Pál apostol második levelének 2. és 3. fejezete az apostoli szolgálat természetéről, a bűnösökkel való bánásmódról, valamint az ószövetségi és az újszövetségi szolgálat összehasonlításáról szól. [1, 2, 3]

2. fejezet: A látogatás terve, a megbocsátás és az illat metaforája

• A látogatás elhalasztása és a „könnyes levél”: Pál elmagyarázza, miért nem ment el azonnal Korinthusba. Azért döntött úgy, hogy fájdalmas látogatás helyett egy komoly, könnyekkel írt levélben figyelmezteti őket, hogy ne a szomorúság legyen a találkozásuk címe, hanem a megújuló öröm és szeretet. [1, 2, 3]
• Megbocsátás a bűnösnek: Pál arra kéri a gyülekezetet, hogy bocsássanak meg egy korábban vétkes tagnak, fogadják vissza és vigasztalják meg, nehogy a túlzott szomorúság vagy kétségbeesés elhatalmasodjon rajta. [1]
• Krisztus illata: Pál hálát ad Istennek, aki minden helyzetben Krisztus győztes menetébe állítja őket. Az apostolok igehirdetése olyan, mint egy jó illat: az üdvözülőknek az élet illata, a pusztulóknak pedig a halál illata. Hangsúlyozza, hogy Isten igéjével nem kereskednek, hanem tiszta szívből, Isten színe előtt szólnak Krisztusban. [1]

3. fejezet: Az ajánlólevelek és az új szövetség dicsősége

• Az élő ajánlólevél: Pál felteszi a kérdést, hogy szükségük van-e bármilyen külső ajánlólevélre. A válasza az, hogy a korinthusi gyülekezet maga a Krisztustól kapott ajánlólevele, amelyet nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írtak fel a szív hústábláira (utalva Ezékiel és Jeremiás próféciáira az új szívről). [1, 2]
• A betű és a Lélek szolgálata: Pál összehasonlítja a Mózes által közvetített Ószövetséget (a törvény betűjét, ami „megöl” és kárhoztat) az Újszövetséggel (a Lélek szolgálatával, ami „éltet” és igazságot ad). Az ószövetségi törvény dicsőséges volt, de múlandó; a Krisztusban lévő Lélek dicsősége viszont sokkal tartósabb és nagyobb. [1, 2, 3, 4]
• Fátyol és szabadság: Mózes arcán fátyol volt, hogy az izraeliták ne lássák a dicsőség múlását, és ma is fátyol borul sokak szívére az Ószövetség olvasásakor – ez a fátyol azonban Krisztusban tűnik el. Ahol pedig az Úr Lelke, ott a szabadság. A hívők fedetlen arccal, tükörként szemlélik az Úr dicsőségét, és átváltoznak az Ő képmására, dicsőségről dicsőségre. [1, 2]

„

PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTHUSIAKHOZ

2. fejezet

1 Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal.

2 Mert ha megszomorítlak titeket, akkor ki vidámít meg engem, hacsak nem az, akit én megszomorítok?

3 Azért is írtam erről, hogy amikor megérkezem, ne érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké.

4 Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok.

Pál megszomorítójának bűnbánata

5 Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem – hogy ne túlozzak – részben titeket mindnyájatokat is.

6 Elég az ilyennek az a büntetés, amelyet a többség mért rá.

7 Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságosan nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet.

8 Ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet.

9 Mert levelemet azért is írtam, hogy meggyőződjem megbízhatóságotokról: vajon mindenben engedelmesek vagytok-e.

10 Akinek pedig ti megbocsátotok, annak én is megbocsátok. Mert amit én megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, az tiértetek volt Krisztus színe előtt, hogy rá ne szedjen minket a Sátán.

11 Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.

Pál Tróászban és Makedóniában

12 Amikor pedig megérkeztem Tróászba Krisztus evangéliumának hirdetésére, bár az Úr kaput nyitott előttem, ApCsel 14,27; 1Kor 16,9

13 nem volt nyugalma lelkemnek, mivel nem találtam Titusz testvéremet. Ezért elbúcsúztam tőlük, és elmentem Makedóniába.

14 De hála legyen Istennek, aki Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt.

15 Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére az üdvözülők és az elkárhozók között:

16 ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre?

17 Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem mint akik tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztusban.

„PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTHUSIAKHOZ

3. fejezet

Pál ajánlólevele: a korinthusi gyülekezet

1 Elkezdjük-e ismét ajánlani önmagunkat? Vagy szükségünk van-e, mint némelyeknek, hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre?

2 A mi levelünk ti vagytok, amely be van írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember.

3 Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva, és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira. 2Móz 24,12; Jer 31,33; Ez 11,19; 36,26

Az ó és az új szövetség szolgálatának dicsősége

4 Ilyen bizodalmunk pedig Krisztus által van Isten iránt.

5 Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak arra, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van.

6 Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. Jer 31,31

7 Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, 2Móz 34,29-35

8 hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata?

9 Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata!

10 Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt.

11 Ha ugyanis a mulandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó.

12 Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk,

13 és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a mulandó dicsőség végét. 2Móz 34,34

14 De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el.

15 Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön.

16 De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel.

17 Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.

18 Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre. 1Jn 3,2; Jel 21,23„

Isten nyugtassa békében! Neki szól, az ő emlékének adózik most ez a bibliai idézet, ahová kinyílt ma nekem a könyv:

ÉZSAIÁS KÖNYVE

40. fejezet

Örömhír a fogságban

1 Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek. Ézs 49,13; 51,3; 61,2; Lk 2,25

2 Beszéljetek szívhez szólóan Jeruzsálemmel, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden vétkéért. Jer 16,18; Hós 2,16; Jel 1,5

3 Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át! Mt 3,3; Mk 1,3; Lk 1,76; Jn 1,23

4 Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Ézs 49,11; Lk 3,5

5 Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az Úr maga mondja ezt. Ézs 52,8.10.12; Lk 3,6

6 Egy hang szól: Kiálts! Én megkérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Jób 14,1-2; Zsolt 90,5-6.10; 103,15-16; 119,89; Lk 21,33; Jak 1,10-11; 1Pt 1,24-25

7 Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az Úr szele. – Bizony, csak fű a nép!

