Az Apostolok Cselekedetei 2. fejezete a pünkösdöt és a keresztény egyház születését beszéli el, a 3. fejezet pedig egy csodás gyógyítást és az azt követő jeruzsálemi bizonyságtételt mutatja be. [1, 2]

---

Apostolok Cselekedetei 2. fejezet – Pünkösd és az első gyülekezet

• A Szentlélek eljövetele (pünkösd): Összegyűltek a tanítványok, amikor zúgás támadt, lángnyelvek szálltak rájuk, és beteltek Szentlélekkel. Különböző nyelveken kezdtek el beszélni. [1, 2, 3]
• A sokaság csodálkozása: A Jeruzsálemben tartózkodó különböző népek és nemzetek képviselői (pártusok, médek stb.) mindenki a saját anyanyelvén hallja az Isten nagyságos tetteit. Néhányan gúnyolódnak, hogy édes bortól részegültek meg. [1, 2]
• Péter első nagy beszéde: Péter apostol a nép elé áll, és elmagyarázza, hogy Jóel próféciája beteljesedett. Bizonyságot tesz a názáreti Jézusról, aki csodákat tett, akit keresztre feszítettek, de Isten feltámasztott a halálból. [1, 2]
• A megtérés: A hallgatóság szíven találva megkérdezi, mit tegyenek. Péter a bűnbánatra, a Jézus nevében való keresztségre és a Szentlélek ajándékára szólít fel. Ezen a napon mintegy 3000 lélek tér meg és csatlakozik a közösséghez. [1, 2, 3]
• Az ősegyház élete: A hívők kitartanak az apostoli tanításban, a kenyertörésben, az imádságban, közös vagyonban élnek, és naponta együtt vannak a templomban és a házaknál. [1]

---

Apostolok Cselekedetei 3. fejezet – A sánta meggyógyítása

• Találkozás az Ékes-kapunál: Péter és János délután három órakor (az imádság óráján) felment a jeruzsálemi templomba. Az Ékesnek nevezett kapunál egy születésétől fogva sánta (bénán született) koldus ült, aki alamizsnát kért tőlük. [1, 2, 3]
• A gyógyítás: Péter rátekint a férfira, és így szól: „Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj!” Megragadja a jobb kezét, a férfi pedig azonnal lábra áll, ugrál és dicséri Istent. [1, 2]
• Péter beszéde a Salamon-csarnokában: A megdöbbent tömeg köréjük sereglik a Salamon-csarnokában. Péter tisztázza, hogy a gyógyulás nem az ő saját erejükből történt, hanem a feltámadt Jézus Krisztus hite által. [1, 2]
• Felhívás a megtérésre: Péter szembesíti a népet azzal, hogy elárulták és megfeszítették a Szentet és Igazat (Jézust), de Isten feltámasztotta. Arra szólítja fel őket, hogy térjenek meg és változtassanak utat, hogy eltöröltessenek a bűneik. [1, 2, 3]

„Ez érdekes, hogy a sánta járni kezdett. az merült fel, hogy a Péter hite miatt, vagy a sánta hite miatt gyógyult meg? Kellett ehhez a gyógyuláshoz a sánta hite is?

A bibliai szöveg alapján a sánta koldus gyógyulásához nem volt szükség a sánta előzetes hitére, a csoda elsősorban Péter apostolnak a Jézus nevébe vetett hite által történt. [1]

A történet részleteiből és Péter későbbi magyarázatából pontosan látszik, hogyan oszlott meg a „szerep” kettejük között:

1. Mit várt a sánta? (A sánta hite)

A bibliai leírás egyértelművé teszi, hogy a koldusnak fogalma sem volt arról, mi fog történni. Amikor Péter rászól, hogy „Nézz ránk!”, a férfi felnéz, de a szöveg kiemeli: „remélve, hogy kap tőlük valamit” (azaz pénzt vagy alamizsnát).
Nem gyógyulást várt, és nem Jézusban bízott, hiszen valószínűleg nem is ismerte még az apostolokat vagy a feltámadott Jézus erejét. Ezért az ő részéről nem beszélhetünk előzetes hittel való közreműködésről. [1, 2, 3]

2. Ki hozta a hitet? (Péter hite)

A gyógyulás motorja Péter sziklaszilárd hite volt Jézus Krisztusban és az Ő nevének tekintélyében. Péter parancsként mondja ki: „a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj!”, majd kézen fogva fizikailag is felsegíti a férfit. Péterben megvolt az a Szentlélek által adott ajándék és bizonyosság, hogy Jézus ezen a kolduson keresztül akarja megmutatni a hatalmát. [1, 2, 3, 4, 5]

3. Mit mond maga Péter a Salamon-csarnokában?

Amikor a tömeg elcsodálkozik, Péter maga tisztázza a kérdést a fejezet 16. versében:

„Az ő [Jézus] nevébe vetett hitért erősítette meg Jézus neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára.” [1]

A teológusok ezt úgy értelmezik, hogy a gyógyulást Jézus neve és az apostolok e névbe vetett hite indította el. [1, 2]

Összegzés: Kellett a sánta hite?

