AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI

2. fejezet

A Szentlélek kitöltése

1 Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, 2Móz 23,14

2 hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Zsolt 33,6; 104,30; Jn 3,8; 20,22

3 Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.

4 Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.

5 Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek.

6 Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.

7 Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e?

8 Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén?

9 Pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában,

10 Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények,

11 zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.

12 Megdöbbentek mindnyájan, és tanácstalanul kérdezgették egymástól: Mi akar ez lenni? 1Kor 14,23

13 Mások azonban gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg.

Péter apostol pünkösdi beszéde

14 Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: Zsidó férfiak és Jeruzsálem minden lakója! Figyeljetek szavaimra, és tudjátok meg, mit jelent mindez!

15 Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van,

16 hanem ez az, amiről Jóel így prófétált:

17 „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; 4Móz 11,29; Ézs 44,3; Ez 39,29; Tit 3,6; Jóel 3,1-5

18 még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak.

19 És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstoszlopot.

20 A nap elsötétül, és a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja.

21 De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét.” Róm 10,9-13

22 Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok,

23 azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a bűnösök keze által keresztre szögeztétek és megöltétek.

24 De őt Isten feltámasztotta, feloldva a halál fájdalmait, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt. Zsolt 18,6

25 Mert ezt mondja róla Dávid: „Az Úrra tekintek szüntelen, mert jobbom felől van, hogy meg ne tántorodjam. Zsolt 16,8-11

26 Ezért örül a szívem, és ujjong a nyelvem, és még testem is reménységben fog nyugodni,

27 mert nem hagyod lelkemet a holtak hazájában, nem engeded, hogy Szented elmúlást lásson.

28 Megismerteted velem az élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a te orcád előtt.”

29 Testvéreim, férfiak! Hadd szóljak nektek nyíltan ősatyánkról, Dávidról: meghalt, eltemették, és sírja is nálunk van mind a mai napig.

30 De próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára, 2Sám 7,12; Zsolt 132,11

31 ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a holtak hazájában, és teste sem lát elmúlást.

32 Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk.

33 Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is. Ez 36,27

34 Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, Zsolt 110,1

35 míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.”

36 Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek. Fil 2,11

Az első gyülekezet

37 Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak?

38 Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Lk 3,10

39 Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.

40 Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől! 5Móz 32,5

41 Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.

42 Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.

43 Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt.

44 Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt.

45 Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.

46 Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben;

47 dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.

Űj kezdet, új élet

Mert mi a közös az egérben (vagy patkányban) és a kacsában? Mindketten megbecsülik az apró szemeket és felszedik, a morzsákat is, de a sz@rt nem eszik meg! Tehát a legintelligensebbek a környezetükben, mert a kicsit megbecsülik inkább tovább tart az utánajárásuk de megszerzik az apró szemeket felszedik meg a morzsákat is, de szart nem esznek csak azért, hogy életben maradjanak, hiába nyújtják eléjük nagy szeretettel, nem esznek bullshittet! A hírekben is kihagyják a szart, a tanításban sem veszik be a szart, senkitől sem fogadják el a szart: se a társadalomtól, se az iskolától, se barátaiktól, se a szüleiktől! Nyújthatja bárki nekik nem kell, köszönik szépen, tartsa meg magának az, aki nyújtja!

Álmodtam egy durvát és gusztustalant ezért 16 éven aluliaknak nem ajánlom ezt most elolvasni!

Röviden és nagyjából azt álmodtam, hogy kötögetek egy gyönyörű kásmir (mintha lenne valahol egy ilyen nevű város) pulcsit, de nem egyedül, mert még valaki átvette tőlem, amikor én pihentem, ugyanazt a gyönyörű, szépséges pulcsit és ugyanazt a mintát kötögette, nem kellett megbeszéljük, mert ugyanaz a motívum volt a kedvencünk, tehát kötögettük a pulcsit, vagyis a történetet, teljesen mindegy, mert a kettő egy és ugyanaz volt, van és lesz mindig), a pulcsi meg a közös történetünk nekünk embereknek itt a földön. Egyszer csak valaki irigységből kihúzta a tűt a pulcsiból, hogy elrontsa az egészet és a szemek elkezdtek leolvadni, eltűnni, majd a pulcsi is lebomlani. Nagyon felháborodtam mert nagyon rosszul esett, vettem az ollót és szét akartam vágni a maradék pulcsit, pedig már majdnem kész volt. Erre édesanyám, mert ő volt a tettes, azt ajánlotta fel nekem, (nem hiszitek el mennyire zseniális ötlete volt!) , hogy íme itt van ez a női bugyi, add el ezt a pulcsi helyett, ne a vadiúj, tiszta , szép és bársonyos valódi kásmír pulcsit akard eladni, hanem ezt a régi, használt, elöl foltos női bugyit, mert már ki van mosva ki van tisztítva többször is, fertőtlenítve, hipózva, meg mit tudom én milyen alkalmazásokon ment már végig többször is, de ezt adjam el inkább az embereknek, ezt a sztorit! Micsoda?! Néztem most viccel? Nem, sajnos nem viccelt és eszembe jutott az, hogy vannak olyan emberek, akik még a szart is megveszik csak hogy bizonyítsák, ők már annyira gazdagok, hogy ezt is megtehetik, még licitálnak is a szarra! Vannak ma is akik még a sajátjukat is megeszik, az utolsó fillért is a fogukhoz verik annyira spórolnak, gyűjtőgetnek, tartalékolnak, hogy elmondhassák a világnak, ők egész életükben „gazdagok” voltak! De milyen áron? Mindenkit és saját magukat is halálra éheztették. Nekem nem kell ez a sz@r!

Mikor odaterítette nekem a több mint 20 éves ronggyá mosott bugyiját, nem tehettem mást mint fogtam a bugyit és a fejébe húztam: nem adom el, mert itt a fejeden sokkal jobban áll, nagyon divatos vagy benne, hordd el és magadat is előlem, meg ne lássalak soha többé!!!

Ezután fogtam a pulcsit, vettem az ollót és minél közelebb a bomláshoz egyenesen levágtam, majd fogtam a kötőtűt és lejjebb, ahol még biztonságosan állt a kötés a szemekbe egyenként felszedtem egy teljes sort, majd fölötte, lebontottam a megindult szálat amíg a kötőtűre egyenként, türelemmel felszedett szemekhez, vagy sorhoz nem érkezett a szál. Onnan már nem bomlott tovább, kézben tartottam és befejeztem a pulcsit! Gyönyörűséges lett, mindenki megcsodálta, de nem adtam el, csak megmutattam mindenkinek az egész világnak. Büszke voltam rá, hogy azt én hoztam létre, keményen megdolgozva érte, lehajolva minden egyes szemért, hogy felszedjem. Az indiai futókacsa is segített és ő is büszke lehetett, mert nem csak a pulcsink egy, hanem a történetünk is, vagyis a történelmünk is, mindannyiunknak EGY a sorsunk, nincsenek istennek kiválasztott népei, az ő szemében minden nép egyforma és egyenlő és egyformán és egyenlően bánik minden gyermekével!

Hogy az álmom még nagyobb hangsúlyt kapjon, még isten is nyomatékosította, hogy jól értelmeztem az álmomat, mert hová nyílt ki a biblia? Zsoltárok könyve 72. fejezet Kesergés a templom pusztulása miatt (kesergés a pulóver pusztulása miatt) És 72 , hmm, érdekes a születési évem, ami kínai asztrológia szerint a Patkány éve volt. Ezért voltam ebben a történetben én az egérke és a történet másik írója (amit most jelenleg is írunk, mint a Jelenések könyvét) pedig a futókacsa (nem futóbolond, mert az illető egyáltalán nem bolond és senkije sem az a családjában!) Valakik tönkre akarják őket is tenni, hogy ne szolgálhassák ennyire nyíltan és hitelesen az Urat, aki csak egy és oszthatatlan. A nép sajnos megosztható, de az Isten nem, ő mindig egy és egész-séges Teremtő, őt nem megosztani kell, hanem megszorozni, jó ez most viccesen hangzik, nem megszorozni kell, hanem mindenkinek megmutatni, hogy ő létezik és valóságos! Ha látjátok istent és mégsem néztek rá, szándékosan nem veszitek észre, az nem isten bűne, hanem a tiétek. Isten sem fog titeket észre venni, mikor mégis bajba kerültök és akkor már „meglátnátok ” Őt!