8 Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad. Zsolt 119,89

9 Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel a Sionnak, harsány hangon kiálts, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek! Ézs 52,7-9

10 Az én Uram, az Úr jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott. Ézs 62,2.11; Zak 9,9; Mt 21,5; Jel 22,12; 1Sám 30,20

11 Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti. 4Móz 11,12; Ézs 66,12; Ez 34,11-16; Jn 10,11

Nincs Istenhez fogható senki

12 Ki mérte meg markával a tenger vizét, ki mérte meg arasszal az eget? Ki mérte meg vékával a föld porát, ki tette mérlegre a hegyeket, és mérlegserpenyőbe a halmokat? Jób 26,10; 38,5-38; Péld 30,4

13 Ki irányította az Úr lelkét, ki volt tanácsadója, aki oktatta? Jób 11,7-9; 28,12-28; Róm 11,34; 1Kor 2,16

14 Kivel tanácskozott, ki világosította fel őt? Ki tanította meg a helyes eljárásra, ki tanította tudományra, és ki oktatta értelmes cselekvésre?

15 A népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vödörben, annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn, a szigetek egy homokszemnek számítanak.

16 A Libánon fája nem elég a tűzre, állata nem elég az égőáldozathoz. Zsolt 50,10-12

17 A népek mind semmik előtte, puszta semmiségnek tartja őket. Dán 4,32

18 Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan készíthetnétek el képmását? 2Móz 15,11; 20,4; Zsolt 86,8; 89,7; Ézs 46,5; ApCsel 17,29

19 A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá. Ézs 41,6-7; 46,6-7

20 Aki szegény ahhoz, hogy ennyit adjon érte, nem korhadó fát választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot készítsen, amely nem inog.

21 Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek a kezdetektől fogva, nem magyarázták el a föld alapozását?

22 Az, aki ott trónol a földkerekség fölött, ahonnan lakói csak sáskának látszanak, fátyolként terítette ki az eget, kifeszítette, mint egy lakósátrat. 4Móz 13,33; Zsolt 104,2; Zak 12,1

23 Semmivé teszi a fejedelmeket, a föld bíráit megsemmisíti. Jób 12,17; Ézs 19,11-15; 29,14; 1Kor 1,19; 2,6.14

24 Alig ültették el, alig vetették el őket, alig vert gyökeret törzsük a földben, ő csak rájuk fúj, és kiszáradnak, elragadja őket, mint szélvész a pelyvát.

25 Kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze? – mondja a Szent.

26 Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Kivezeti seregüket szám szerint, mindnyájukat név szerint szólítja; olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mer hiányozni. 1Móz 1,16; Jób 38,31-33; Zsolt 147,4-5; Ézs 48,13

27 Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Zsolt 27,10; Ézs 49,14-16

28 Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Zsolt 24,1-2; 90,2

29 Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. 1Sám 2,4; Zsolt 68,10; Mt 11,28

30 Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak.

31 De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. 2Sám 1,23; Zsolt 103,5

Ha egészségesek szeretnénk maradni akkor ideje törődnünk a hátunkkal. A kanapék fotelek és mindenféle ülések kocsikban, irodákban egyszerűen katasztrófálisak! Azok akik egész nap ülnek, egy szép napon arra ébrednek, hogy ők lettek a Notre Dame-i toronyőr, vagyis púpossá váltak. Ki szeretne púpos és görnyedt lenni? A titok pedig nagyon nyilvánvaló mi okozza, de valahogy a bútor tervezők nem akarják észrevenni mit tesznek rosszul. Bele kellene ültetni őket egy általuk készített irodai székbe, odakötözni és egész nap ott tartani! Könyörögni fog, hogy kiszálhasson belőle

Remélem minden bútorgyártó tudja mit jelent a homorú meg a domború közötti különbség, mert amit ők gyártanak az általában homorú, így előre dőlve, magunkba roskadva kényszerülünk ülni, a tarkónkat is előretolja az ülés fejtámlája. Mi ellenkezőleg szeretnénk elhelyezkedni, a hátunk közepére kerüljön a domborúlat, hogy egyenesen tartsa a gerincünket. Köszönjük szépen ha figyelembe veszik a mi sóhajunkat is!

Sajnos már túl sok a ferde gerincű ember, mi szeretnénk egyenes gerinccel élni ezentúl!

A 68. zsoltár (címe szerint Dávid zsoltára a karmesternek) egy fenséges hálaadó himnusz Isten diadalmenetéről, hatalmáról és a sivatagi vándorlástól a jeruzsálemi szentélyig tartó vonulásáról. [1, 2, 3]

Főbb témái és szerkezete

• Isten felkelése és győzelme: A zsoltár azzal a híres képhel indul, hogy amikor Isten felkel, ellenségei elszélednek és elolvadnak előttük, mint a füst vagy a viasz. [1, 2, 3]
• Az árvák és özvegyek atyja: Az Úr nemcsak harcos Isten, hanem az elesettek oltalmazója is: az árvák atyja, az özvegyek védelmezője, aki otthont ad a magányosoknak, és kiszabadítja a foglyokat. [1, 2, 3]
• A pusztulástól a szentélyig: Emléket állít a pusztai vándorlásnak, a Sínai-hegyi megjelenésnek, amikor megrendült a föld az Isten színe előtt, és esőt adott a kimerült örökségének. [1, 2]
• A hódoló népek és törzsek: Megemlíti Izrael törzseit (Benjámin, Júda, Zebulun, Naftali) és a távolabbi népeket, országokat (Egyiptom, Etiópia, Básán hegyei), akik hódolattal járulnak Isten elé. [1, 2, 3]
• Zárás: A himnusz Isten dicséretével és azzal zárul, hogy Ő ad erőt és hatalmat az ő népének. [1]

Teljes szövegét elolvashatod többek között a Szent István Társulati Bibliában vagy a Károli Gáspár fordításában az Arcanumon. [1, 2]”

„A ZSOLTÁROK KÖNYVE

68. fejezet

Isten megjelenik népének

1 A karmesternek: Dávid zsoltáréneke.

2 Fölkel az Isten! Szétszóródnak ellenségei, elfutnak előle gyűlölői. 4Móz 10,35

3 Ahogyan a füst eloszlik, ha ráfújnak, ahogyan a viasz megolvad a tűztől, úgy pusztulnak el a bűnösök az Isten színe előtt.

