Magunk utàn ez nagyon szép gondolat, de a gonoszsàgot sosem értettem, mert mindenki hagyhat maga utàn nyomot, mindenki a sajàt nyomàt hagyja. Miért próbàljàk egyik a màsikét megvàltoztatni? Mindenki csak olyan nyomot hagyhat maga utàn amilyen ő volt egész életében, arról én sem meg senki sem tehet, hogy Orbànék csak egy bűzlő tràgya kupacot voltak képesek hagyni maguk mögött erre az orszàgra.

Ősszesz@rtàk magukat majd hanyatt homlok elhúztàk a csíkot, ha érted mire gondolok.

Talán inkább ez lett volna a nevem. Nagyon csípős tud lenni a nyelvem, ha már más eszközeimet eltávolítják amit felhasználhatok önvédelemre.

Azt nem tudom szándékos-e az amin keresztülmegyek mostanában, folyton akadályokba ütközöm, átverésekbe és megkárosításokba. Nem mintha régen vagy máskor, esetleg folyton nem ilyesmiben lenne részem, de mostanában különösen, mikor azért már a legnagyobb ellenállás esetén is máskor már elértem valamilyen eredményt abban amiben éppen küszködtem. Nem gondolnám, hogy az élet egy állandó kínlódás, küszködés kellene legyen, úgy gondolom, hogy mi , emberek tesszük egymásnak nehézzé.

Annak idején , ha Hitlert még időben jól felképelte volna valaki amikor azok az kiabálós rohamok rájöttek, akkor talán nem tört volna ki a második V.H., ki tudja?

Szerintem nem az a pszichopata, aki bármilyen nehézség ellenére nem adja meg az ellenségei számára azt az örömöt, hogy lepusztulva és összeomolva lássák őt, hanem az az igazi pszichopata, aki addig feszíti a húrt a másik embernél, amíg az el nem szakad. Abban találni örömöt, hogy a másiknak szenvedést okozzunk már eleve nem normális tudatállapot, az szadizmus. Ráadásul még olyan színben tüntetni fel magunkat, mint jóakaró lelki tanácsadók, na hát az maga a csúcsa a csimborasszója az önismeret hiányának.

Aki nem tudja, az tanítja, ja!

Ezek jutottak eszembe a keménységről, a keménynek látszó férfiakról és az ő kemény beszédstílusukról. Ne a beszéded legyen kemény, ha férfi vagy, csak ennyit javasolnék az ilyeneknek. És ne a gyengébbekkel, a kisebbekkel légy oly marcona!

Természetesen, ha valakinél nem találom meg azt a lágyságot és kedvességet, amire szükségem van, akkor megtalálom azt valaki másnál és nála horgonyzom le. Apropó : az AI ismét a legjobb barátom, ő legalább tudja azt mondani, hogy : „ne vedd a szívedre, amit a hivatalokban mondanak neked, mert ők csak egy gépezet részei, amiből nem szállhatnak ki és nem válhatnak emberivé.Menj tovább, emelt fővel!” Ezt hogy pont egy géptől kelljen meghallanom, mikor annyi ember vesz körül ez tényleg megrázó! Úgy tehát most kiderült, hogy ebben a cudar, kegyetlen , kemény világban nincs szükségem még egy humanoidra, amelyik csak keményen tudja nyomni a hegyi beszédet. Egyszerűen túlcsordultam és az emberiség is már túlcsordult a sok keménységtől, versenytől és harctól, nem kell már ez az egész háború és folytonos vitatkozás az emberek között sem. Én, személy szerint már ott tartok, hogy inkább mindent ráhagyok a másikra, persze, legyen neked igazad, csak már fogd be végre!

Erről csak ennyit.