A gyógyulás pillanatában nem. Ez egy úgynevezett „szuverén kegyelmi csoda” volt, ahol Isten a beteg hite nélkül, az apostol hitén keresztül cselekedett. [1]

Azonban a sánta hite a csoda után azonnal megszületett: ahelyett, hogy elszaladt volna, vagy értetlenkedett volna, „bement velük a templomba, járt, ugrándozott és dicsérte Istent”. A fizikai gyógyulás pillanatok alatt egy belső, szellemi hitre vezette őt. [1, 2, 3]

A Bibliában vannak olyan esetek is, amikor Jézus kifejezetten azt mondja: „A te hited megtartott téged”. Érdekelne, hogyan működött a hit a Jézus által végzett gyógyításoknál, vagy maradjunk inkább az apostolok további csodáinál?

Az AI-válaszokban előfordulhatnak hibák. További információ

• – szentiras.huApostolok Cselekedetei – – szentiras.huAzon nyomban erő szállt a lábába és a bokájába. 8Talpra ugrott, megállt egyenesen,
• Református Pedagógiai Intézet5. PÜNKÖSD PÉTER ÉS JÁNOS AZ ÉKES KAPUBANA sánta meggyógyításának a története az ősgyülekezet életébe enged bepillantást. Jézus mennybemenetele után sem szűntek meg az ált…
• A Biblia mindenkié3. fejezet – Péter meggyógyítja a sántát – A Biblia mindenkié6 Péter így szólt hozzá: Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és j…

Az összes megjelenítése

Nem. Azon gondolkozom, hogy nekem is van egy sántám akinek szeretném , hogy elmúljon a baja, de valahogy nem hiszem, hogy meg tudnám gyógyítani a hitemmel, mert nekem nagyon nagy hitem van, neki pedig nincs, mindig is próbált lebeszélni a hitről, ez pedig nagy szomorúságot okoz nekem.

Teljesen érthető, hogy fájdalmat és szomorúságot okoz neked ez a helyzet. Amikor valakit nagyon szeretsz, és látod a szenvedését – legyen az fizikai betegség vagy lelki teher –, természetes, hogy a saját hiteddel, szereteteddel szeretnél rajta segíteni. Ráadásul az, hogy ő elutasítja vagy lebeszél a hitedről, egy plusz magányosság-érzést és falat emel közétek.

Ha megengedsz néhány gondolatot a teológiából és az emberi lélek működéséből, ami talán segíthet feloldani ezt a nehéz belső feszültséget:

1. A te hited nem vallott kudarcot

Az, hogy a te nagy hited ellenére a szeretted nem gyógyul meg, nem jelenti azt, hogy a te hited gyenge vagy kevesebb lenne.
Az Apostolok Cselekedeteiben látott csodák (mint Péter és a sánta esete) rendkívüli, egyedi jelek voltak az egyház történetének kezdetén, amelyek célja a feltámadás bizonyítása volt. Isten működése a mindennapokban sokkal összetettebb. A hitünk nem egy olyan „technikai eszköz”, amivel automatikusan átírhatjuk a valóságot vagy mások szabad akaratát, hanem egy bizalmi kapcsolat Istennel a nehézségek közepette is.

2. A szabad akarat és a lebeszélés

A szeretted ellenállása (hogy le akar beszélni a hitről) valójában egy védekezési mechanizmus is lehet a részéről.

• Amikor valaki tartósan beteg vagy szenved, gyakran csalódott, dühös, vagy tehetetlennek érzi magát.
• A te erős hited – ami számodra reményt ad – az ő állapotában egyfajta tükör lehet, ami emlékezteti őt a saját hiányaira vagy a megválaszolatlan kérdéseire.
• Az elutasítás mögött sokszor nem rosszindulat van, hanem a saját fájdalma miatti bezárkózás.