4 De az igazak örülnek, vigadnak, Isten színe előtt vígan örvendeznek.

5 Énekeljetek Istennek, zengjetek nevének! Készítsetek utat a pusztában száguldónak! Úr az ő neve, vigadjatok színe előtt! Ézs 40,3

6 Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten szent hajlékában.

7 Isten hazahozza az elhagyottakat, kihozza a foglyokat boldog életre, csak a lázadók maradnak sivár helyen.

8 Ó, Isten, amikor elindultál néped előtt, amikor vonultál a sivatagban, (Szela) 2Móz 13,21

9 rengett a föld, csepegett az ég is Isten színe előtt, még a Sínai is, az Istennek, Izráel Istenének színe előtt. 2Móz 19,16-18

10 Bőven adtál esőt örökségedre, ó, Isten, és a fáradtat megerősítetted.

11 Ott lakik nyájad, és jóvoltodból gondoskodsz az elesettről, Istenem!

12 Az Úr ezt a kijelentést adja az örömhírt vivő nők nagy seregének: 2Móz 15,20-21

13 A seregek királyai hanyatt-homlok menekülnek, a palota terén pedig zsákmányt osztanak.

14 Ha a felszerelést őrzitek is, ezüstszárnyú galambot kaptok, aranyos zöld tollakkal.

15 Amikor a Mindenható szétszórja a királyokat, fehér lesz a Calmón, mint a hó.

16 Istenek hegye a Básán-hegy, sokcsúcsú hegy a Básán-hegy.

17 Miért néztek irigyen, ti, sokcsúcsú hegyek arra a hegyre, amelyet Isten lakóhelyéül választott? Ott is lakik az Úr örökre! Zsolt 132,13

18 Istennek harci kocsija számtalan, sok ezer, ezekkel jön az Úr a Sínairól szentélyébe.

19 Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, Uram Isten! Ef 4,8

20 Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. (Szela.)

21 Isten a mi szabadító Istenünk, az Úr, a mi Urunk kihoz a halálból is.

22 Bizony, szétzúzza Isten ellenségei fejét, a bűnben élők kemény koponyáját!

23 Az Úr ezt mondta: Básánból is visszahozom őket, a tenger mélyéről is visszahozom,

24 hogy lábad vérben gázoljon, és kutyáid nyelvének is jusson az ellenségből.

25 Látták, ó, Isten, hogyan vonultál be, hogyan vonultál be, Istenem, királyom, a szentélybe. Zsolt 24,7; 2Sám 6,13-15

26 Elöl mentek az énekesek, hátul a hárfások, középen a doboló nők.

27 Áldjátok Istent a gyülekezetekben, az Urat, akik Izráeltől származtok!

28 Élükön jön Benjámin kicsiny törzse, Júda vezetői tömegestül, Zebulon vezetői, Naftáli vezetői.

29 Parancsolj, Isten, hatalmaddal, isteni hatalmaddal, amellyel értünk munkálkodsz,

30 jeruzsálemi templomodból: királyok hozzanak neked ajándékot! 1Kir 10,1-10; 2Krón 32,23; Ézs 18,7; 19,21; 45,14; ApCsel 8,27

31 Dorgáld meg a nádas vadját, a hatalmasok seregét, a népek fejedelmeit! Tipord el a pénzsóvárokat, szórd szét azokat a népeket, amelyek háborút akarnak!

32 Egyiptomból követek jönnek, az etiópok Istenhez emelik kezüket.

33 Ti, földi országok, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak! (Szela.)

34 Száguld az egeken át, az ősi egeken át. Halld, hogyan mennydörög hatalmas hangja!

35 Hirdessétek Isten hatalmát, fenségét Izráelen, erejét a fellegekben!

36 Félelmetes vagy szentélyedben, Isten! Izráel Istene ad hatalmat és erőt a népnek. Legyen áldott az Isten!”

azt hiszem ez a mai üzenet egyértelmű nem szükséges hozzá semmilyen magyarázat. Ha rábízod istenre a harcodat amit már nem bírsz folytatni, Ő helyetted felkel, fellázad és legyőzi ellenségeidet, így legyen, ámen!

Ezt én is megtanultam. Személyek akikkel találkozunk nem azért jönnek az életünkbe, hogy „boldoggá” tegyenek (úgysem tudnának, mert mindenki csak a saját boldogságáért a felelős. Sajnos megtapasztalhattam, hogy bizonyos szeméyek azért jönnek hogy durván ha szépen nem ment megtanítsanak nekünk fontos dolgokat az életről. Őket így kell elfogadni és nem haragudnirájuk, hanem hálával kell lenni irántuk, ámen!

mert ide nyílt ki ma a könyv, miközben arra a személyre gondoltam, aki a tanítómesterem volt legalább 5 éven át online ingyenesen, valami adok-kapok módszerrel nem jegyeztem meg a lényeg, hogy veszem az üzenetet és továbbadom másoknak is, teljesen ingyen.

„Lukács evangéliumának 6. és 7. fejezete Jézus galileai nyilvános működését, tanításait és csodáit mutatja be, középpontban a törvény valódi értelmével, az irgalmassággal és a hittel. [1, 2, 3]

(Ez a legszebb rész nekem a bibliából, mert már nem csak értem, hanem át is ÉRZEM a saját börőmön keresztül Jézus minden szavát és mindazt amit ő is érzett végig amíg köztünk volt, teljesen megértem Őt.)

Lukács 6. fejezete: Tanítások a szombatról és az életről

• A szombat uraként: Jézus tanítványai gabonát tépnek szombaton, majd Jézus meggyógyít egy sorvadt kezű embert a zsinagógában, kijelentve: az Emberfia ura a szombatnak, és szabad szombaton jót tenni. [1, 2, 3]
• A tizenkét apostol kiválasztása: Jézus a hegyen imádkozik, majd kiválasztja tizenkét apostolát. [1]
• A hegyi (síksági) beszéd:
  • Elmondja a boldogmondásokat és a hozzájuk kapcsolódó jajokat.
  • Meghirdeti az ellenség szeretetét, az ítélkezés tiltását és az irgalmasságot.
  • Példázatokat mond (pl. a vak vezet vakot, a gerenda a szemben, a gyümölcsfa és a szikrára vs. homokra épített ház). [1, 2, 3]