„A 72. zsoltár (címe szerint „Salamoné”) egy királyi zsoltár, amely az igazságos uralkodóért és a béke országáért mondott imádság, egyben messiási előkép is. [1, 2]

Főbb témái és szerkezete

Áldás és háladadás (15–20. vers): A zsoltár áldással zárul: a király neve mindörökké fennmarad, és áldott lesz benne minden nemzet

Imádság a király igazságosságáért (1–4. vers): A zsoltáros azt kéri Istentől, hogy adja meg a királynak az ítélkezés képességét, hogy igazságosan és a szegények, nyomorultak javára kormányozzon. [1, 2]

Az ország virágzása és békéje (5–11. vers): Az igazságos uralom idején virul a békesség, a nép pedig hódolattal és tisztelettel tartozik a királynak, akinek a tengertől tengerig terjed a birodalma.

A szegények megsegítése (12–14. vers): Megmenti a Kiáltó (szó) a szűkölködőt, a rászorulót és a nincstelent, megmenti lelküket az erőszaktól.” (ez a király most esetünkben M.P hivatott lenni)

Teljes bibliai szöveg:

„A ZSOLTÁROK KÖNYVE

72. fejezet

Imádság a királyért

1 Salamoné. Isten! Add törvényeidet a királynak, és igazságodat a király fiának, 1Kir 3,9

2 hogy igazságosan ítélje népedet, és törvényesen az elesetteket.

3 Teremjenek a hegyek békét a népnek, és a halmok igazságot! 1Kir 5,4-5

4 Szolgáltasson igazságot a nép elesettjeinek, segítse meg a szegényeket, de tiporja el az elnyomókat!

5 Éljen addig, míg nap és hold lesz, nemzedékről nemzedékre!

6 Mint amikor eső hull a rétre, és zápor áztatja a földet:

7 úgy virágozzék napjaiban az igazság, és legyen nagy békesség, amíg meg nem szűnik a hold.

8 Uralkodjék tengertől tengerig, és a Folyamtól a föld széléig. 1Kir 5,4; Zak 9,10

9 Hajtsanak térdet előtte a pusztalakók, nyalják a port ellenségei!

10 Tarsísnak és a szigeteknek királyai hozzanak ajándékot, Sába és Szebá királyai fizessenek adót! 1Kir 10,1-10.24-25; Ézs 60,6.9

11 Boruljon le előtte minden király, őt szolgálja minden nemzet!

12 Mert megmenti a segítséget kérő szegényt és az elesettet, akinek nincsen támasza.

13 Megmenti a nincstelent és a szegényt, a szegény embereket megsegíti.

14 Elnyomástól és erőszaktól megváltja őket, mert drága számára a vérük. Zsolt 9,13

15 Éljen ő, és adjanak neki sábai aranyat, imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt mindennap!

16 Legyen bőven gabona az országban, a hegyek tetején hullámzó kalászok legyenek olyanok, mint a Libánon; virágozzanak a városok, mint földön a fű!

17 Maradjon meg neve örökké, terjedjen híre, amíg a nap ragyog! Nevével mondjanak egymásra áldást; mondja őt boldognak minden nép! 1Móz 22,18

18 Áldott az Úristen, Izráel Istene! Egyedül ő tud csodákat tenni!

19 Áldott legyen dicső neve örökre, töltse be dicsősége az egész földet! Ámen, ámen.

20 Itt végződnek Dávidnak, Isai fiának az imádságai.”

mert gondoltam, titokban belenyitok ma is a bibliába, hátha van csak nekem , külön, titokban tartható üzenete Istennek.Ezáltal derült ki igazán mennyire nem ismerem isten még, mert a Biblia tényleg Mindenkié és amikor üzenetet kapunk tőle, istentől, az mindenkinek szól, nem csak egy embernek, külön, titokban. Isten nem titkolózik külön senkivel és nem kivételezik senkivel, mindenkivel egyformán és egyenlőképpen bánik.

Ma ez az egyik üzenet, folytatása a tegnapinak a házastársakkal kapcsolatban:

„„A házastársak becsüljék meg egymást”. (Pál apostol első levele a korintusiakhoz a 3. fejezetben a pártoskodásról és az egyházi szolgákról beszél, a házassággal pedig a 7. fejezetben foglalkozik részletesebben). [1, 2, 3]

Péter első levele 3. fejezetének első fele így hangzik: [1]

A feleségekhez (1–6. vers)

A szöveg arra inti az asszonyokat, hogy engedelmességgel és istenfélő, tiszta életmóddal nyerjék meg hitetlen férjüket, a külsőségek (hajfonás, aranyékszerek, ruhák) helyett pedig a szelíd, csendes lélek belső értékére fókuszáljanak, példaként említve Sárát. [1]

A férjekhez (7. vers)

A férjeknek együttérzéssel kell bánniuk feleségükkel, megadva nekik a tiszteletet mint az élet kegyelme örököstársainak, hogy imádságaik ne ütközzenek akadályba. [1]

(A teljes idézett szövegrészlet megtekinthető a hivatkozott bibliai oldalon). [1]”

A másik üzenet pedig:

„A Királyok második könyvének 15. fejezete Júda és Izrael királyainak váltakozó uralkodását és a gyors egymásutánban bekövetkező északi királygyilkosságokat beszéli el. [1, 2]

A fejezet főbb eseményei és szereplői:

1. Azarja (Uzzija) Júda királya (1–7. versek)

• Trónra lépése: Jeroboám, Izrael királyának 27. évében lesz király Júda élén.
• Uralkodása: 16 éves volt, amikor uralkodni kezdett, és 52 évig uralkodott Jeruzsálemben.
• Ítélet: Helyes dolgot tett az Úr szemében, de a pogány áldozóhelyeket („magaslatokat”) nem rontotta le. Az Úr megverte őt bélpoklossággal (leprával) életének végéig, így fia, Jótám kormányzott helyette. [1, 2, 3, 4, 5]

2. Izrael királyai: Zakariás, Sálum, Menahem, Pekahjá és Peka (8–31. versek)

Ez a szakasz mutatja be a Jákób északi törzseiből álló Izraeli Királyság mélyülő politikai válságát, ahol a királyokat sorra meggyilkolják, és dinátiák buknak el:

• Zakariás (Jeroboám fia): 6 hónapig uralkodott Samáriában; Sálum megölte, ezzel beteljesedett az Úr ígérete (Jéhu dinasztiájának vége).
• Sálum (Jábes fia): 1 hónapig uralkodott; Menahem megölte.
• Menahem (Gadi fia): 10 évig uralkodott; kegyetlenkedett, és érvényt szerzett hatalmának, majd megadta magát asszír adófizetésre Pul asszír királynak. Fia, Pekahjá követte.
• Pekahjá (Menahem fia): 2 évig uralkodott; tisztje, Peka megölte Samáriában.
• Peka (Remália fia): 20 évig uralkodott; az ő idejében kezdődött meg az asszír fogság előkészülete (Tiglat-Pileszer elhurcolt több északi várost és népet). Végül Hósea ütött pártot ellene és megölte.