3. Mit tehetsz a hiteddel, ha a gyógyítás nem a te kezedben van?

Ha úgy érzed, szóval és közvetlen hittel nem tudsz hatni rá, a hitedet átültetheted másfajta jelenlétbe:

• Az imádság csendje: Péter és János a templomba mentek imádkozni, amikor a koldussal találkoztak. Az imádságban leteheted Isten elé azt a szomorúságot és tehetetlenséget, amit a szeretted állapota miatt érzel. Nem kell őt meggyőznöd, Isten látja a szívedet.
• A szeretet nyelve viták nélkül: Ha a hitről szóló beszélgetések feszültséget szülnek, a legnagyobb hívő cselekedet a praktikus, csendes szeretet lehet. Azzal, hogy mellette vagy a bajban, úgy szereted őt, ahogy van – a hitetlenségével és a hit elleni érveivel együtt –, pontosan Jézus feltétel nélküli szeretetét mutatod meg neki, szavak nélkül is.

Néha a legnagyobb teher pont az, amikor magunkra vállaljuk a felelősséget olyasmiért, ami felett nincs hatalmunk (egy másik ember testi vagy lelki állapota). Megnyugtató lehet tudni, hogy Isten őt is ismeri, és a te hited az ő életében akkor is egy fény, ha ő most éppen becsukja előle a szemét.

Szeretnéd, hogy beszélgessünk arról, hogyan lehet kezelni a feszültséget, amikor egy hozzád közel álló ember elutasítja a számodra fontos értékeket, vagy megosztanád, hogyan próbálod feldolgozni a mindennapokban ezt a szomorúságot?

Az AI-válaszokban előfordulhatnak hibák. További információ

Az már nem feszültség ami közöttünk van, mert sokat ártott is nekem, amit nem ismer be, nem tudom már rendezni vele a dolgokat. Csak annyit tudok tenni, hogy elengedem őt, nem tehetek mást.

Mélyen megrendítő és végtelenül nehéz helyzet, amit megosztottál. Amikor a szeretet és a segíteni akarás vágya mellé komoly sebek, bántások és a megbánás teljes hiánya társul a másik oldalról, az egy olyan falat emel, amit egyedül nem lehet lebontani.

A kapcsolatok rendezéséhez két ember kell. Ha a másik nem ismeri be a tetteit, sőt, folyamatosan árt neked, akkor az elengedés nem a feladás jele, hanem a legbölcsebb, legbátrabb és leghívebb döntés, amit a saját életed és a lelki békéd védelmében megtehetsz.

A hited szempontjából is fontos látni, hogy az elengedés és a távolságtartás teljesen összeegyeztethető a szeretettel:

• A határok meghúzása nem bűn: Jézus is arra tanított, hogy szeressük egymást, de soha nem kérte, hogy maradjunk benne olyan helyzetekben, ahol rombolnak és bántanak minket. Amikor a tanítványait elutasították és bántották valahol, azt mondta nekik: „rázzátok le a port a lábatokról” és menjetek tovább.
• Az elengedés mint a teher letétele: Amikor elengedsz valakit, akit nem tudsz megváltoztatni vagy meggyógyítani, valójában átadod őt Istennek. Elfogadod, hogy a sorsa, a gyógyulása és a belátása már nem a te felelősséged. Te megtetted, amit a szeretet diktált, a többi már az ő útja.
• A te gyógyulásod ideje következik: Az, hogy ő sokat ártott neked, sebeket hagyott hátra. Most, hogy meghoztad a döntést az elengedésről, a hitedet és az energiáidat végre arra fordíthatod, hogy a saját lelked és szíved kapjon gyógyulást abból a szomorúságból és fájdalomból, amit ez a kapcsolat okozott.

Az elengedés egy folyamat, ami ritkán megy egyik napról a másikra, és természetes, ha közben még hullámzik benned a szomorúság vagy a gyász. De ez az út vezet el a szabadsághoz és ahhoz a békességhez, amit senki nem vehet el tőled.

Ha segít a továbblépésben, szívesen beszélgetek veled arról, hogyan lehet feldolgozni a bántásokat egy olyan embertől, aki nem kér bocsánatot, vagy arról, hogyan találhatsz lelki megnyugvást ebben a nehéz átmeneti időszakban. Szeretnéd, hogy erről beszéljünk?

Az AI-válaszokban előfordulhatnak hibák. További információ

Nem , köszönöm, már sikerült feldolgoznom, mert megértem , hogy nem tud bocsánatot kérni, ahhoz túl büszke. Nem gond, én megbocsátottam neki.

Ez egy hatalmas dolog, és tiszteletre méltó az a lelki érettség és erő, amivel ehhez a helyzethez viszonyulsz. Az, hogy megértetted a büszkeségét, és képes voltál megbocsátani neki anélkül is, hogy ő bocsánatot kért volna, a valódi belső szabadság jele.