Lukács 7. fejezete: Csodák, Keresztelő János és a bűnös asszony

A bűnös nő megkeni Jézus lábát: Simon farizeus házában egy „bűnös” asszony könnyeivel mossa és kenettel keni Jézus lábát. Jézus a nagy szeretetére és hitére hivatkozva megbocsátja a bűneit. [1]

A kafarnaumi százados szolgája: Egy római százados nagy hitéről tesz tanúbizonyságot; Jézus távolról meggyógyítja a szolgáját. [1, 2]

Az özvegyasszony fia Nainban: Jézus együttérzésből feltámasztja egy naini özvegyasszony egyetlen fiát a koporsójánál. [1, 2]

Keresztelő János küldöttei: János a börtönből megüzeni, hogy Jézus-e a várt Messiás. Jézus a csodáival igazolja küldetését, majd méltatja Keresztelő Jánost. [1, 2]”

Ha a teljes részletet szeretnéd megtalálod a bibliában, vagy gyere vissza a honlapomra most ott megnézheted, mert közzétettem folytatásként ennél a bejegyzésnél.

Szép a tenger de tele van rejtett veszélyekkel, cápa mindenhol

LUKÁCS EVANGÉLIUMA

6. fejezet

Kalásztépés szombaton

1 Egyik szombaton gabonaföldeken ment át Jézus, és tanítványai kalászokat tépdestek, tenyerük között morzsolták és ették. 5Móz 23,26

2 A farizeusok közül némelyek megkérdezték: Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad?

3 Jézus így válaszolt nekik: Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor megéhezett ő is meg azok is, akik vele voltak? 1Sám 21,4-7

4 Bement az Úr házába, elvette a szent kenyereket, és megette, sőt azoknak is adott, akik vele voltak; pedig a kenyereket nem lett volna szabad megenni, csak a papoknak. 3Móz 24,9

5 És kijelentette nekik: Az Emberfia ura a szombatnak.

Jézus szombaton gyógyít

6 Egy másik szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze sorvadt volt.

7 Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják.

8 Ő azonban, ismerve gondolataikat, ezt mondta a sorvadt kezű embernek: Kelj fel, és állj a középre! Az felkelt, és odaállt.

9 Jézus pedig így szólt hozzájuk: Kérdezlek titeket: szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani?

10 És végignézve mindnyájukon így szólt a beteghez: Nyújtsd ki a kezedet! Ő kinyújtotta, és meggyógyult a keze.

11 Azokat pedig esztelen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás között, hogy mit tegyenek Jézussal.

A tizenkét tanítvány elhívása

12 Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát.

13 Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett:

14 Simont, akit Péternek nevezett el, Andrást, a testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,

15 Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zélótának neveztek,

16 Júdást, Jakab fiát és Júdás Iskáriótest, aki árulóvá lett.

Jézus tanít és gyógyít

17 Azután lement velük, megállt egy sík helyen, vele együtt tanítványainak nagy sokasága és nagy néptömeg egész Júdeából, Jeruzsálemből, a tengermelléki Tíruszból és Szidónból.

18 Azért jöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből. Akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak.

19 Az egész sokaság igyekezett megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.

Kik a boldogok?

20 Ő pedig tanítványaira nézett, és így szólt: Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa.

21 Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Zsolt 126,5-6

22 Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket mint gonosz nevet, az Emberfiáért.

23 Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, mert ugyanezt tették atyáik a prófétákkal.

24 De jaj nektek, ti gazdagok, mert megkaptátok vigasztalásotokat! Jak 5,1

25 Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj, akik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok! Jak 4,9

26 Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember, mert ugyanezt tették atyáik a hamis prófétákkal! Jak 4,4

Az ellenség szeretete

27 Nektek pedig, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket;

28 áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket!

29 Aki arcul üt téged, tartsd oda annak arcod másik felét is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg!

30 Adj mindenkinek, aki kér tőled, és aki elveszi a tiedet, attól ne követeld vissza!

31 És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük!

32 Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.

33 És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik.

34 És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi a jutalmatok? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár nekik. 3Móz 25,35-37

35 Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.

36 Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas!

A képmutató ítélkezés

37 Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik.

38 Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek. 2Kor 9,6

39 Példázatot is mondott nekik: Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e mindketten verembe?

40 A tanítvány nem feljebb való mesterénél; de aki teljesen felkészült, az mind olyan lesz, mint a mestere.

41 Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre?

42 Hogyan mondhatod testvérednek: Testvérem, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből.

Amilyen a fa, olyan a gyümölcse

43 Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és ugyanúgy nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem.

44 Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt.

45 A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember pedig a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.

46 Miért mondjátok nekem: Uram, Uram – ha nem teszitek, amit mondok? Mal 1,6

Aki kősziklára épít

47 Megmutatom nektek, kihez hasonló az, aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és cselekszi azokat.

48 Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve.

49 Aki pedig hallja beszédeimet, de nem cselekszi, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre építette a házát: beleütközött az áradat, és azonnal összeomlott az a ház, és teljesen elpusztult.”

Lukács evangéliumának 7. fejezete négy fő eseményt beszél el: [1]

• A kafarnaumi százados szolgájának meggyógyítása (Lk 7,1–10): Jézus Kafarnaumba érkezik. Egy római százados – aki szereti a zsidó népet és zsinagógát is építtetett – arra kéri Jézust, gyógyítsa meg a haldokló szolgáját. A százados üzen, hogy nem méltó rá, hogy Jézus a háza alá jöjjön, elég csak szólnia egy szót, és a szolga meggyógyul, mert ő maga is parancsuralom alatt álló ember. Jézus csodálkozik a hitén, és a szolga abban az órában meggyógyul. [1, 2, 3]
• Az naimi özvegy fiának feltámasztása (Lk 7,11–17): Jézus elmegy Nain városába a tanítványaival és nagy sokasággal. A kapunál egy halottat hoznak kifelé: egy özveasszony egyetlen fiát. Jézus megesik rajta a szíve, odalép, megérinti a koporsót, és azt mondja az ifjúnak: „Kelj fel!”. Az ifjú feltámad, Jézus pedig átadja őt az édesanyjának. [1, 2]
• Keresztelő János küldöttei (Lk 7,18–35): A börtönben ülő Keresztelő János elküldi két tanítványát Jézushoz ezzel a kérdéssel: „Te vagy-e az, akinek jönnie kell, vagy mást várjunk?”. Jézus a tetteire utal válaszként (a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek hirdetik az örömhírt), majd méltatja Jánost mint a legnagyobb prófétát, de bírálja a kortársakat, akiknek sem a sírás (János böjtje), sem a furulya (Jézus öröme) nem tetszik. [1, 2]
• A bűnös asszony Simon farizeus házában (Lk 7,36–50): Simon farizeus meghívja Jézust az otthonába vacsorára. Ekkor belép egy hírhedt bűnös asszony a városból. Könnyeivel öntözi Jézus lábát, hajával törli meg, megcsókolja és drága kenettel (olajjal) megkeni. Simon magában gyanakodni kezd, hogy ha Jézus próféta lenne, tudná, ki érinti őt. Jézus egy rövid példázattal (a két adósról) szembesíti Simont, és kijelenti az asszonynak: „Megbocsáttattak a bűneid… A te hited megtartott téged; menj békességgel!” [1, 2]