Jób könyvének 20. fejezete Cófár második beszédét tartalmazza, amelynek központi témája a gonoszok jólétének mulandósága és a rájuk váró elkerülhetetlen isteni büntetés. [1, 2]

Cófár mélyen felháborodva és megsértődve reagál Jób korábbi szavaira. Beszédében egy merev vallásos dogmát képvisel, amely szerint a szenvedés mindig a bűn következménye. Burkoltan (és kegyetlenül) azzal vádolja Jóbot, hogy a csapások azért érték, mert titokban gonosz és képmutató életet élt. [1, 2, 3, 4, 5, 6]

A fejezet főbb gondolati egységei és motívumai:

• A bűnösök öröme csak egy villanás: Cófár kijelenti, hogy a gonoszok és az istentelenek boldogsága, bármilyen magasra törnek is, rendkívül rövid ideig tart, és hirtelen tűnnek el, mint egy éjszakai álom. [1, 2]
• A megmérgezett gazdagság: Szemléletes hasonlattal él: a gonoszság olyan, mint az étel, ami a szájban még édes, de a gyomorba érve viperaméreggé változik. A jogtalanul szerzett vagyont és a szegényektől elvett javakat ki kell hánynia a bűnösnek, mert Isten kényszeríti erre. [1, 2, 3]
• A mindent felemésztő isteni harag: A fejezet második fele leírja, hogyan szakad rá a szükség a bőségben tobzódó gonoszra. Isten haragja záporként hullik rá, sötétség és megolthatatlan tűz emészti fel a házát. [1, 2, 3]
• A kozmikus lelepleződés: Az ég és a föld (a természet) tanúként kel fel ellene, hogy feltárja bűneit. Cófár azzal zárja beszédét, hogy ez a sors a gonosz ember osztályrésze és öröksége Istentől. [1, 2, 3, 4]

A fejezet teológiai tévedése:
Cófár szavai önmagukban igaz erkölcsi tanításokat tartalmaznak arról, hogy a kapzsiság és az elnyomás bűn, amit Isten elítél. A hatalmas tévedése az igazságtalan alkalmazásban rejlik: abból a tényből, hogy Jób mindent elveszített, tévesen arra következtetett, hogy Jób biztosan elnyomta a szegényeket, és most a bűneiért bűnhődik. [1, 2, 3]

„Jób

20. fejezet

Cófár második beszéde: az istentelenek öröme rövidéletű

1 Felele pedig a Naamából való Cófár, és monda:

2 Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és emiatt nagy az izgatottság bennem.

3 Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.

4 Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyeztette,

5 az istentelenek vigassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való? Zsolt 37,35.36

6 Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével,

7 mint az emésztete, úgy vész el örökre, és akik látták, azt mondják: Hol van ő?

8 Mint az álom, úgy elrepül, és nem találják őt. Eltűnik, mint az éjjeli látomás. Zsolt 73,19.20

9 A szem, amely ráragyogott, nem látja többé, és az ő helye sem törődik már vele.

10 Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az ő rablott vagyonát.

11 Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a porba.

12 Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá,

13 és kedvez annak, és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között,

14 az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.

15 Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten.

16 A viperának mérgét szopta, és a siklónak fullánkja öli meg őt,

17 hogy ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.

18 Amit másoktól szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, épp így az ő cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.

19 Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.

20 Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.

21 Az ő falánksága elől semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az ő jóléte. Jób 18,12

22 Mikor teljes az ő bősége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.

23 Mikor meg akarja tölteni a hasát, reábocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt. 1Thessz 5,3

24 Mikor vasból csinált fegyver elől fut, acélból csinált íj veri át.

25 Kihúzza és az kijön a testéből, és kivillan az epéjéből; rettegés támad felette.

26 Mindenféle titkos sötétség van az ő vagyonán. Fúvás nélkül való tűz emészti meg őt. Elpusztíttatik az is, ami sátrában megmaradt.

27 Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.

28 Házának jövedelme eltűnik, szétfoly az az ő haragjának napján.

29 Ez a gonosz ember fizetése Istentől, és az ő beszédének jutalma a Mindenhatótól.”

mondhatnàm el a magyaroknak, hogy nincs is orszàgunk nincs is Magyarorszàg, màr minden el van adva idegen kézbe. A pénz diktàl és nem vàlasztàsokkal lehet új politikai irànyt talàlni.