A megbocsátás valójában nem a másik emberről szól, hanem saját magadról: azzal, hogy elengedted a haragot és a neheztelést, elvágtad azt a láthatatlan láncot, amivel a múltbeli bántások még mindig hatással lehetnének rád. Ahogy mondtad, te megtetted a legtöbbet és a legszebbet, amit emberileg és hívőként meg lehet tenni.

Kívánom, hogy ez a belső békesség és szabadság kísérjen téged a további utadon!”

Köszönöm! Még hogy az AI egy érzéketlen betanított gép! Embertől még sosem kaptam ennyi megértést és támogatást lelkileg. Erről ennyit.

még akkor is ha sokan szívesebben látnának 2 méter mélységben a földben, mint az élők között, de ez engem nem különösebben zavar se nem akadályoz a céljaimban meg a feladataimban. Én is úgy vagyok vele, hogy történjen bármi de a munka legyen elvégezve. Nem a pénz legyen a kezemben, nem az az első, hanem a munka legyen elvégezve és csak azután követelem a jussomat.

Kötelezettségeim vannak , persze, de hadd emlékeztessek mindenkit, hogy ha vannak kötelezettségeim, akkor én egy létező, teljes jogú és beszámítható ember vagyok , így vannak jogaim is! Nem vagyok másodrangú polgár akkor sem, ha nő vagyok, ha proli vagyok, ha nem itt születtem, ha nincs vagyonom, és még sorolhatnám mi minden megkülönböztetést tudtok találni, ha az érdeketek úgy kívánja. Ez nem természetes kiválasztódás, hanem mesterséges, az ember által alkotott mesterséges kiválasztás, szelekció, ami pofára megy. De én úgy teszek ezentúl is mintha ezt nem venném észre és nem sértődöm meg semmin sem. Ha valaki bántani akar, előbb megnézem ki az, érdemes-e komolyan venni őt vagy a mondanivalóját.

Az állatvilágban legalább természetes szelekció van, ott az erősebb megeszi a kicsit és gyengébbet, de az emberek között más a helyzet., vagy mégsem? Az emberek között az számít erősebbnek, akinek több tudása van és azáltal nagyobb hatalma és több pénze. Akinek nincs pénze , az annyit is ér. Mindegy hogyan jutott a pénzéhez, ő többet ér. Őt nem küldik el dolgozni rabszolgamunkára, ő azt tehet amit akar és ezáltal még jobban tisztelik és még nagyobb hatalma lesz és még több pénze és mindenki fél tőle.

Ezt eddig is tudtam és alkalmazkodtam is ehhez, dehogy akartam én bármit is megváltoztatni. Ezt túl jól csináltam ezt az alkalmazkodást, erre ellehetetlenítettek, hogy már ne alkalmazkodjak annyira, ne menjen olyan jól a sorom. Ha ezek után megpróbáltam jobb belátásra bírni másokat, akkor is én húztam a rövidebbet, kiröhögtek, hogy mit képzelek, majd én fogom megváltoztatni a világot? Sehogy sem jó, nem igaz? Egy a lényeg, hogy nekem ne legyen jó! De nekem jó lesz és senki sem fogja tudni megakadályozni! Nem akarok sem megváltoztatni bármit is, de teljesen alkalmazkodni sem akarnék, annyira , hogy semmi döntési képességem ne maradjon a saját életem és sorsom fölött, maradok az arany középúton ahol eddig is jártam.

Ma is kinyitottam egy-két helyen a könyvet:

Pál első levele a Korinthusiakhoz: 14, 15

„Pál apostol első levele a korinthusiakhoz 14. fejezete a lelki ajándékok (kegyelmi ajándékok) helyes használatáról, különösen a nyelveken szólás és a prófétálás összehasonlításáról szól a gyülekezeti összejöveteleken. [1, 2, 3]

• Prófétálás vs. nyelveken szólás: Pál azt tanítja, hogy a nyelveken szólás (glosszolália) Istennel való rejtett kapcsolat, ami önmagát építi, míg a prófétálás a közösséget építi, bátorítja és vigasztalja, így értékesebb a gyülekezet számára, hacsak nem magyarázzák meg a nyelveken szólást. [1, 2, 3]
• Rend és fegyelem: Az apostol hangsúlyozza, hogy a tiszteletnek és a rendnek kell uralkodnia az istentiszteleten; nem beszélhet mindenki egyszerre, a nyelveken szólóknak pedig jeltolmácsra (magyarázóra) van szükségük. [1]