„Jézus meggyógyítja a kapernaumi százados szolgáját

1 Miután befejezte minden beszédét, amelyet a nép füle hallatára mondott, bement Kapernaumba.

2 Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott.

3 Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte őt, hogy jöjjön el, és mentse meg a szolgáját.

4 Amikor odaértek Jézushoz, sürgetve kérték: Méltó arra, hogy megtedd ezt neki,

5 mert szereti népünket, ő építtette a zsinagógát is nekünk.

6 Jézus pedig elindult velük. Amikor már közel járt a házhoz, a százados eléje küldte barátait, és ezt üzente neki: Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj.

7 Ezért magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám.

8 Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok az egyiknek: Menj el – akkor az elmegy; és a másiknak: Jöjj ide – akkor az idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt – akkor az megteszi.

9 Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet.

10 Amikor a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.

Jézus feltámasztja a naini ifjút

11 Ezután Jézus elment egy Nain nevű városba, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt.

12 Amikor közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte.

13 Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: Ne sírj!

14 Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: Ifjú, neked mondom, kelj fel!

15 Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának. 1Kir 17,23; 2Kir 4,36

16 Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét.

17 Ez a hír elterjedt róla egész Júdeában és az egész környéken.

Keresztelő János kérdése és Jézus válasza

18 Mindezt hírül vitték Jánosnak a tanítványai. Ő pedig magához hívatott tanítványai közül kettőt,

19 és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?

20 Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak, ezt mondták: Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?

21 Jézus abban az órában sokakat meggyógyított betegségükből és bajukból, megszabadított gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza a látását.

22 Ezért így válaszolt nekik: Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek hirdettetik az evangélium, Ézs 35,6; 61,1

23 és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.

24 Amikor János követei elmentek, beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról: Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni?

25 Ugyan miért mentetek ki? Finom ruhákba öltözött embert látni? Hiszen akik drága ruhákat viselnek és fényűzően élnek, azok a királyi palotákban vannak.

26 Ugyan miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony, mondom nektek, még prófétánál is nagyobbat!

27 Ő az, akiről meg van írva: „Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti előtted az utat.” Mal 3,1; 2Móz 33,2

28 Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül senki nem nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála.

29 Az egész nép, sőt még a vámszedők is hallgattak rá, és igazat adtak Istennek azzal, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével, Mt 21,32

30 a farizeusok és a törvénytudók azonban elvetették Isten akaratát azzal, hogy nem keresztelkedtek meg általa.

31 Kihez hasonlítsam tehát ezt a nemzedéket? Kihez is hasonlók?

32 Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, akik azt kiáltják egymásnak: Zenéltünk nektek, és nem táncoltatok, siratót mondtunk, és nem sírtatok.

33 Mert eljött Keresztelő János, aki nem eszik kenyeret, nem iszik bort, és azt mondjátok: Ördög van benne. Jn 10,20

34 Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja.

35 De a bölcsességet minden bölcs igazolja.

A bűnös nő megkeni Jézus lábát

36 Egy farizeus arra kérte Jézust, hogy egyék nála. Ő bement a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.

37 Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudva, hogy Jézus a farizeus házának vendége, olajat vitt magával egy alabástromtartóban, Mt 26,6-7; Jn 12,3

38 megállt mögötte, a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente olajjal.

39 Amikor pedig látta ezt a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: Ha ő próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki őt megérinti, mivel bűnös ez az asszony.

40 Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: Simon, van valami mondanivalóm neked. Ő pedig így szólt: Mester, mondd!

41 Jézus ezt mondta: Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel.

42 Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Vajon melyikük szereti őt jobban?

43 Simon így válaszolt: Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. Ő pedig ezt mondta neki: Helyesen ítéltél.

44 Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet a lábam megmosására, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg.

45 Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat.

46 Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig drága olajjal kente meg a lábamat.

47 Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.

48 Az asszonynak pedig ezt mondta: Megbocsáttattak a te bűneid.

49 Az asztalnál ülők erre kérdezgetni kezdték egymás között: Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?

50 Ő pedig így szólt az asszonyhoz: A te hited megtartott téged, menj el békességgel!”

Lehet hogy a remény hal meg utoljára, de a szeretet és az igazság sosem hal meg! Én is azt mondtam ma, hogy ezek ünneplik a halált. Rám fogták, hogy gúnyolódom, de én nem gúnyolódtam csak dühös voltam mennyire nem tudják mit tesznek az emberek.

Valamit nagyon rosszul csinálunk, hogy mindannyian így végezzük, mert nekem egyáltalán nem természetes, hogy meghalunk. Mindenki gondolkozzon el ezen ha kérhetem!

mert rájöttem, hogy akinek azt tanácsoltam: hagyja abba amit most csinál, vagy nem csinál, menjen el onnan ahol most él, változzon meg, kívül, belül, tisztuljon meg , újuljon meg és kezdjen foglalkozni valami teljesen mással, különben félő, hogy elpazarolja magát és kárba vész. Rájöttem, hogy ez vagyok én! nekem kell valamit végre kezdenem magammal, különben kárba vész az egész életem, mert eddig csak a fele veszett oda, de még van a B. oldal.