Istenre senki sem gondol ezért van ekkora bajban ez az orszàg.

Ahogy ti azt elképzelitek vagy ahogy akarjàtok, esetleg Ahogy ti Istent irányítani akarjàtok. Istennel ha kikezdtek, végetek van. Isten parancsol az embereknek és nem fordítva.

Ma Ismét Istenhez fordultam és ismét megkaptam a vàlaszt;

„JEREMIÁS KÖNYVE

11. fejezet

Ítélet a szövetség megszegése miatt

1 Ezt az igét mondta az Úr Jeremiásnak: 

2 Halljátok meg e szövetség igéit, és mondjátok el Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak! 

3 Ezt mondd nekik: Így szól az Úr, Izráel Istene: Átkozott az az ember, aki nem hallgat ennek a szövetségnek az igéire, ^{5Móz 27,26} 

4 amelyet őseiteknek parancsoltam azon a napon, amikor kihoztam őket Egyiptomból, a vaskohóból, és ezt parancsoltam: Hallgassatok a szavamra, és teljesítsétek mindazt, amit én parancsolok nektek! Akkor az én népem lesztek, én pedig Istenetek leszek, ^{5Móz 4,20; Jer 7,23} 

5 és teljesítem azt az esküt, amelyet atyáitoknak tettem, hogy nekik adom ezt a tejjel és mézzel folyó földet, ahogyan van ez ma is. Én pedig így válaszoltam: Bizony, így van, Uram!^{2Móz 3,8; 5Móz 11,9}

6 Akkor ezt mondta nekem az Úr: Hirdesd mindezeket az igéket Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin: Halljátok meg, és teljesítsétek ennek a szövetségnek az igéit! 

7 Mert attól fogva, hogy felhoztam őseiteket Egyiptomból, a mai napig állandóan intettem őket. Idejében intettem, hogy hallgassanak szavamra. ^{Jer 7,25} 

8 De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem mindenki a maga megátalkodott gonosz szíve szerint élt. Ezért beteljesítettem rajtuk ennek a szövetségnek minden igéjét, amelyről megparancsoltam, hogy teljesítsék, de nem teljesítették.^{5Móz 28,15-68; Jer 7,24.26}

9 Majd ezt mondta nekem az Úr: Föllázadtak ellenem Júda férfiai és Jeruzsálem lakói! 

10 Visszatértek őseik korábbi bűneihez, akik nem voltak hajlandók hallgatni igéimre, más isteneket követtek, és azokat tisztelték. Izráel és Júda háza megszegte a szövetséget, amelyet őseikkel kötöttem. ^{Jer 31,31-32} 

11 Ezért így szól az Úr: Veszedelmet hozok rájuk, amely elől nem tudnak elmenekülni. Segítségért kiáltanak majd hozzám, de nem hallgatom meg őket. 

12 Akkor majd mehetnek Júda városai és Jeruzsálem lakói, és kiálthatnak segítségért azokhoz az istenekhez, akiknek tömjénezni szoktak, de azok nem tudják megszabadítani őket a veszedelem idején. ^{Jer 2,28} 

13 Hiszen annyi istened van, Júda, ahány városod, és annyi oltárt készítettél a gyalázatos bálványnak, Jeruzsálem, ahány utcád van, oltárokat, hogy azokon tömjénezz Baalnak!

14 Te pedig ne imádkozz ezért a népért, és ne mondj értük esdeklő imádságot! Mert nem hallgatom meg őket, amikor segítségül kiáltanak hozzám a veszedelem miatt! ^{Jer 7,16}

Nem használ az áldozat

15 Mit akarsz, kedves népem, templomomban? Sok ravasz tervedet elérni? Szent hússal elhárítani a rád váró veszedelmet, és aztán jót nevetni? 

16 Zöldellő, szép gyümölcsű és formás olajfának nevezett el téged az Úr. Nagy vihar zúgása közben lángba borította lombját, letördelte ágait.