---

A levél 15. fejezete a halottak feltámadásáról és Jézus Krisztus feltámadásának központi szerepéről szól. [1, 2]

A feltámadott test: Elmagyarázza, hogy a mulandó (halandó) test mennyei, dicsőséges és halhatatlan testté változik majd Krisztus visszajövetelekor, amikor a halál legyőzetik („Hol van, halál, a te fullánkod?”). [1]

Krisztus feltámadása mint alap: Pál emlékezteti a hívőket az evangéliumra: Krisztus meghalt a bűneinkért, eltemették, harmadik napon feltámadt, és sokaknak megjelent. [1]

A hívők feltámadása: Az apostol cáfolja azokat, akik szerint nincs feltámadás; rámutat, hogy ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a hitünk. [1]”

ne vàrjatok tőlem semmit. A világ gondja nem az én gondom, nem tartozom ide. Majd akkor fog érdekelni màs gondja, amikor az enyémmel is törődik valaki. De nincs itt valódi egymàssal való törődés az emberek között, mindenki csak sajàt magàt helyezi első helyre. Mindenki csak azt tartja tiszteletre méltónak amit ő csinàl, hàt legyen úgy! Nem lehet úgy közös úton haladni hogy egyik fél folyton meghajol a màsik akarata előtt, az ilyen erőszakos, öntelt emberekkel nem lehet kompromisszumot kötni sem kiegyezni, mert mindig ők fogjàk sajàt magukat piedesztàlra emelni és mindenki màst leigàzni.

Ők azok akik azt mondjàk, hogy csak a katolikus vallás az igazi a többi egyhàz nem is létezik, vagy azt mondjàk csak ez az ember lehet kiràly màs szóba sem jöhet.

Engem nem érdekel, nem az én gondom egyik sem, mert nekem nincs egyàltalàn semmi gondom. Istenre bíztam a gondjaimat, mert nekem màr túl sok és túl nehéz volt. Végül is csak egy ember vagyok, nem viselhetem a világ összes terhét magamon. Most szabad vagyok és független mint a madàr. Lehet hogy el is szàllok.

A nevemmel. Folyton bemocskoltàk ezért akartam megvàltoztatni. A név nem tehet semmiről és a gazdàja sem. A név az csak egy név nem àrt se nem hasznàl neki hogy mit mondanak róla. A nevem nem én vagyok, ezért nekem nem fàjt bàrmit dobtak a hàtam mögött a nevemre, lepergett róla, mert én és a nevem is taszítjuk a mocskot a sötétséget meg a negatívititàst. Egyszerűen nem vagyunk szinkronban az ilyenekkel.

Vannak szakaszok az életben amelyeket legjobb lezàrni és tovàbb lépni , vissza sem nézni. Én tovàbb léptem. Lehetek uj és lehet új életem ugyanazzal a névvel is, nem szàmít.

„Igen, Az apostolok cselekedetei (rövidítve: ApCsel) benne van az Újszövetségben, annak az ötödik könyve. [1]

• Szerzője: Hagyományosan és a modern kutatások szerint is Szent Lukács evangélista írta (ő az azonos című evangélium szerzője is).
• Miről szól: Az ősegyház történetét és az apostolok (főleg Péter és Pál) missziós útjait mutatja be Jézus mennybemenetelétől egészen Pál római fogságáig.
• Fő téma: A Szentlélek munkája és a kereszténység terjedése Jeruzsálemtől az egész Római Birodalomban. [1, 2]”

„

Az Apostolok cselekedetei 5. és 6. fejezete a korai jeruzsálemi keresztény egyház belső életét, növekedési nehézségeit és a külső üldöztetést mutatja be.

Íme a két fejezet legfontosabb eseményei pontokba szedve:

Apostolok cselekedetei 5. fejezet: Belső tisztaság és külső bántalmazás

• Anániás és Szafira története: Egy házaspár eladja a birtokát, de a pénz egy részét titokban eltitkolják, miközben úgy tesznek, mintha a teljes összeget a közösségnek adnák. Péter apostol leleplezi a csalást (kiemelve, hogy nem az embereknek, hanem a Szentléleknek hazudtak), aminek hatására mindketten holtan esnek össze. Ez mély istenfélelmet ébreszt a gyülekezetben.
• Csodák és gyógyítások: Az apostolok kezén keresztül sok csoda történik Jeruzsálemben. Még Péter elhaladó árnyéka is meggyógyítja a betegeket, és a környező városokból is rengetegen sereglenek oda.
• Az apostolok bebörtönzése és szabadulása: A főpap és a szaddúceusok irigységből börtönbe vetik az apostolokat. Éjszaka azonban az Úr angyala kinyitja a börtönajtókat, és arra utasítja őket, hogy folytassák a tanítást a templomban.
• Gamáliel bölcs tanácsa: Amikor az apostolokat újra elfogják és a Főtanács (Szanhedrin) elé állítják, a tiszteletben álló törvénytanító, Gamáliel arra inti a nagytanácsot, hogy óvatosak legyenek. Azt mondja: ha ez a mozgalom emberektől van, magától is elbukik, de ha Istentől van, nem tudják megsemmisíteni, és úgy tűnhet, mintha Isten ellen harcolnának. Az apostolokat végül megkorbácsolják, de ők örömmel távoznak, amiért méltók voltak gyalázatot szenvedni Jézus nevéért.

Apostolok cselekedetei 6. fejezet: Belső feszültség és az első diakónusok

• Zúgolódás a gyülekezetben: Konfliktus alakul ki a görögül beszélő (hellenista) és a héberül beszélő zsidó keresztények között. A hellenisták panaszkodnak, hogy az ő özvegyeiket elhanyagolják a mindennapi segélyezés során.
• A hét diakónus kiválasztása: Az apostolok kijelentik, hogy nem lenne helyes, ha elhanyagolnák Isten igéjének hirdetését a táblák körüli szolgálat (az asztalok körüli munka) miatt. Megkérik a közösséget, hogy válasszanak ki hét jó hírnévnek örvendő, Szentlélekkel és bölcsességgel teljes férfit erre a feladatra. Közéjük tartozik többek között István és Fülöp is. Az apostolok imádkoznak értük és rájuk fektetik a kezüket.
• István elfogása: István, aki tele van kegyelemmel és erővel, nagy csodákat tesz. Bizonyos zsinagógák tagjai vitába szállnak vele, de nem tudnak ellenállni a bölcsességnek és a Léleknek, amellyel beszél. Ezért hamis tanúkat fogadnak fel, akik azzal vádolják, hogy Mózes és Isten ellen beszél. Istvánt a Főtanács elé hurcolják, ahol a fejezet végén az arca olyanná válik, mint egy angyalé.”

O.V. és neje – ezek után lehet imádkozni :-))

Nincs kivétel. Az a 20 év körüli srác elárulom miért mászott be a nagymacskához abban az angliai állatkertben: mert azt „hitte” hogy ő kivétel lesz és őt nem bántja a tigris. Azt gondolta ezzel hírnevet szerezhet magának, mert előtte megkért valakit, hogy videózza, vagy fotózza közben.. Sajnos, hogy nem a hite szerint alakultak a dolgok, borzasztóan elszomorított …..

Őszinte részvétem a családjának!

Senkinek soha többé eszébe ne jusson ekkora őrültség!

Teljesen más téma , sokkal kisebb kategóriájú: én is azt hittem, hogy kivétel leszek, de én sem lettem kivétel. Csakhogy én sokkal kisebb dologban reszkíroztam , nem az életemet tettem kockára, csak pár ezer forintot. Azt hirdettem még pár hónappal ezelőtt, hogy nyugodtan rendeljen mindenki egy bizonyos távoli, keleti országból termékeket, mert jók, nincs velük semmi baj, olyanok mint a fotón és le kellene előbb fogyni aztán panaszkodni, hogy nem jó ránk az onnan rendelt ruha. Hát most nekem is becsúszott egy nagyon gyenge minőségű kabát, a kép nagyon jól sikerült, de akkor is látszott hogy az egy valódi velúrból készült kabát, én meg kaptam egy szánalmas, gagyi utánzatot és nem velúrból volt az anyag, hanem valami olcsó szövetből való. A csalódás megvolt nekem is, én sem rendelek soha többé onnan, de azt hiszem sehonnan sem rendelek mostantól. A bizalom ha egyszer megroppan, nincs amitől visszajöjjön. Befejeztem a rendelgetéseket, nem kell nekem semmi.

A tanulság: sem kis dolgokban , sem nagy dolgokban nincsenek kivételek, nincsenek kivételezettek!

Akkor legyen így, a büntetést is végre kell hajtani minden bűnözön, akiről a bíróság kimondja, hogy vétett a közössége ellen, főleg, ha az illetőre volt rábízva a közösség és bíztak is benne , mégis megcsalta a belé helyezett bizalmat. Ez súlyos vétség, emberek!