3. Jótám Júda királya (32–38. versek)

• Peka második évében lép trónra Jótám, Uzija (Azarja) fia.
• 25 éves volt, amikor király lett, és 16 évig uralkodott Jeruzsálemben.
• Ő is azt tette, ami kedves az Úr szemében, de a magaslatokat nem szüntette meg. Uralkodása alatt kezdték el szorongatni Júdát Részín (szíriai király) és Peka csapatai. [1]

A teljes fejezetet és a különböző fordításokat elolvashatod a Szentírás.eu felületén vagy a Károli Gáspár Bibliában. [1, 2]”

„A KIRÁLYOK MÁSODIK KÖNYVE

15. fejezet

Azarjá (Uzzijjá) uralkodása Júdában

1 Jeroboámnak, Izráel királyának huszonhetedik évében kezdett uralkodni Azarjá, Amacjának a fia, Júda királya.

2 Tizenhat éves volt, amikor uralkodni kezdett, és ötvenkét évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Jekoljá volt, Jeruzsálemből származott.

3 Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan apja, Amacjá tette.

4 Csak az áldozóhalmok nem szűntek meg, a nép továbbra is áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon. 2Kir 14,4

5 Az Úr megverte a királyt, és poklos lett halála napjáig. Ezért egy elkülönített házban lakott, és Jótám, a király fia állt a palota élén, ő bíráskodott az ország népe fölött. 3Móz 13,46

6 Azarjá egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg van írva a Júda királyainak történetéről szóló könyvben.

7 Azután Azarjá pihenni tért őseihez, és eltemették ősei mellé, Dávid városában. Utána a fia, Jótám lett a király.

Gyors uralkodóváltozások Izráelben

8 Azarjának, Júda királyának harmincnyolcadik évében Zekarjá, Jeroboám fia lett Izráel királya Samáriában, hat hónapig.

9 Azt tette, amit rossznak lát az Úr, ahogyan ősei tették. Nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt. 1Kir 12,28-33

10 De összeesküvést szőtt ellene Sallúm, Jábés fia, és levágta őt a nép előtt, megölte, és ő lett utána a király.

11 Zekarjá egyéb dolgai meg vannak írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.

12 Így teljesedett be az Úr igéje, amelyet kijelentett Jéhúnak: „Utódaid négy nemzedéken át ülhetnek majd Izráel trónján.” 2Kir 10,30

13 Sallúm, Jábés fia Uzzijjának, Júda királyának harminckilencedik évében lett király, de csak egy hónapig uralkodott Samáriában.

14 Mert felvonult Tircából Menahém, Gádí fia, behatolt Samáriába, és levágta Sallúmot, Jábés fiát Samáriában. Megölte, és ő lett utána a király.

15 Sallúm egyéb dolgai és az általa szőtt összeesküvés meg van írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.

16 Akkoriban verte le Menahém, Tircából kiindulva, Tifszahot és mindazokat, akik ott laktak, és az egész környékét, mivel nem nyitottak előtte kaput. Ezért leverte, és még a terhes asszonyait is mind felhasogatta.

Menahém uralkodása Izráelben

17 Azarjának, Júda királyának harminckilencedik évében lett Izráel királya Menahém, Gádí fia Samáriában, tíz esztendeig.

18 Azt tette, amit rossznak lát az Úr: nem tért el egész életén át Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt. 1Kir 12,28-33

19 Púl, Asszíria királya betört az országba, mert Menahém ezer talentum ezüstöt adott Púlnak, hogy legyen segítségére, és szilárdítsa meg királyi hatalmát.

20 Ezt a pénzt Menahém kivetette Izráelre, valamennyi tehetős emberre: ötven sekel ezüstöt fejenként mindenkire, hogy megadhassa Asszíria királyának. Akkor hazatért Asszíria királya, és nem maradt ott az országban.

21 Menahém egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg van írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.

22 Azután Menahém pihenni tért őseihez. Utána a fia, Pekahjá lett a király.

Izráel utolsó királyai

23 Azarjának, Júda királyának ötvenedik évében Pekahjá, Menahém fia lett Izráel királya Samáriában két esztendeig.

24 Azt tette, amit rossznak lát az Úr: nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt.

25 De összeesküvést szőtt ellene egy tisztje, Pekah, Remaljá fia, és levágta őt Samáriában a királyi palota toronyszobájában, és vele együtt Argóbot meg Arjét és ötven gileádi embert. Miután megölte, ő lett utána a király.

26 Pekahjá egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg van írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.

27 Azarjának, Júda királyának ötvenkettedik évében Pekah, Remaljá fia lett Izráel királya Samáriában húsz esztendeig.

28 Azt tette, amit rossznak lát az Úr: nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt.

29 Pekahnak, Izráel királyának az idejében tört be Tiglat-Pileszer, Asszíria királya, és elfoglalta Ijjónt, Ábél-Bét-Maakát, Jánóahot, Kedest, Hácórt, Gileádot, Galileát, Naftáli egész földjét, és fogságba hurcolta azok lakosait Asszíriába. 1Krón 5,26

30 De Hóséa, Élá fia, összeesküvést szőtt Pekah, Remaljá fia ellen, és levágta őt. Megölte, és ő lett utána a király, Jótámnak, Uzzijjá fiának huszadik esztendejében.

31 Pekah egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg van írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.

Jótám uralkodása Júdában

32 Pekahnak, Remaljá fiának, Izráel királyának második évében kezdett uralkodni Jótám, Uzzijjának, Júda királyának a fia.

33 Huszonöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Jerúsá volt, Cádók leánya.

34 Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan apja, Uzzijjá tette. 2Kir 15,3-4

35 Csak az áldozóhalmok nem szűntek meg, a nép továbbra is áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon. Ő építtette meg az Úr háza felső kapuját.

36 Jótám egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg van írva a Júda királyainak történetéről szóló könyvben.

37 Abban az időben kezdte az Úr rászabadítani Júdára Recínt, Arám királyát és Pekahot, Remaljá fiát. 2Kir 16,5; Ézs 7,1

38 Azután Jótám pihenni tért őseihez, és eltemették ősei mellé ősatyjának, Dávidnak a városában. Utána a fia, Áház lett a király.”

forrás: A Biblia Mindenkié

István király óta nálunk, magyaroknál is rengeteg király távozott hirtelen az élők sorából és gyakran nem saját akaratukból vagy a természet akaratából, hanem sajnos „hozzásegítették” őket. Ez egy figyelmeztetés, hogy vigyázzuk, óvjuk jelenlegi vezetőinket,mindannyiunk közös érdeke, hogy legyenek ilyen vezetőink is, mint a jelenlegiek, akik közelebb állnak a néphez mint valaha bármelyik királyunk , kormányzónk (hazaáruló Horthyra célzok), vagy miniszterelnökök, vagy elnökök, akik közül például egy behívta az oroszokat 1956.ban!)

Úgyhogy csak lassan a testtel kedves honfitársaink és óvatosan haladjunk előre az ország újjáépítésében!

A végzetcserje, japán díszcserje, a kedvencem, most ősszel virágzik, gyönyörű, nem?

gen, Jézus számos helyen kifejezetten kijelenti és parancsolja a Bibliában, hogy támogatni, segíteni és táplálni kell a szegényeket, rászorulókat és gyengéket. Bár a mai értelemben vett „hajléktalan” szó így közvetlenül nem szerepel a korabeli szövegekben, a „jövevény”, a „szegény” és a „mezítelen” kategóriák teljesen lefedik őket.

Jézus tanításának az egyik legfontosabb alapköve az elesettek iránti tevékeny szeretet (karitativitás). Íme a legfontosabb és legmeghatározóbb bibliai helyek:

1. A végítélet elválasztása (Máté 25,34–40)

Ez Jézus egyik legerőteljesebb beszéde a témában. Kijelenti, hogy amikor a szegényeken segítünk, közvetlenül rajta segítünk:

„Mert éheztem, és adtatok ennem; szomjaztam, és adtatok innom; jövevény voltam, és befogadtatok; mezítelen voltam, és felruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok… Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek ezt egygyel emez én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.”