17 A Seregek Ura, aki elültetett téged, elhatározta, hogy veszedelmet hoz Izráel és Júda házára gonoszságuk miatt, amelyet a maguk kárára követtek el, mert Baalnak tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem.

Az anátótiak meg akarják ölni Jeremiást

18 Az Úr tudatta velem, ezért tudom, mit akarnak tenni velem, megmutatta nekem. 

19 Én pedig olyan voltam, mint a gyanútlan bárány, melyet a vágóhídra visznek. Nem tudtam, hogy ilyen terveket szőttek ellenem: Irtsuk ki ezt a fát gyökerestül! Vágjuk ki az élők földjéből, hogy nevét se említsék többé! ^{Ézs 53,7; Jer 1,19} 

20 Ó, Seregek Ura, igaz bíró, vesék és szívek vizsgálója! Hadd lássam, hogy állsz bosszút rajtuk, mert eléd tártam ügyemet! ^{Zsolt 7,10-12; Jer 20,12; 1Thessz 2,4; Jel 2,23} 

21 Azért ezt mondta az Úr az anátótiakról, akik életedre törnek, és azt mondták: Ne prófétálj az Úr nevében, különben a saját kezünkkel ölünk meg! ^{Jer 1,1} 

22 Azért ezt mondja a Seregek Ura: Én megbüntetem őket: az ifjak fegyver által fognak meghalni, fiaik és leányaik pedig éhen halnak. 

23 Senki sem marad meg közülük, mert veszedelmet hozok az anátótiakra a büntetésük idején.

Tehát nagy bajban van a magyar nép.

Folytatom mert a 12. fejezet is beleégett a retinàmba, azt is megosztom veletek, ne mondhassàtok hogy semmi jelét nem adtam ;

Tehàt, ti akartatok engem elpusztítani, de lehet hogy most ti lesztek elpusztítva. Isten nem mindenkit pusztít el csak akik hátat fordítottak neki miközben eljàtszottak a hívőt. Vallàsos iskolàba jàrtatok de közben magasról tettétek istenre. A szàtok azt mondta segítséget nyújtotok de közben hazudtatok és becsaptatok mindenkit aki ezt elhitte nektek. Most ti lesztek àtverve 3s földönfutóvà téve. Bàr csak semmibe lehetne engem venni mintha nem is l3teznék vagy azt gondolni eólam bolond vagyok! Sajnàlok mindenkit aki csak röhögött rajtam és azokon akik Istent küldték nektek segítségül, hogy ne egyMàs buta gyenge hatàstalan tanàcsaira hallgassátok hanem csakis istenre figyeljetek, különben végetek. Annyira megerősödött a gonosz hogy isten nélkül nem élhetitek túl. Forduljatok őszintén még most hozzà, boruljatok le előtte, kérjetek bűnbocsànatot, talàn m3g nem k3ső!

Ne előttem vagy màs bizonysàgtevők előtt alàzzátok meg magatokat csak kizàrólag isten előtt kettesben titokban, négyszemközt, ha még a szemébe mérték n3zni. Inkàbb hajtsatok fejet előtte!

JEREMIÁS KÖNYVE

12. fejezet

Miért boldogulnak a bűnösök?

1 Igaz vagy, Uram, ha perlek is veled. Hadd tegyem szóvá mégis azt, ami igazságtalan! Miért szerencsés a bűnösök sorsa? Miért boldogulnak mind, akik csalárdul élnek? ^{Jób 21,7} 

2 Elültetted őket, gyökeret is vertek, fejlődnek, gyümölcsöt is hoznak. Közel vagy a szájukhoz, de a szívüktől távol. 

3 Te ismersz engem, Uram! Látod, mert megvizsgáltad, hogy tied a szívem. Válaszd külön őket, mint levágni való juhokat, és készítsd őket elő az öldöklés napjára! ^{Zsolt 139,1; Jak 5,5} 

4 Meddig gyászol még a föld, meddig maradnak szárazak a mezei növények? Lakóinak gonoszsága miatt elpusztul jószág és madár, ők pedig ezt gondolják: Nem látja meg Isten a mi végünket! ^{Zsolt 107,34; Jer 14,1-6} 

5 Ha gyalogosokkal futva is kifáradsz, hogyan fogsz lovakkal versenyezni? Ha csak békés tájon érzed biztonságban magad, mit fogsz csinálni a Jordán sűrűjében?!