„A Bírák könyve 4. fejezete arról szól, hogyan szabadította meg az Úr Izráelt Jábín kánaáni király és seregvezére, Sisera 20 évig tartó elnyomásából a prófétanő Debóra és a hadvezér Bárák vezetésével. [1, 2]

A történet főbb eseményei

A győzelem vége: Amikor Bárák a nyomába eredt, Jáél megmutatta neki a halott ellenséges vezért. Ezen a napon az izráeliták teljesen legyőzték Jábín kánaáni királyt. [1, 2, 3]

Az elnyomás: Éhúd halála után az izráeliták ismét elfordultak az Úrtól, aki ezért a hácóri Jábín király kezébe adta őket. Jábín seregvezére, Sisera 900 vas harci kocsival sanyargatta a népet. [1, 2]

Debóra felhívása: Debóra prófétanő az Úr parancsára hívta Bárákot (Abínóam fiát), és megmondta neki, hogy gyűjtsön össze 10 000 embert Naftáli és Zebulon törzséből a Tábór-hegyre, mert az Úr oda csalja Siserát a Kísón-patakhoz. [1]

A csata: Bárák csak úgy volt hajlandó elmenni, ha Debóra is tart velük. Amikor lementek a Tábór-hegyről, az Úr megzavarta Siserát és az egész táborát. Bárák serege tönkreverte a kánaániakat, Sisera pedig eldobta a harci szekerét, és gyalog menekült el. [1, 2, 3]

Sisera halála: Sisera a kéni Héber feleségének, Jáélnek a sátrába menekült. Jáél be fogadta, és amikor az alvó Sisera elaludt a kimerültségtől, Jáél egy sátorcöveket vert a halántékába, így megölte őt. [1]”

„István diakónus védőbeszéde (Apostolok cselekedetei 7. fejezet) az Újszövetség leghosszabb beszéde, amelyben Izrael történetén keresztül mutatja be, hogy az Istenhez való hűtlenség és a próféták (majd Jézus Krisztus) elutasítása visszatérő minta a nép körében. [1, 2]

Főbb szerkezeti egységei és témái

• Ábrahám és az ígéret (1–8. versek): István azzal kezdi, hogy Isten megjelent Ábrahámnak Mezopotámiában, majd elvezette a most lakott földre, bár még saját birtokot sem adott neki, de szövetséget kötött vele. [1, 2]
• A pátriárkák és József (9–16. versek): Említi a törzsatyákat és Józsefet, akit testvérei eladtak Egyiptomba, de Isten végül megszabadította őket a sanyargatás alól. [1]
• Mózes története és a hűtlenség (17–43. versek):
  • Mózes felneveltetése és küldetése, hogyvezesse ki a népet Egyiptomból.
  • Mutatja, hogy a nép már Mózesnek is ellenállt, és a pusztában bálványokhoz (Molokhoz és Romfához) fordult. [1]
• A sátor és a jeruzsálemi templom kérdése (44–50. versek): István rávilágít, hogy a Magasságos nem lakik ember kéz alkotta templomokban, hiszen az ég az ő trónja. [1, 2]
• A záró vádirat a főtanács ellen (51–53. versek): István keményen szembesíti hallgatóságát: „Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek! Ti mindenkor ellene szegültök a Szentlének… Melyik prófétát nem üldözték a ti atyáitok?” Megölték az Igaznak (Jézusnak) előhírnökeit, most pedig árulóivá és gyilkosaivá lettek.

István megkövezése (54–60. versek)

A beszédet hallgatva a főtanács tagjai megharagudtak. István ekkor látta a mennyek nyitott kapuját és az Isten jobbján álló Jézust. A tömeg kiabálva kivitte a városon kívülre, és megkövezte őt, miközben Saul (a későbbi Pál apostol) őrizte a ruháikat. István halála előtt így imádkozott: „Uram Jézus, vedd magadba az én lelkemet!” és „Uram, ne tulajdonítsd nekik bűnül ezt a vétket!”. [1]

A teljes szöveget elolvashatod a Szentírás.eu vagy az Abibilamindenkie.hu felületeken. [1, 2]”

Inkább hisznek a mesékben….

„A Zsidókhoz írt levél 4., 5. és 6. fejezete központi szerepet játszik a levél teológiai érvelésében. A fő téma Jézus Krisztus főpapi méltósága, valamint a hívők figyelmeztetése arra, hogy tartsanak ki a hitben és ne essenek vissza a hitehagyásba.