2. A koldusok és rászorulók megsegítése (Lukács 6,30)

A hegyi beszédben Jézus közvetlenül utal arra, hogy ne fordítsunk hátat azoknak, akik kérnek tőlünk:

„Mindennek pedig, a ki tőled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne követeld vissza.”

3. Kiknek rendezzünk lakomát? (Lukács 14,12–14)

Jézus arra tanít, hogy ne az érdekkapcsolatainkat ápoljuk, hanem azokat hívjuk meg, akik nem tudják viszonozni:

„Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat… Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkákat, sántákat, vakokat: És boldog leszel, mivelhogy nem fizethetnek vissza néked.”

4. A gazdag ifjú története (Máté 19,21)

Amikor egy vagyonos ember megkérdezi tőle, hogyan érhetné el az örök életet, Jézus a radikális adakozást jelöli meg útként:

„Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.”

5. Az irgalmas szamaritánus példázata (Lukács 10,25–37)

Amikor Jézust arról kérdezik, hogy ki a „felebarátunk” (akit úgy kell szeretni, mint magunkat), egy olyan történetet mesél el, ahol egy kirabolt, félholt, teljesen védtelen és kiszolgáltatott emberen segít önzetlenül egy idegen. A történet végén Jézus kiadja a parancsot: „Eredj el, és te is akképen cselekedj.”

Összegzés

Jézus számára a szegények támogatása nem csupán egy „ajánlott jó cselekedet”, hanem a tanítványság és az üdvösség mérrcéje. Úgy tekintett a társadalom szélére sodródott emberekre, mint akikben ő maga van jelen.”

„nem értem: Jézus arra biztat, hogy csaljunk és így szerezzünk barátokat!?

2026. november 8.

Nem, Jézus nem a csalásra vagy a becstelenségre biztat, de teljesen érthető, hogy első olvasásra miért tűnik így. A „hűtlen sáfár” példázata az Újszövetség egyik legmeghökkentőbb és legtöbbet vitatott története.

A lényeg megértéséhez külön kell választanunk az intéző jellemét (ami rossz) és a módszerét (ami logikus).

Jézus nem a csalást állítja példaként, hanem a következő három dolgora tanít vele:

1. A jövőre való felkészülés (A leleményesség)

A sáfár tudja, hogy a jelene (a munkája) megszűnik, és tennie kell valamit, hogy a jövője biztosítva legyen. Jézus azt mondja: a „világ fiai” (a hitetlenek) sokkal leleményesebbek és határozottabbak a saját földi ügyeik intézésében, mint a „világosság fiai” (a hívők) a lelki, örökkévaló dolgaikban.

• A tanulság: Ha egy világi ember képes ennyi energiát és észt fektetni egy földi krízis megoldásába, akkor a hívőknek még inkább törekedniük kellene az örök életre való felkészülésre.

2. Mit jelent a „barátok szerzése a hamis mammonnal”?

A „hamis mammon” a földi pénzt és vagyont jelenti. Jézus arra utal, hogy a pénz önmagában mulandó és megbízhatatlan („hamis”).

• A tanulság: Ne gyűjtsük és imádjuk a pénzt, hanem használjuk fel jó célokra – például a szegények, rászorulók megsegítésére. Azok a „barátok”, akiken a földön segítettél a pénzeddel, szimbolikusan ott lesznek, és tanúskodnak melletted, amikor megérkezel az „örök hajlékokba” (a mennyországba). A földi vagyont tehát örök értékre kell váltani.

3. A gazda dicsérete nem morális elismerés

Amikor a történet végén a gazda megdicséri a sáfárt, nem azt mondja, hogy „milyen derék, becsületes ember vagy”, hanem azt: „felismerted a helyzeted súlyát, és gyorsan, okosan léptél”. Ez egy ókori üzleti környezetben játszódó történet, ahol a gazda kénytelen volt elismerni az intéző dörzsöltségét, még ha ő maga veszített is rajta.

Összegzésül: Mit kér valójában Jézus?

A példázat közvetlen folytatásában (Lukács 16:10-12) Jézus teljesen egyértelművé teszi a szabályt: „Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és aki a kevesen igazságtalan, a sokon is igazságtalan.”

Tehát szó sincs a csalás jóváhagyásáról. Jézus arra hívja fel a figyelmet, hogy ahogyan a sáfár radikálisan mindent egy lapra tett fel, hogy megmentse a jövőjét, nekünk is olyan radikálisan és okosan kell használnunk a földi javainkat (pénzünket, időnket) az örök célok elérésére.

Szeretné, ha megnéznénk, hogyan kapcsolódik ez a gondolat a fejezet végén található dúsgazdag és Lázár történetéhez, amely pontosan bemutatja, mi történik azzal, aki nem használja a vagyonát mások megsegítésére?

Az AI-válaszokban előfordulhatnak hibák. További információ

igen

2026. november 8.

A dúsgazdag és Lázár története (Lukács 16:19–31) tökéletesen pontot tesz a fejezet végére, és megmutatja a hűtlen sáfár példázatának a negatív ikerpárját.

Míg a sáfár – bár tisztességtelenül – ráébredt, hogy a földi javaival (a pénzzel) barátokat kell szereznie a jövőjére, addig a dúsgazdag ember pontosan az ellenkezőjét tette: csak magára költött, és teljesen elpazarolta a lehetőséget, hogy a vagyonát örök értékre váltsa.

A két történet az alábbi pontokon kapcsolódik össze:

1. A kapuban fekvő „kihagyott lehetőség”

A dúsgazdag ember nem tett semmi aktívan gonoszat Lázárral: nem verte meg, nem zavarta el a kapujából. Egyszerűen csak láthatatlan volt számára a szegény ember.

• A sáfár példázatában Jézus azt mondta: „szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal”.
• Lázár ott feküdt a gazdag ember kapujában. Ő lehetett volna a gazdag ember „barátja”, aki később befogadja őt az örök hajlékokba. A gazdag embernek megvolt a pénze és a lehetősége, hogy segítsen, de a mammont (a vagyont) csak a saját luxusára (bíbor ruha, napi fényes lakoma) használta.

2. A szerepek radikális megfordulása a túlvilágon

A halál után a helyzet azonnal megfordul, és kiderül, ki volt a valóban „okos” és ki a „bolond”:

• A koldus (akinek a neve egyébként azt jelenti: „Isten a segítőm”) Ábrahám kebelére, a vigasztalás helyére kerül.
• A dúsgazdag a gyötrelem helyére (a Hádészba) kerül, ahol még egy csepp vízért is könyörögnie kell – pont attól a Lázártól, akinek életében a morzsákat sem juttatta szívesen.

3. A süketség a figyelmeztetésekre

Amikor a dúsgazdag kéri Ábrahámot, hogy küldje el Lázárt a még élő öt testvéréhez, hogy figyelmeztesse őket, Ábrahám azt mondja: „Megvan Mózesük és a prófétáik, hallgassák azokat!”
Ez a mondat rávilágít a probléma gyökerére. A törvény (Mózes) és a próféták tele vannak olyan parancsokkal, amelyek a szegények, az özvegyek és a rászorulók megsegítésére kötelezik a vagyonosokat. A gazdag ember és testvérei nem azért nem segítettek, mert nem tudták, mi a helyes, hanem mert a szívüket megkeményítette a pénz imádata (a mammon szolgálata).

Végső tanulság: A sáfárság felelőssége

Lukács evangéliumának ez a fejezete egyetlen hatalmas felkiáltójel a keresztények számára: mindenki sáfár (intéző). Semmi sem a miénk véglegesen, a vagyonunkat, az időnket, a tehetségünket csak kölcsönbe kaptuk Istentől.

• A hűtlen sáfár rájött, hogy a földi javak mulandók, ezért gyorsan befektetett az emberi kapcsolatokba.
• A dúsgazdag azt hitte, a vagyon örökké tart és csak róla szól, így végül mindent elveszített.