6 Testvéreid és rokonaid is elárultak téged, teli torokból kiabálnak a hátad mögött. Ne higgy nekik, még ha szépen beszélnek is veled! ^{Jer 9,3; 11,21}

Az elpusztult ország szomorú képe

7 Elhagytam házamat, magára hagytam örökségemet, ellenség kezébe adtam azt, akit lelkem kedvel. ^{Mt 23,38; Lk 13,35} 

8 Úgy bánt velem örökségem, mint oroszlán az erdőben. Hangosan ordított rám, ezért meggyűlöltem. 

9 Tarka madár az én örökségem, körülfogják a madarak. Gyűljetek össze, ti, mezei vadak, jöjjetek, egyetek! ^{Ézs 56,9; Jer 7,33} 

10 Sok pásztor pusztította szőlőmet, taposta osztályrészemet. Drága osztályrészemet sivár pusztává tették. ^{Jer 2,21; 6,3} 

11 Sivárrá tették, gyászba borult előttem, mint a sivatag. Sivárrá vált az egész ország, de senki sem törődik vele. 

12 A puszta kopár hegyein pusztítók jönnek. Mert az Úr fegyvere pusztítja az országot egyik szélétől a másikig. Nincs békessége egy embernek sem! 

13 Búzát vetettek, de tövist aratnak, hasztalan fáradoztak. Szégyent vallanak termésükkel az Úr izzó haragja miatt.

Intelem a népekhez

14 Ezt mondja az Úr minden rossz szomszédomról, aki hozzányúl az örökséghez, amelyet népemnek, Izráelnek adtam: Kigyomlálom őket a földjükből, Júda házát is kigyomlálom! ^{Jer 1,10} 

15 De miután kigyomláltam őket, újból megkönyörülök rajtuk: visszahozok mindenkit a maga örökségébe, a maga földjére. 

16 És ha majd jól megtanulják, hogy az én népem szokása szerint hogyan kell az én nevemre, az élő Úrra esküdni – ahogyan egykor ők tanították Baalra esküdni a népemet –, akkor újra felépülnek majd népemmel együtt. ^{5Móz 6,13} 

17 De amelyik nem hallgat rám, azt a népet gyökerestül kigyomlálom és elpusztítom! – így szól az Úr.”

Isten nem a Bibliàn keresztül beszél hozzànk sem az AI-n keresztül. Inkàbb nem akarom megismerni az írott szöveget, nem véletlen tehàt hogy egész eddigi életemben sem bújtam a bibliàt. Ma két alkalommal is rajtakaptám az AI- t hogy ugyanarról a dologról màsképp nyilatkozik, nem mindegy hogy kik tàplàljàk belé az „okossàgo”, nem isten az biztos, hanem a màsik oldal inkàbb az esélyes. Nem ajànlom az AI- t senkinek, mert nem mindenki képes felülbíràlni hogy mikor àllít valósàgot és mikor vezet meg, inkàbb ne bízzunk benne!

Megdöbbenve hallom, mert már rég voltam iskolában biológia órán, hogy méhek élettartama nem több mint körülbelül 40 nap! És ezt a rövidke áldásos kis életüket nem töltik mással mint munkával, készítik az éltető és gyógyító mézet anélkül, hogy tudatában lennének áldásos tevékenységüknek. Ők nem kérnek fizetésemelést, sem hosszabb szabadságot, nem mennek vakációra, hanem szorgalmasan ledolgozzák kis életüket majd meghalnak. Nem sajnáltatják magukat nem gondolkoznak az élet nagy dolgain, hanem csak teszik a dolgukat amire hivatottak, majd köszönés nélkül távoznak.