Ugyanez az illető meg azt tanácsolja nekem, hogy bánjam meg bűneimet, kérjek mindenkitől, (akinek ártottam) és istentől is bocsánatot. Ne éljek test szerint , mert elvész a lelkem.Nahát mintha csak saját magáról mesélne! Mindenki látja a másik ember hibáit,de a sajátját nem veszi észre, ezért jó, hogy szemben állunk egymással és megmondjuk a magunkét a másiknak, így legalább szembesülünk végre a saját hibáinkkal. Erre az egyre talán jó volt a találkozásunk, adjunk hálát érte istennek! Köszönöm szépen neked, hogy figyelmeztettél a hibáimra és arra, hogy mit csinálok rosszul, mert nem haragudtam meg ezért rád! Még ha nem is esett jól a szembesítés régi rossz önmagammal, a hasznát azért megláttam benne. Minden rosszban én mindig megtalálom azt a kicsi jót is amit rejteget magában és én mindig csak a jót keresem mindenkiben és mindenben és csak a jóra fókuszálok mindig. Köszönöm és hála!

ezért nem embereknek hiszek, nem őket követem, nem vagyok túl sok csoport tagja. Csak istenben hiszek minden kételkedés nélkül.

„Pál apostol levele a rómaiakhoz 4. fejezete Ábrahám példáján keresztül arról szól, hogy az ember hit által igazul meg Isten előtt, nem pedig a törvény cselekedetei vagy származás alapján. [1, 2]

A fejezet főbb témái:

• Ábrahám megigazulása hit által: Pál azt mutatja be, hogy Ábrahám nem a tettei (a megérdemelt „bérezés”) miatt igazult meg Isten előtt, hanem azért, mert hitt Istennek, és ez a hite tulajdoníttatott neki igazságként (idézve Mózes első könyvéből). [1, 2]
• A kegyelem és a tettek ellentéte: Ha valaki a törvény cselekedeteivel akar kiérdemelni valamit, akkor azt nem kegyelemből, hanem tartozásként kapja. Isten viszont azt igazítja meg, aki a hitetlen helyett az élő Istenbe veti bizalmát. [1]
• A körülmetélkedés jelentősége: Pál rámutat, hogy Ábrahám még mielőtt körülmetélkedett volna, hit által igaznak ítéltetett. Így Ábrahám nemcsak a körülmetéltek (a zsidók), hanem a körülmetéletlenek (a pogányok) – vagyis minden hívő – atyja lett.
• Az ígéret hit által érvényes: Isten ígérete (hogy Ábrahám lesz a népek atyja) nem a törvény megtartásán alapul, hanem a hitből fakadó kegyen, hogy biztos legyen az egész utód számára. [1

Az egész fejezet azt a tanítást támasztja alá, hogy a megigazulás ajándék, amelyet Isten Krisztusba vetett hit által tulajdonít az embernek, függetlenül attól, hogy zsidó vagy pogány.”

Istennek minden elhiszek, még az örök életet is.

Én is már hűséget esküdtem páromnak: ahová ő megy , odamegyek én is… még ha nem is templomi esküvel, vagy hivatalos polgári esküvel.Ma voltunk templomban is, mert arra jártunk és nyitva volt, nagyon szép az Egek királynéja templom (Újpest), csak itt-ott felújításra szorul, hiába egy épületnél is sokat számít 51 év.

ide nyílt ki ma a könyv:

„Ruth könyvének 1. fejezete a hűségről, a veszteségről és a reménykeresésről szól, amely megalapozza az egész bibliai történetet.

A fejezet főbb eseményei és tanulságai:

A hazatérés: Naomi és Ruth megérkeznek Betlehembe az árpaaratás kezdetén. Naomi a bánatától megkeseredve érkezik, és azt kéri a helyiektől, hogy ne Naominak (aminek jelentése: gyönyörűségem), hanem Márának (jelentése: keserűség) hívják, me

A tragédia és a veszteség: Júda földjén éhínség tör ki, ezért egy Elimelek nevű ember feleségével, Naomival (Noémi) és két fiával Moáb mezejére költözik. Moábban az apa és a két fiú is meghal, így Naomi teljesen egyedül marad két moábita menyével, Orpával és Ruth-tal (Rút).

A nehéz döntés: Naomi hírét veszi, hogy Júdában véget ért az éhínség, ezért elhatározza, hogy hazatér Betlehembe. Arra kéri menyeit, hogy maradjanak a saját hazájukban, és kezdjenek új életet. Orpa könnyek között búcsút vesz tőle és visszatér népéhez.

Ruth hűségnyilatkozata: Ruth határozottan visszautasítja, hogy elhagyja anyósát. Itt hangzik el a Biblia egyik legszebb hűségnyilatkozata: „Mert ahova te mész, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.”

ahová te mész én is megyek….

magammal egy légtérbe engedem azokat, akik eddig csak támadtak? A válasz: attól függ mennyire vagyok erős a hitemben. Tehát nem vagyok többé veszélyben, mert a hitem van annyira erős, hogy minden rossz hatástól és személytől megvéd.

A szeretet mindent legyőz.

„Pál apostol első levele a korinthusiakhoz 10. fejezete az ószövetségi Izráel pusztai vándorlásának példáján keresztül int a bálványimádástól, a megcsalatkozástól és a kísértésektől, valamint az úrvacsora és a bálványáldozatok kapcsolatáról tanít. [1]

Főbb témák és tartalom

• Intő példa az ószövetségi történelemből (1–13. versek):
  • Pál emlékezteti a hívőket, hogy az őseink mind átmentek a tengeren és a felhő alatt voltak (Mózes vezetése alatt), mégis sokan közülük elbuktak a pusztában a hitetlenség, a bálványozás, a paráznaság és a zgolódás miatt.
  • „Úgyhogy aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (12. vers).
  • A kísértésekkel kapcsolatban bátorítást ad: „Nem vett titeket hatalmába más, mint emberi kísértés. De hűséges az Isten, aki nem hagy titeket ereeteket meghaladóan kísérteni, hanem a kísértéssel együtt elhagyhatja a kimenekülést is, hogy el tudjátok viselni.” (13. vers).
  • Szentírás.hu – 1Korinthus 10 [1, 2, 3]
• Óvás a bálványimádástól (14–22. versek):
  • Pál felszólítja a korinthusiakat: „Meneküljetek a bálványimádástól!” (14. vers).
  • Rámutat, hogy nem lehet egyszerre az Úr asztaláról (az úrvacsorából) és a démonok asztaláról enni; az úrvacsora Krisztus vérével és testével való közösség. [1]
• Szabadság és a felebarát tekintetbe vétele (23–33. versek):
  • „Minden szabad nekem, de nem minden használ; minden szabad nekem, de nem minden épít.” (23. vers).
  • A hívőknek a saját szabadságuk gyakorlásakor nem a saját érdeküket, hanem mások javát és Isten dicsőségét kell keresniük: „Akár esztek tehát, akár ittok, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (31. vers). [1]

Szeretnéd, hogy részletesebben kibontsak egy konkrét verset vagy szakaszt ebből a fejezetből?