A fejezet középső részében Jézus azt mondja, hogy a farizeusok, akik „pénzszeretők voltak”, megvetették és kigúnyolták őt ezekért a tanításokért. Szívesen megnézzük, miért pont a farizeusokat érintette ennyire érzékenyen a pénz kérdése abban a korban?

Az AI-válaszokban előfordulhatnak hibák. További információ„

A koldusok azért lettek koldusok, mert ők becsületesek voltak nem gyengék! Ők nem csaltak, nem loptak, nem hazudtak és nem gyilkoltak. Nem szabad bántani a koldust meg a hajléktalant, ott kell segítenünk egyenként mindannyian ahol tudunk neki és amennyiben tudunk. Télen egy telefon, hogy jöjjenek ki a szegény emberért és vigyék be valamilyen melegedő helyre.Egy zsemle, egy palack víz nekünk semmiség, de nekik mindent jelenthet. Az a hős aki segíti az elesettet, és nem az aki belerúg!

egy szép gondolattal, mert másképp nem is tehetem csak befejezni. Nekem nem ezzel kell foglalkoznom, sajnos, mert már így a covid óta eltelt idő alatt megértettem a Bibliát is és nagyon szép, de én másra építettem magam és hagytam magam eltéríteni. Az nem jó, ha valaki nem járhatja a saját útját, úgy hogy ismét visszatérek az én saját utamra, még ha az nem is ugyanoda vezet vissza ahonnan eltérűltem.

Igen, elhangzik egy ehhez nagyon hasonló gondolat, de a szövegkörnyezet és a jelentése teljesen más, mint ahogyan elsőre hangzik. Nem arról van szó, hogy a feleséget levegőnek kell nézni vagy rosszul kell vele bánni.

A kérdéses szakasz Pál apostol első levele a korintusiakhoz (1Kor 7,29–31): [1]

„Azt mondom tehát, testvérek: az idő rövid. Ezért, akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna; aki sír, mintha nem sírna; aki örül, mintha nem örülne; aki vásárol, mintha meg sem tartaná; s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik.” [1]

Mit jelent ez valójában?

Pál apostol ebben a fejezetben nem a házastársi szeretet ellen beszél, hanem a belső szabadságról és a fontossági sorrendről. [1, 2]

1. A világ mulandósága: Az apostol úgy hitte, hogy Jézus visszajövetele és a világvége közel van („az idő rövid”). Arra figyelmezteti a keresztényeket, hogy ne ragadjanak bele a földi élet dolgaiba – legyen az házasság, gyász, öröm vagy vagyon –, mert ezek mind ideiglenesek. [1, 2, 3]
2. Nem a feleség a „bálvány”: A „mintha nem volna” azt jelenti, hogy még a legfontosabb földi kapcsolat (a házasság) sem foglalhatja el Isten helyét az ember életében. Ne a földi dolgok határozzák meg a hívő ember végső boldogságát. [1]
3. Párhuzamok: Ugyanebben a mondatban szerepel, hogy aki vásárol, éljen úgy, mintha semmije sem lenne. Ez sem azt jelenti, hogy dobja ki az árut, hanem azt, hogy ne függjön a tulajdontól. [1, 2]

Hogyan parancsolja a Biblia a feleséggel való bánásmódot?

Amikor a Biblia kifejezetten a házastársi bánásmódról beszél, az alapvető parancs a mély szeretet, a tisztelet és a gondoskodás. Néhány példa: [1, 2]

• Efezusi levél 5,25: „Férjek, szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte” (vagyis a férjnek készen kell lennie akár az életét is adni a feleségéért).
• Kolosszei levél 3,19: „Férjek, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk keserűek.”
• 1 Péter levél 3,7: „Férfiak, […] megadva nekik a tiszteletet mint örököstársaiknak is az élet kegyelmében…” [1, 2]

Összegezve: a „mintha nem volna” kifejezés egy teológiai figyelemfelhívás az élet mulandóságára, míg a gyakorlati hétköznapokra a Biblia azt parancsolja a férjeknek, hogy a legnagyobb szeretettel és tisztelettel bánjanak a feleségükkel.”

A tarotban sajnos Carmen és Don José sorsa villant elő, szerencsére nem kell ennek így történnie, nekünk is van lehetőségünk beleszólni saját sorsunkba és ha tudjuk, mi a végkifejlet, akkor vagyunk annyira intelligensek, hogy el sem kezdünk egy ilyen kapcsolatot. Főleg, hogy már minden meg lett beszélve, ki lett kommunikálva, le lett rendezve és lezárva!

Ráadásul én szeretem a Busidó-t és mindig , mindenkire szeretek mosolyogni akár egy mezei nyúl és ahhoz jogom van, hogy úgy éljem a saját életemet, ahogy kivívtam magamnak, akár egy férfi és ahhoz is jogom van, hogy annyit vigyorogjak amennyi csak belémfér.

Mert a Tarot még ezt is tanácsolta nekem, de nem kellett volna, mert alapból is ilyen a természetem: mosolygós és boldog vagyok, akkor is amikor nincs semmilyen indokom rá. Nem számít, ha nincs miért én akkor is boldog vagyok és senki nem érhet hozzám ha én nem hagyom, se a lelkemhez, se a testemhez, mert isten velem van és mindentől megvéd.

„Legyen gyöngéd és békülékeny, nyissa meg szívét az örömnek, és a szerelemnek. Amennyiben helyzetéből adódóan ehhez nincs kedve (és tényleg helyzetemből adódóan ehhez nincs kedvem) akkor szentelje magát az ősi japán életművészetnek, a bushidónak, a „mindig mosolyogni” bölcsességének, mely szerint csak boldogság létezik, a boldogtalanság csupán tévedés és félreértés.

Pál apostolnak csak annyit válaszként, hogy örülök, hogy ő mondta ezt a mondatot a „mintha nem is létezne” -ről és nem Jézus, mert én is gyakoroltam ezt a módszert, de sajnos nálam be is vált: addig nem vettem létezőnek bizonyos személyeket az életemben, barátokat, rokonokat, személyeket, amíg egyszer csak tényleg már nem voltak ott nekem, túl jól sikerült a manifesztációm. Ki meghalt, ki elment, ki megunt. Csak akkor tegyünk úgy, hogy nem létezik valaki, ha nem bánjuk, hogy ha egyszer tényleg eltűnik fizikai valóságában is. Én nem bántam meg semmi esetre sem, semmit sem bántam meg amit eddig tettem, újból ezt tenném!

Márk evangéliuma 12. fejezetének az adópénzről szóló története (Mk 12,13–17) Jézus és az ellenséges vallási-politikai csoportok vitáját mutatja be. [1, 2]

A történet menete és háttere

• A kelepcébe csalás kísérlete: Farizeusok és Heródes-pártiak (Heródes antipász hívei) küldöttsége ment Jézushoz. Olyan kérdést tettek fel neki, amelyre minden válasz veszélyes volt:
  • „Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?” [1, 2, 3]
• A csapda lényege:
  • Ha azt mondja, hogy nem szabad, feljelenthetik a római hatóságoknál lázadás szításáért.
  • Ha azt mondja, hogy szabad, akkor a nép szemében elveszíti a tekintélyét, mert a római uralmat és a pogány császárnak való adózást elutasították a vallásos zsidók.
• Jézus válasza:
  • Jézus átlátott a képmutatásukra, és kérte, hogy mutassanak neki egy dénárt (római ezüstpénzt).
  • Megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és felirata van ezen?”
  • Amikor azt felelték, hogy a császré, Jézus ezt mondta:„Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” [1]
• A reakció: A hallgatóság elcsodálkozott a válaszon, mert nem tudtak mibe belekötni. [1]

A kijelentés jelentése

• Világi kötelezettségek: Elismeri, hogy a világi államnak (a császárnak) megvannak a maguk törvényei, adói és fenntartási igényei, amelyekben a hívő ember is részt vehet.
• Isten elsőbbsége: A pénzen a császár képmása volt, így az az övé – de az emberen Isten képmása van (teremtésnél fogva), ezért az egész embert Istennek kell adni. Az Istennek kijáró hűség és imádat felülmúlja a világi hatalmaknak járó tiszteletet.

