sötét oldalra, hát ezért elmentem. De azért nem történik jelentős változás, (csak a személyek cserélődnek), mert akikre szavaztunk ők nem forradalmárok és nem akarják a saját, létfenntartó rendszerüket megváltoztatni csak fenntartani, vagyis nekik nem az az érdekük, ami nekünk, szavazóknak. Ők nem rendszerváltók, ők a rendszer fenntartói, az alap pillérei, ők a rendszerből élnek, és nem bolondultak meg, hogy saját maguk alatt vágják a fát!

A nyugdíjak nem lesznek nagyobbak, a bérek sem, a munkaidő sem csökken, még akkor sem ha az már a rabszolgatartással egyenlő!

Elhangzott a jelenlegi miniszterelnöktől is, hogy persze, emel bizonyos mértékig bizonyos ágazatokban béreket, de reméli nem várjuk el tőle, hogy a költségvetést veszélyeztesse!? Ez egy erős jelzés, hogy az új kormánynak is ugyanúgy a költségvetés a fő szempontja, az állam költségvetése! Magyarország költségvetése nem egy skandináv típusú, emberközpontú típusú szerkezet. Magyarország az európai típusú , a Bismarck-i típusú költségvetésű mintát követi még mindig, ahol például a munkanélküliek is kell fizessék a havi TB járulékot, a skandináv államokban nem , ott elég ha van saját lakásuk és az ahhoz tartozó kórházak az önkormányzatok által fizetik a TB-t abban az esetben ha valaki bekerül a kórházba. Ezt azért említem meg, mert engem is érint, tehát tudok róla és ezért megosztom veletek is.

Azért kegyetlen és szinte élhetetlen a magyar állampolgár élete, mert végezzünk el egy apró összehasonlítást: nézzük csak: amíg nyugat – Európában , Svájcban, Németországban, vagy például Ausztriában is Bismarck-i az adórendszer, tehát nagyon szigorú, már azért is fizetned kell, hogy egyáltalán életben vagy, az élők között vagy, addig viszont a bérek is arányosan elég magasak, annyira, hogy lehessen teljesíteni ezeket az adókat. A bérek magasabb volta miatt a nyugdíjak is sokkal magasabbak, a nyugdíjas társadalom kényelmesen meg tud élni, nem kell toldozgassa a bevételét plusz munkával vagy rokonok adományaiból. És mi van ha valakinek már nincs rokona, aki segítsen, és mi van ha már az idős ember egészsége nem engedi meg, hogy plusz munkát vállaljon? Ezalatt itt keletebbre, Magyarországon például szintén ugyanez a Bismarck-i adórendszer van életben de viszont a bérek és a nyugdíjak köszönőviszonyban nincsenek a nyugatiak bérével és nyugdíjával, sőt még elhangzott az is az előző miniszterelnök szájából, hogy a nyugdíj adható, de nem kötelező? Micsoda? Dolgozni kellett, de a díjazása már nem jár, nem kötelező?! És ezeket a szavakat úgy tűnik aranyba, vagy betonba foglalták és lehet, talán, én ezt innen most még nem tudhatom, de ez így folyik tovább, ebben sincs még egyelőre változás, az „állami költségvetés megóvása érdekében”.

A régi kormány se volt jó, de az új sem lesz jobb, de ezért nem a magyar kormányok a hibásak, hanem Ti, az emberek, hogy hagytátok ezt a rendszert így megmaradni ebben a káros formájában, pedig 1989 , a rendszerváltás óta eltelt egy kis idő, , olyan 37 év! Nem történt igazi rendszerváltás, csak gengszterváltás!

Alkotmány nincsen, csak alaptörvény. Ezzel kellene kezdeni, ha igazán rendszert szeretne a magyar állampolgár váltani, nem a régi rossz szerint folytatni, de elhangzott, hogy a következő 4 évben lesz is új alaptörvény, csak az a baj, hogy kérdőjeles az, mennyire vonják bele ebbe a nagyon fontos döntésbe a civil lakosságot, mert végül is az állam van az emberekért és nem fordítva, nem azért élünk és dolgozunk, hogy az állam élén állókat eltartsuk, mint valami királyokat, nem igaz? Ha ragaszkodunk a köztársasághoz, akkor már ne tűrjünk meg királyokat magunk fölött!

De ez most csak azoknak szól akik itt szeretnének maradni és egy jobb jövőt szeretnének a gyerekeiknek biztosítani. Ha nem, mert már elfáradtatok ebbe a sok felesleges küzdelembe, ahogy én is, el lehet menni, mert majd jönnek helyettetek ide mások, olcsóbb munkaerők és nekik majd jó lesz és elég lesz az alacsony bér is, nekik sajnos így is megéri majd! Elfoglalják szép hazánkat amelyért úgy tűnik feleslegesen folyt őseink vére. Ez nagyon fájdalmas, holnap bőven lesz okunk a kesergésre.

Isten óvd meg a magyart, ámen!