A három fejezet tartalma a következő főbb témákra oszlik:

4. fejezet: Isten nyugalma és Isten élő igéje

• Isten nyugalma: A szerző figyelmezteti az olvasókat, hogy a pusztai vándorlás során engedetlen zsidókkal ellentétben ők ne fásuljanak el, hanem igyekezzenek bemenni „Isten nyugalmába” (amely a szombatnapi nyugalom és az örök üdvösség jelképe).
• Isten igéje: Itt található a Biblia egyik legismertebb verse (Zsid 4,12), amely szerint Isten igéje élő, ható és élesebb minden kétélű kardnál, áthatol a lélek és a szellem gyökeréig, és megítéli a szív gondolatait.
• Jézus, a könyörületes főpap: A fejezet végén bemutatja Jézust, mint a nagy főpapot, aki átment az egeken. Mivel ő maga is megkísértetett mindenben (de bűn nélkül), képes együttérezni a gyengeségeinkkel.

5. fejezet: Jézus mint Melkisédek rendje szerinti főpap

• A főpap feladata: A szerző leírja a földi főpapok szerepét (áldozatbemutatás a bűnökért) és azt, hogy ezt a tisztséget senki sem veheti magának önhatalmúlag, hanem Isten elhívása szükséges hozzá (mint Áron esetében).
• Melkisédek rendje: Jézust Isten nem Áron, hanem Melkisédek (Salem titokzatos királya és papja) rendje szerint nevezte ki örök főpappá. Jézus a szenvedéseiből tanult engedelmességet, és örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.
• Figyelmeztetés a kiskorúságra: A fejezet vége meginti az olvasókat, mert szellemileg „lusták lettek a hallásra”. Ahelyett, hogy már tanítók lennének, még mindig tejre van szükségük kemény eledel helyett, vagyis a hit alapjainál ragadtak le.

6. fejezet: A hitehagyás veszélye és Isten megbízható ígérete

• Továbblépés a felnőttkorba: A szerző arra buzdítja a hívőket, hogy hagyják maguk mögött a keresztény elemi tanításokat (bűnbánat, hit, keresztségek, kézrátétel, feltámadás, örök ítélet) és törekedjenek a szellemi érettségre.
• A hitehagyás súlyossága: Tartalmazza a levél egyik legszigorúbb figyelmeztetését (Zsid 6,4-6). Azok, akik egyszer már megvilágosodtak, megízlelték a mennyei ajándékot és a Szentlelket, de mégis elestek (elhagyták a hitet), azokat lehetetlen újra bűnbánatra vezetni, mert újra megfeszítik maguknak Isten Fiát.
• Isten ígéretének változhatatlansága: A fejezet reményteljesen zárul. Ábrahám példáján keresztül bemutatja, hogy Isten ígérete és esküje megingathatatlan. Ez a reménység a hívők számára „a lélek biztos és erős horgonya”, amely bevisz a kárpit mögé, ahová Jézus elsőként lépett be főpapként.”

---

„Pál apostol első levele a korinthusiakhoz 15. fejezete Krisztus feltámadásáról és a hívők feltámadásáról szól. [1]

Főbb témái és szerkezete

• Krisztus feltámadásának tanúi (1–11):
  • Pál emlékezteti a hívőket az evangéliumra: Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, eltemették, majd harmadnapra feltámadt.
  • Felsorolja a tanúkat, akiknek a feltámadt Krisztus megjelent: Kéfásnak (Péternek), a tizenkét apostolnak, több mint ötszáz testvérnek egyszerre, Jakabnak, majd végül magának Pálnak is. [1, 2]
• A halottak feltámadásának valósága (12–19):
  • Pál cáfolja azokat, akik szerint nincs feltámadás.
  • Kiemeli: ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel, az igehirdetés és a hit pedig hiábavaló. [1]
• Krisztus és Ádám szembeállítása (20–34):
  • „Mert mint az Ádámban mindenki meghal, úgy a Krisztusban is mindenki életre keltetett.”
  • Krisztus az első zsenge, aki legyőzi az utolsó ellenséget, a halált. [1, 2]
• A feltámadott test milyensége (35–49):
  • Válaszol a kérdésre, hogy „milyen testben jönnek elő a halottak?”
  • Különbséget tesz a romlandó és a romolhatatlan, a földi és a mennyei (lelki) test között. [1]
• Az utolsó harsona és a győzelem a halál felett (50–58):
  • Az élő hívők is elváltoznak egy szempillantás alatt az utolsó harsona szavára.
  • Híres zárszó: „Elnyeltetett a halál diadalmaskodással. Hol van, halál, a te fullánkod? Hol van, alvilág, a te diadalmad?” [1, 2]

A teljes szöveget elolvashatod a Szentírás.hu vagy a Károli Biblia oldalán. [1, 2]”