Továbbá:

A 47. zsoltár egy örömteli, ünnepélyes királyzsoltár (címe szerint: „A karvezetőnek [vagy éneklőmesternek]: Kóráh / Kóré fiainak zsoltára”), amely Isten egyetemes uralmát hirdeti az egész föld felett. [1, 2, 3]

Főbb témái és üzenete

• Felszólítás az ujjongásra: Minden népet tapsolásra, hangos örvendezésre és Isten dicsőítésére buzdít.
• Isten mint nagy király: Kiemeli, hogy az Úr felséges, félelmetes és hatalmas király az egész világon, aki győzelemre segít és népeket hódoltat meg.
• Trónra lépés és harsonaszó: Isten örömrivalgással és harsona (kürt) szavával vonul fel, szent trónján ülve uralkodik a nemzetek felett. [1, 2, 3, 4]”

Továbbá:

Pál első levele a Korinthusiakhoz 9. Pál ingyenes evangéliuma:

Pál apostol első levele a korinthusiakhoz 9. fejezete arról az apostoli jogról és önkéntes lemondásról szól, amelynek révén Pál ingyenessé, azaz mindenki számára anyagi teher nélkül elérhetővé tette Krisztus evangéliumát. [1, 2]

A 9. fejezet főbb gondolatai

• Az apostoli jogok és példák: Pál felteszi a kérdést, hogy nem szabad-e, nem apostol-e, nem látta-e Jézust, és nem az ő munkájának gyümölcsei-e a korinthusi hívők. Megmutatja, hogy bár az evangélium hirdetőinek joga lenne az anyagi támogatásra (ahogyan a katona, a gazda vagy a pásztor is érvényesíti a maga részét), ő mégsem élt ezekkel a jogokkal. [1, 2, 3]
• Az ingyenes evangélium lényege: Azért hirdeti az evangéliumot ingyen, hogy ne okozzon semmilyen akadályt vagy ütközőt Krisztus jó hírének terjedésében. Azt mondja: „jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot”, és a legnagyobb jutalma az, hogy ingyenessé teheti azt. [1]
• Mindenki szolgájává lenni: Pál mindenki felé alkalmazkodik, hogy minél többeket megnyerjen:
  • A zsidóknak zsidóvá lett.
  • A törvény uralma alatt lévőknek olyan, mint aki a törvény alatt van.
  • A törvény nélkülieknek olyan, mint aki törvény nélküli (bár Krisztus törvénye szerint él). [1]
• A sportáldozat és önmegtartóztatás metaforája: A fejezet végén a futamversenyhez hasonlítja a keresztyén életet: sokan futnak, de csak egy nyeri el a díjat. Ő maga is sanyargatja a testét és engedelmességre kényszeríti, hogy másoknak hirdetve maga ne legyen alkalmatlanná (kizárttá

Itt az volt a kérdésem, hogy mivel nekem is jogosultságom volt ingyenesen tanulni angolt, de a tanárok valahogy annyira kínos és megalázó helyzetbe hoztak nyilvánosan, hogy kénytelen voltam lemondani az ingyenes képzésről, amit a munkaügyi központ támogatott, ezért éppen ez volt a kérdésem, hogy volt a céljuk éppen? A könyv önmagáért beszél, mennyi az esély hány százalék az esély hogy ide nyiljon ki a könyv? Pont ide nyílt ki! Tehát ennyire aljasul elbántatok velem. Semmi baj, nem haragszom, beszéljetek csak ti angolul, legyen a tiétek a tudás, nem baj ha én ki vagyok zárva ebből a lehetőségből! Nem tudom mi lehetett a háttérben és miért pont velem tettétek ezt, de nem is érdekel senki gonoszsága, hogy azt milyen értelmes és professzionális magyarázattal támasztja alá! Ha ez az a boldogság amitől ti elélveztek, akkor elmondható rólatok, hogy elég szánalmas lelkiállapototok lehet ,és nem sok örömötök van az életben. Ámen!

Példabeszédek könyve: 25, 26, 27, 28, 29.

„A Példabeszédek könyve 25–29. fejezetei Salamon király olyan mondásait tartalmazzák, amelyeket évszázadokkal később, Hiszkijának (Ezékiásnak), Júda királyának emberei gyűjtöttek egybe. [1, 2]

Ezek a fejezetek az igazságosság, a bölcsesség, a balgaság, a vezetői felelősség, az emberi kapcsolatok és a beszéd (nyelv) témáit járják körbe gyakorlatias, képekben gazdag tanulságokkal.

---

Főbb témák fejezetenként

Fő motívumok: „Ha szaporodnak az igazak, örül a nép, de ha uralkodik a gonosz, sóhajt a nép”; az ifjúság nevelése és a fegyelmezés; a félelem az embertől csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az megvédetik; a látomás (kijelentés) hiánya, ami miatt elvadul a nép.

25. fejezet – Bölcsesség a királyok, a viták és a kapcsolatok terén

Fő motívumok: Hogyan kell viselkedni a király/hatalmasok előtt; a türelem és az alázat ereje; a jó hírlevél/küldönc felfrissítő hatása („mint a hideg hó aratás idején”); a szomszédhoz járás mértéke; a bosszúállás tiltása (parázs rakása a fejre). [1]

26. fejezet – A balga (bolond), a rest és a lusta

Fő motívumok: A bolondnak adott tisztelet hiábavalósága; válaszolás a bolondnak (vagy éppen nem válaszolás, hogy ne válj hasonlóvá hozzá); a rest ember jellemzése (aki forgatja magát az ágyban, mint az ajtó a sarkán); a viszályszítók és a hízelgő száj leleplezése.

27. fejezet – Barátság, önismeret, előrelátás és hűség

Fő motívumok: Ne dicsekedj a holnappal, mert nem tőled függ; a nyílt dorgálás többet ér a rejtett szeretetnél („Jobb a nyílt dorgálás a titkos szeretetnél”); a barátok sebeket ejtő hűsége („Többet érnek a barát sebei a gyűlölködő csókjainál”); a vas vasat élesít – az ember a barátját.

28. fejezet – Az igazak és a gonoszok útja

Fő motívumok: Az igaz bátor, mint az oroszlán, a gonosz akkor is fut, amikor senki sem üldözi; a bűnök elrejtésének kudarca („Aki elrejti bűneit, annak nem lesz jó dolga, aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer”); a jogtalanság és a kenőpénzek veszedelme a társadalomban.

29. fejezet – Vezetés, büntetés és Isten félelme„

Kérdeztem Isten, folytassam -e ezt a bibliás kérdezést és megosztást?