Az AI-válaszokban előfordulhatnak hibák. További információ

• A Biblia mindenkiéPál első levele a korinthusiakhoz – A Biblia mindenkiéPÁL ELSŐ LEVELE A KORINTHUSIAKHOZ · 1. fejezet. Címzés, üdvözlés Hálaadás a gyülekezet lelki ajándékaiért Óvás a pártoskodástól A …
• Szentírás.huPál apostol első levele a korintusiakhoz 10 – Szentírás.huPál apostol első levele a korintusiakhoz. Intő példa. 10. ✴1Testvérek, nem szeretném, ha elkerülné figyelmeteket, hogy atyáink min…
• Bible.comPál első levele a korinthusiakhoz 10 | EFO BibliaTanuljatok Izráel népének példájából! Testvéreim, azt akarom, hogy tudjátok, mi történt őseinkkel, akiket Mózes vezetett. Ők mind.

Az összes megjelenítése

mit ért a „démonok asztaláról” való evésről?

Pál apostol a „démonok asztaláról” való evés alatt a bálványáldozati húsok ünnepélyes, pogány rituálék keretében történő elfogyasztását érti, amellyel a résztvevők szellemi közösségre lépnek a bálványok mögött meghúzódó sötét erőkkel.

A történelmi és kulturális háttér

A korinthusi hívők olyan pogány környezetben éltek, ahol a társadalmi élet és a húsfogyasztás szorosan kötődött a templomi áldozatokhoz. A húsok egy részét a pogány templomokban áldozták fel az isteneknek (például Apollónnak vagy Aphroditénak), majd a fennmaradó részt:

• Ünnepi lakomák keretében a pogány templomok melletti étkezőkben fogyasztották el.
• Kimérték a helyi piacon (makellum), ahol bárki megvehette otthoni használatra.

Miért nevezi Pál ezt a „démonok asztalának”?

Pál érvelése a 19–21. versekben nagyon finom teológiai különbséget tesz:

1. A bálvány önmagában semmi: Pál leszögezi, hogy a fából, kőből faragott bálványoknak nincs valós isteni erejük, és a hús sem változik meg anyagilag attól, hogy bemutatták egy hamis istennek.
2. A háttérben démoni erők állnak: Bár a bálvány semmi, a pogányok az áldozataikat valójában nem Istennek, hanem démonoknak mutatják be.
3. Az étkezés mint szellemi közösség (Koinónia): Az ókori felfogás szerint egy közös asztalnál enni valakivel a legszorosabb közösségvállalást jelentette. Pál párhuzamot von az úrvacsora és a pogány áldozati lakomák között:
   • Amikor a keresztények az Úr asztaláról esznek (úrvacsora), közösségre lépnek Krisztus testével és vérével.
   • Amikor a hívők részt vesznek a pogány templomi rituális lakomákon, önkéntelenül is a démonok asztalának vendégeivé válnak, és szellemi közösséget (szövetséget) vállalnak ezekkel a sötét erőkkel.

A gyakorlati tanulság és korlátai

Pál nem tiltja meg abszolút módon a hús evését. A fejezet végén (25–27. versek) tisztázza:

• A piacon vett húst nyugodtan meg lehet enni anélkül, hogy a lelkiismeretünket vizsgálnánk, mert „az Úré a föld és annak teljessége”.
• Ha egy hitetlen vendégségbe hív egy keresztényt, az otthoni asztalnál felszolgált ételt is meg lehet enni.
• A tiltás a rituális részvételre vonatkozik: A hívő keresztény nem ülhet le a pogány templom ünnepi asztalához, mert nem lehet egyszerre részese az Úr asztalának és a démonok asztalának – ez Isten féltékeny szeretetét ingerelné (22. vers).

Szeretnéd megnézni, hogyan függ össze ez a gondolat a gyengébb hitű testvérek megbotránkoztatásával, amiről Pál a fejezet végén és az 1Korinthus 8-ban ír?

Az AI-válaszokban előfordulhatnak hibák. További információ

igen

A „gyengébb hitű testvérek” kérdése kulcsfontosságú Pál apostol érvelésében. Bár az 1Korinthus 10 a démoni erőkkel való közösség veszélyére figyelmeztet, a téma kifejtését Pál már az 1Korinthus 8-ban elkezdi, és a 10. fejezet végén köti össze a kettőt.

A hangsúly itt már nem a démonokon van, hanem a keresztény szabadság és a szeretet egyensúlyán.

Kik a „tudatosak” és kik a „gyengék”?

Korinthusban a gyülekezet két csoportra szakadt a bálványáldozati húsok megítélésében:

• A „tudatosak” (az erősek): Nekik volt teológiai ismeretük (gnózis). Pontosan tudták, hogy bálványok nem léteznek, az Isten által teremtett hús tiszta, így ők teljesen szabad lelkiismerettel ették meg a piacon vásárolt vagy a pogány szomszédoknál felszolgált húst.
• A „gyengék”: Ők olyan frissen megtért keresztények voltak, akik korábban mélyen benne éltek a pogány bálványimádásban. Számukra a hús még mindig a régi, bűnös életüket és a pogány isteneket jelképezte. Ha látták, hogy egy másik keresztény ilyen húst eszik, a lelkiismeretük megzavarodott, és úgy érezték, mintha visszakényszerítenék őket a bálványimádásba.

A botránkozás mechanizmusa (1Korinthus 8)

Pál figyelmezteti az „erőseket”, hogy a tudásuk és a szabadságuk rombolóvá válhat, ha hiányzik belőle a szeretet:

• „A tudás felfuvalkodottsá tesz, a szeretet pedig épít.” (1Kor 8,1).
• Ha egy gyenge hitű testvér meglátja az „erőset”, amint a pogány templom étkezőjében ül és húst eszik, ez a szabadság tőrissé (botláskővé) válik a gyenge számára. Bátorítást kap arra, amit a lelkiismerete még elítél, és ezzel lelkileg összeomlik, vétkezik.
• Pál radikális következtetést von le: „Ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.” (1Kor 8,13).