Válasz:

Pál apostol levele a rómaiakhoz 15. fejezete az összefogásról, a gyengébbek támogatásáról, a zsidók és a pogányok közötti egységről, valamint Pál utazási terveiről szól. [1, 2, 3]

A fejezet főbb gondolatai

• Az erősek és az erőtlenek (1–6. versek):
  • Az erőseknek az a kötelességük, hogy türelmesen elviseljék az erőtlenek gyengeségeit, és ne a saját kedvükre vagy javukra éljenek, hanem építsék a felebarátjukat.
  • Krisztus sem magának kedveskedett. [1, 2, 3, 4]
• Befogadás és egység zsidók és pogányok között (7–13. versek):
  • „Fogadjátok be egymást, amint Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére”.
  • Krisztus a zsidóság szolgája lett az ősöknek tett ígéretek beteljesítéséért, a pogányok pedig az Isten irgalmasságáért dicsőíthetik őt. [1]
• Pál apostoli hivatása és szolgálata (14–21. versek):
  • Pál emlékezteti a rómaiakat küldetésére, hogy a pogányok szolgálója legyen Krisztus Jézus evangéliumában.
  • Célja hirdetni az evangéliumot ott is, ahol még nem ismerték Krisztus nevét (Jeruzsálemtől körös-körül egészen Illíriáig). [1]
• Pál utazási tervei és imakérése (22–33. versek):
  • Pál tervezi, hogy Hispániába utazik, és útközben meglátogatja a római gyülekezetet.
  • Előbb azonban Jeruzsálembe megy, hogy elvigye a macedóniai és akhájai hívek adományait a szegény szenteknek.
  • Kéri a hívőket, hogy imádkozzanak érte, hogy megmeneküljön a júdeai hitetlenektől, és örömmel érkezhessen meg hozzájuk. [1]

Továbbá:

Lukács evangéliuma 16.:

Lukács evangéliumának 16. fejezete három fő egységre és néhány átvezető tanításra oszlik: [1]

1. A hűtlen sáfár (intéző- O. V. kabinet) példázata (1–13. versek)

• A történet: Egy gazdag ember sáfárát azzal vádolják, hogy eltékozolja a gazda vagyonát, ezért felmenti az állásából. [1, 2]
• A sáfár leleményessége: Mielőtt átadja a hivatalt, magához hivatja a gazda adósait, és mindegyikük tartozását csökkenti (az olajat 100-ról 50-re, a búzát 100-ról 80-ra), hogy legyen, aki befogadja őt, amikor kirakják. [1, 2]
• A tanulság: A gazda megdicséri a hűtlen sáfárt, amiért okosan (előrelátóan) járt el. Jézus magyarázata szerint: „nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak (pénznek)”. A világi bölcsességet és az anyagi javak igazságos, jövőbe mutató kezelését állítja példaként. [1, 2, 3]

2. Tanítás a törvényről és a farizeusokról (14–18. versek)

• A farizeusok gúnyolódása: Mivel a farizeusok szerették a pénzt, gúnyolják Jézust.
• A törvény érvényessége: Jézus kijelenti, hogy a törvény és a próféták Keresztelő Jánosig érvényesek voltak, az Isten országa pedig hirdettetik. Könnyebben elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvény egyetlen pontja érvényét veszítse (pl. a házasságtörésre vonatkozó szabályok). [1, 2, 3, 4]

3. A gazdag ember és a szegény Lázár (19–31. versek)

• A két sors a földön:
  • Él egy dúsgazdag ember (a mi esetünkben Lázár J.), aki fényűzően öltözködik és lakomázik.
  • Egy Lázár nevű koldus fekszik a kapujában, tele fekélyekkel, és a gazdag asztaláról hulló morzsákkal is beérné.
• A fordulat a halál után:
  • Meghal a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére viszik.
  • Meghal a gazdag is, és a pokol kínjaiba jut. [1, 2]
• A nagy szakadék: A gazdag a kínok között könyörög Ábrahámnak, hogy küldje el Lázárt, legalább az ujjhegyét merítse vízbe, hogy hűsítse a nyelvét. Ábrahám válaszol: köztük egy áthatolhatatlan szakadék van, így senki sem átmehet oda-vissza. [1, 2]
• A záró üzenet: A gazdag kéri, hogy küldjék el Lázárt a testvéreihez, hogy figyelmeztesse őket. Ábrahám ezt mondja: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még akkor sem fognak hinni, ha valaki feltámad a halottak közül.”

Ji csing: 43. Határozottság lapja esett ki ma is:

Ji Csing (Változások Könyve) 43. hexagramja a 43. Az áttörés (Guài), amelynek jelentése Határozottság, Elszántság vagy Áttörés. [1, 2, 3]

Főbb jelentések és üzenet

• Határozott pillanat: Olyan helyzetet jelöl, amikor dönteni kell, és el kell távolítani az akadályokat vagy a negatív befolyásokat (influenszereket), a fejlődés érdekében. [1]
• Erő és világosság: Az alsó öt erős vonal felfelé törekszik, és áttöri a legfelső gyenge, árnyékos vonalat (a rosszat vagy a hamisságot).
• Kompromisszummentesség: Itt már nincs helye halogatásnak, de el kell kerülni a nyers erőszakot és a meggondolatlan dühöt. [1, 2]
• Tiszta eszközök: A győzelmet nyíltsággal, őszinteséggel és belső szilárdsággal kell elérni, nem pedig vakmerőséggel. [1]”

Megtörtént a negatív befolyások eltávolítása. Nem írtam influenzát mert az egy tapadós betegségre utal, ezt jelentik az influenszerek: rádtapadnak, a véredet szívják miközben befolyásolnak, megkísértenek mint az ördög Jézust.

A bibliában is ugyanez az oldal nyílt ki ma nekem: Jézus megkísértése, tehát nincs is több mondanivalóm mára. Természetesen ellent álltam neki, soha nem kap meg, ég és föld a különbség köztünk, én égi vagyok ő pedig földi.

de ez nem jelenti azt, hogy a tettesek, bármit is követtek el pánikoljanak! Nem szükséges senkinek meghalnia balesetben csak azért mert tudomása van valamiről! Semmi sem maradhat titokban, Isten szeme mindent lát!

Isten nem úgy büntet mint az emberek, az ő törvényei teljesen eltérnek az emberekézől

Szóval ne kezdjétek öldökölni egymást!

Ez vár ránk, akikkel most épp külön utakon járunk, de lesznek akik már nem érik meg a családomból ezt a megbékélést, sajnos, ezért most elköszönök tőlük,békével, megbocsátással és szeretettel!

Kinyílt a könyv a megbékéléshez meg Lukács evangéliuma 13. fejezethez

LUKÁCS EVANGÉLIUMA

13. fejezet

Pilátus vérengzése és a siloámi torony leomlása

1 Abban az időben néhányan hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozati állataik vérével elegyítette.

2 Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük?

3 Nem! Sőt azt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.

4 Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámnál, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik?

5 Nem! Sőt azt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy elvesztek.

A terméketlen fügefa

6 Azután ezt a példázatot mondta: Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált.

7 Azt mondta a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába?

8 De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom,

9 hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki!

Jézus meggyógyítja a meggörnyedt asszonyt

10 Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton.

11 Íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni.

12 Amikor Jézus meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: Asszony, megszabadultál betegségedből.

13 És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.

14 A zsinagógai elöljáró azonban megharagudott, hogy szombaton gyógyított Jézus, és így szólt a sokasághoz: Hat nap van, amelyen munkálkodni kell, azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat, és ne szombaton!

15 Az Úr így válaszolt neki: Képmutatók, vajon szombaton nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e ki itatni?

16 Hát Ábrahámnak ezt a leányát, akit tizennyolc éve megkötözött a Sátán, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből szombaton?

17 Amikor ezt mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, de az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket ő vitt véghez.

A mustármag és a kovász

18 Azután így szólt Jézus: Mihez hasonló az Isten országa, és mihez hasonlítsam?

19 Hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjében, az pedig felnövekedett, és fává lett, úgyhogy az égi madarak fészket raktak ágai között. Ez 17,23

20 Majd ismét szólt: Mihez hasonlítsam az Isten országát?

21 Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, és belekevert három mérce lisztbe, míg végül az egész megkelt.

A szoros kapu

22 Amikor Jeruzsálem felé tartott, városról városra és faluról falura haladva mindenütt tanított.

23 Valaki ezt kérdezte tőle: Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek? Ő így felelt nekik:

24 Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.

25 Amikor már felkelt a ház ura, és bezárta az ajtót, megálltok kívül, és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: Uram, nyiss ajtót nekünk! De ő így válaszol nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok.

26 Akkor kezditek majd mondani: Előtted ettünk és ittunk, és az utcáinkon tanítottál.

27 Ő pedig ezt mondja nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok, távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők! Mt 25,41; Zsolt 6,9

28 Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot és a prófétákat mind az Isten országában, és hogy ti magatok ki vagytok rekesztve onnan. Mt 8,11-12; 22,13; 25,30

29 Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában.

30 És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.

Jézus üzen Heródesnek

31 Még abban az órában néhány farizeus ment oda hozzá, és így szóltak: Menj, távozz el innen, mert Heródes meg akar ölni.

32 Ő ezt mondta nekik: Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ma és holnap ördögöket űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésemet.

33 Viszont ma, holnap és a következő napon úton kell lennem, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül.

Jézus ítéletet mond Jeruzsálem felett

34 Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a kotlós a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok!

35 Íme, elhagyottá lesz a ti házatok. De mondom nektek, nem láttok addig engem, míg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön! Mt 23,38; Zsolt 69,26; 118,26„

Ideje Jézus szavai szerint élnünk, a kufárokat nekünk is elzavarnunk, ne a pénz legyen az első erkölcsi iránymutató. Nem a pénz az isten, hanem a Teremtő, az Univerzum az isten és ennek a függvényében kellene élnünk, NEM A PÉNZ FÜGGVÉNYÉBEN!

Magyar Péternek nem kellett volna bocsánatot kérnie semmiért, semmit nem hibázott, semmi rosszat nem tett, a technikai hiba nem az ő hibája, hanem a levéltáré!

Mi magyarok rabláncos kutyák által vagyunk vezetve. nem is politikusok által. A rendőrök azt gondolják, hogy az államapparátustól kapják a bérüket ezért a politikusoknak engedelmeskednek, de nem így van, ők tőlünk kapják a bérüket és nekünk kellene engedelmeskedjenek minket megvédjenek és nem ránk támadjanak mint 2006-ban tették! Az más tál tészta, hogy a politikusok a törvényeik által osztják szét köztük a az általunk befizetett pénzt, hogy ők bérként megkapják és a politikusok elég szűkösen mérik azt! Ha mi a nép dönthetnénk a rendőrők béréről jóval bőségesebben nyújtanánk a bért!

A postások, a tanárok, a honvédek is mind láncos kutyák, az állam láncos kutyái. Azért nem kérek bocsánatot egy postástól, pedig én is megbántam, hogy ugyanolyan szemtelen voltam vele, amilyen ő velem, mert: egy postás nem az én felettesem, még ha erre tanították is be! Nem hivatalos személy olyan szempontből, hogy ő aztán úgy viselkedhet és bánhat velem ahogy ő akarja! Ahogy a rendőrőknek sem volt jogukaz ártatlanul kilakoltatott devizások ajtaját betőrni és őket onnan erőszakkal, erővel kirángatni. A rendőr dolga nem pénzügyi végrehajtások végrehajtása, hanem a polgárok védelme és a rend őrzése a bűnözők ellen! Ennyi.

Az Újszövetségben található Zsidókhoz írt levél 10. fejezete központi témája, hogy Jézus Krisztus egyszeri és tökéletes áldozata végleg felváltotta az Ószövetség állatáldozatait, majd erre alapozva kitartásra és közösségre buzdít. [1, 2, 3]

Főbb részei és gondolatai:

• Az ószövetségi áldozatok elégtelensége (1–18. versek):
  • A törvény szerinti áldozatok (bikák és bakok vére) csak árnyékot jelentettek, és nem tudták valóban eltörölni a bűnöket, sem tökéletessé tenni az embereket.
  • Jézus Krisztus azonban saját testének egyszeri feláldozásával örökre tökéletessé tette a megszentelteket, és Isten jobbjára ült.
  • Mivel megtörtént a bűnök bocsánata, nincsen többé szükség bűnért való áldozatra. [1, 2, 3]
• Buzdítás és intés (19–39. versek):
  • Új és élő út: A hívők bátran, tiszta szívvel és igaz hittel járulhatnak Isten elé Jézus vére által.
  • Összejövetelek: Intés érkezik arra, hogy a hívők ne hagyják el a gyülekezeti összejöveteleket, hanem bátorítsák egymást.
  • Figyelmeztetés a szándékos bűnözésre: Aki szándékosan elveti Krisztus kegyelmét, arra szigorú ítélet és „lángoló tűz” vár.
  • Kitartás: Az olvasók felhívást kapnak a korábbi szenvedések, megpróbáltatások közepette is, hogy ne dobják el a bizakodásukat, mert nagy jutalom jár érte, és hit által élnek. [1, 2, 3, 4]

„A zsidókhoz írt levél

Krisztus egyszer s mindenkorra érvényes áldozata

10 Mivel a törvényben csak az eljövendő jó árnyéka van meg, nem maga a dolgok valós képe, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évről évre szüntelenül bemutatnak, sohasem képesek tökéletességre juttatni az odajárulókat. 2 Különben megszűnt volna az áldozás, hiszen ha az áldozó egyszer megtisztult volna, többé semmi bűntudatot nem érzett volna. 3 De azok évről évre a bűnökre emlékeztetnek. 4 Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.

5 Azért e világba jövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem, 6 égő- és bűnért való áldozatot nem kedveltél. 7 Akkor ezt mondtam: Íme, itt vagyok, a könyvtekercsben írva van rólam, hogy cselekedjem a te akaratodat, Istenem. 8 Előbb azt mondta, hogy áldozatot és ajándékot, égő- és bűnért való áldozatot nem akartál, nem is kedveltél, amelyeket a törvény szerint bemutatnak, 9 azután így szólt: Íme, itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat. 10 Ezzel az akarattal vagyunk megszentelve egyszer s mindenkorra, Jézus Krisztus testének megáldozása által.

11 Minden pap naponként szolgálatban áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket. 12 Ő azonban egyetlen áldozattal áldozva a bűnökért mindörökre az Isten jobbjára ült, 13 és ott vár, amíg ellenségei a lába alá vettetnek zsámolyul. 14 Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket. 15 De bizonyságot tesz erről nekünk a Szentlélek∆ is, mert utána így szól: 16 Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok után – azt mondja az Úr –, törvényemet a szívükbe adom, és elméjükbe írom be azokat, 17 bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem. 18 Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért való áldozat.

Buzdítás a hit megtartására
és a béketűrésre

19 Mivelhogy azért, testvéreim, bizalmunk van a szentélybe való bemenetelre Jézus vére által 20 azon az úton, amelyet ő szentelt nekünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által, 21 és mivel nagy papunk van az Isten háza felett, 22 járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek a szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől, 23 és testük meg van mosva tiszta vízzel. Ragaszkodjunk a reménység hitvallásához tántoríthatatlanul, mert hű az, aki ígéretet tett. 24 Legyen gondunk arra, hogy egymást buzdítsuk a szeretetre és a jó cselekedetekre, 25 nem hagyva el összejöveteleinket, ahogyan szokásuk némelyeknek, hanem intve egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap. 26 Mert ha szándékosan vétkezünk, miután eljutottunk az igazság megismerésére, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, 27 hanem az ítéletnek valami rettenetes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket. 28 Aki megveti Mózes törvényét, két vagy három tanúbizonyságra, irgalom nélkül meghal. 29 Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltó az, aki az Isten Fiát megtapossa, és a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelem Lelkét∆ megcsúfolja! 30 Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét. 31 Rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni.

32 De emlékezzetek vissza a régebbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedésteljes küzdelmet álltatok ki. 33 Mert egyrészt gyalázásokkal és szorongattatásokkal nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társai lettetek azoknak, akikkel így bántak. 34 Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudva, hogy nektek jobb és maradandó vagyonotok van. 35 Ne dobjátok el hát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. 36 Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedve elnyerjétek az ígéretet. 37 Mert még egy kevés idő, és aki eljövendő, eljön és nem késik. 38 Az igaz ember pedig hitből él, de ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem. 39 De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.”