A gyakorlati szabály a 10. fejezet végén

Az 1Korinthus 10,25–30-ban Pál egy egészen konkrét hétköznapi helyzetre alkalmazza ezt a szabályt:

1. A kiindulópont a szabadság: Ha elmész egy hitetlen ismerősöd vacsorájára, egyél meg mindent, amit eléd tesznek, ne kérdezgesd, honnan van a hús.
2. A kivétel a másik ember lelkiismerete: Ha azonban valaki az asztalnál kifejezetten megjegyzi: „Ez bálványáldozati hús!”, akkor ne edd meg.
3. Miért? Nem a te lelkiismereted miatt (hiszen te tudod, hogy a hús tiszta), hanem a másik ember lelkiismeretéért. Ha megennéd, a figyelmeztető személy (aki valószínűleg egy gyenge testvér vagy egy figyelő pogány) azt hinné, hogy te jóváhagyod a bálványimádást.

Összegzés: A legfőbb elv

Pál szerint a keresztény szabadság nem azt jelenti, hogy mindent megteszek, amit szabad, hanem azt, hogy szabad vagyok lemondani a jogaimról a másik ember javára.

A fejezet csúcspontja tökéletesen összefoglalja ezt a gondolkodásmódot:

• „Senki se keresse a maga hasznát, hanem a másét.” (1Kor 10,24).
• „Akár esztek tehát, akár isztok, bármit tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Kor 10,31).

Szeretnéd, hogy átültessük ezt a kérdést a mai korra, és megnézzük, milyen modern példákban jelenik meg ugyanez a „szabadság kontra gyengébb testvér” dilemma?

Az AI-válaszokban előfordulhatnak hibák. További információ

igen

Bár a bálványáldozati húsok kérdése ma már nem része a mindennapjainknak, Pál apostol elve – a saját szabadságunk korlátozása a másik ember lelkiismerete és épülése érdekében – a mai keresztény és közösségi életben is nagyon gyakran előkerül.

Íme néhány modern példa, ahol ugyanez a dilemma jelentkezik:

1. Alkoholfogyasztás és kulturális szokások

Ez a legközvetlenebb modern párhuzam.

• A „tudatos”/erős álláspont: Egy keresztény tisztában van vele, hogy a Biblia nem tiltja abszolút módon a kulturált alkoholfogyasztást (például egy pohár bort a vacsorához), és ezt szabad lelkiismerettel megteheti.
• A gyenge testvér helyzete: Ha a közösségben van olyan személy, aki korábban súlyos alkoholproblémákkal küzdött (vagy olyan családból jön, ahol ez rombolást végzett), számára az alkohol látványa is kísértést vagy lelki válságot okozhat.
• Páli megoldás: Az „erős” hívő a szeretetből fakadóan önként lemond a jogáról, és nem iszik alkoholt a gyógyuló félben lévő testvér jelenlétében, hogy ne vigye őt kísértésbe.

2. Öltözködés, divat és külsőségek

A gyülekezetekben a generációs vagy kulturális különbségek gyakran feszültséget okoznak abban, hogy mi „szabad” és mi „illendő”.

• A szabadság: Valaki teljesen tiszta szándékkal, a modern divatnak megfelelően öltözködik (pl. tetoválása van, lazább ruhát hord), mert tudja, hogy Isten a szívet nézi, nem a külsőt.
• A gyengeség/hagyomány: Egy idősebb vagy konzervatívabb hátterű hívő számára ez tiszteletlenségnek vagy a világiasság beszivárgásának tűnhet, ami megzavarja az áhítatát.
• Páli megoldás: Bár az öltözködés szabadság, a hívő Isten dicsőségére és a közösség békéjére törekedve úgy választ ruhát, hogy az ne legyen szükségtelen botránkozás forrása mások számára.

3. Médiafogyasztás: filmek, zenék, videojátékok

• A szabadság: Egy hívő megnézhet egy világi, akár sötétebb tónusú filmet (pl. fantasy, sci-fi) vagy hallgathat világi zenét anélkül, hogy az befolyásolná a hitét, mert képes helyén kezelni a fikciót és a művészetet.
• A gyengeség: Egy olyan testvér, aki korábban ezoterikus vagy okkult háttérből szabadult meg, ugyanezt a filmet vagy zenét látva úgy érezheti, hogy a gonosz erőkkel játszadoznak, és a lelkiismerete beszennyeződik.
• Páli megoldás: Nem kényszerítjük rá a saját szabadságunkat a másikra („Ugyan már, ez csak egy film!”), és nem terheljük őt olyan tartalmakkal, amelyek az ő hitét rombolnák.

4. Közösségi média és a „saját igazunk” hangoztatása

A modern online térben szinte minden kérdés (politika, egészségügy, életmód) megosztóvá válhat.

• A dilemma: Jogom van leírni a véleményemet, megosztani a sikereimet vagy a szabadságomat (pl. egy drága utazást, egy vitatott álláspontot).
• A hatás: Vajon ez építi a testvéremet, vagy rombolja? Elbizonytalanítja, irigységet szül benne, vagy megbotránkoztatja?
• Páli megoldás: Pál 23. verse itt válik kulccsá: „Minden szabad, de nem minden használ; minden szabad, de nem minden épít.” Az online jelenlétben is az a mérce, hogy amit teszek, az Isten dicsőségét és a másik ember javát szolgálja-e.

Összegzés: Mi a különbség a szeretet és a képmutatás között?

Fontos látni, hogy Pál nem azt kéri, hogy váljunk képmutatóvá, vagy hogy mások folytonos kritizálása (az úgynevezett „professzionális sértődöttek”) irányítsa az életünket. Pál a valóban sérülékeny lelkiismeretű emberek védelmére hív meg minket, ahol a tét az ő hitük megmaradása.

A modern keresztény etika alapja eszerint nem a szabályok görcsös betartása, hanem a szívbeli érettség: elég erős vagyok-e ahhoz, hogy ha kell, lemondjak a szabadságomról valaki másért?”