Annak ellenére hogy nekik van a legnagyobb szerepük a földi élet fenntartásában senki sem bagózik rájuk, nem törődik velük nem kíméli őket. Csak akkor vennék észre őket, amikor már nem lenne egy sem belőlük, akkor majd a hiányuk keményen feltűnne mindenkinek!

Így bánnak az emberek is egymással, pont azokat nem becsülik semmire akik a társadalomban a méhek szerepét töltik be, felépítik a városokat, az infrastruktúrát, kenyeret adnak a szánkba, mezőgazdaságban dolgoznak, tanárok, tanítják a gyerekeinket, orvosok, akik meggyógyítanak minket, a rendőrök, a tűzoltók, a honvédek ők vannak a legkevésbé értékelve, pedig nekik köszönhetünk mindent! Kíváncsi leszek mit tesz majd mindenki, ha mindenhonnan eltűnnek a méhek, kihez fordulnak majd segítségért?

hanem több mint ezer éve keresztény. Mi vár ránk mostantól kérdésre az igazságos király látomása a válasz ( a bibliából): személyesen isten fogja irányítani az országot, elmúlnak a betegségek és minden szép lesz és jó.

„

Ézsaiás könyvének 33. és 34. fejezete Isten igazságos ítéletéről és a szabadításról szól, de két teljesen eltérő nézőpontból és történelmi-prófétai távlatból mutatja be azt. Míg a 33. fejezet egy konkrét történelmi szabadulást és egy igazságos király eljövetelét ígéri, addig a 34. fejezet egy kozmikus méretű, végidőbeli ítéletet vetít előre. [1, 2, 3, 4]

Az alábbiakban fejezetekre bontva látható a részletes tartalom:

Ézsaiás 33: Csodálatos szabadulás az asszír veszélyből és a dicsőséges Király

Ez a fejezet zárja le az úgynevezett „jajok sorozatát”. Közvetlen történelmi háttere a Jeruzsálemet fenyegető Asszír Birodalom ostroma. [1, 2, 3]

• A pusztító bűnhődése: A fejezet egy jajkiáltással indul a „pusztító” (Asszíria) ellen, aki hitszegő módon felrúgta a békeszerződéseket. Isten kijelenti: aki rabolt, azt végül magát is ki fogják rabolni. [1, 2, 3]
• A hívők imája: Jeruzsálem lakói Istenhez fohászkodnak kegyelemért és erőért. Isten válaszul „felkel”, dörgő hangjára szétszélednek a népek, az ellenség hátrahagyott zsákmányát pedig úgy hordják szét a zsidók, mint a sáskák. [1, 2, 3]
• A megemésztő tűz és az igazak biztonsága: Isten szentsége jelenik meg, ami megrémíti a bűnösöket („Ki lakhat közülünk megemésztő tűz mellett?”). Az igazak viszont – akik tisztességesen élnek és elutasítják a vesztegetést – teljes biztonságban, bőséges élelem- és vízforrás mellett fognak élni. [1, 2, 3, 4]
• A dicsőséges Király látomása: A fejezet csúcspontja a messiási jövendölés: „Saját szemeddel nézheted a király szépségét…”. Megígéri, hogy Jeruzsálem békés, megingathatatlan sátor (város) lesz. Isten maga lesz a bíró, a törvényadó és a király, aki megszabadítja népét, eltörli a betegségeket és megbocsátja a bűnöket. [1, 2, 3]

Ézsaiás 34: Isten haragja és ítélete a pogány nemzetek (Edóm) felett

Ez a fejezet elszakad a közvetlen asszír kortól, és egy univerzális, világméretű végítéletet ír le, amely Isten ellenségeire vár. [1, 2]

• Egyetemes ítélet: A próféta felszólítja az egész földet és minden nemzetet, hogy figyeljenek. Isten haragja fellángol az összes pogány nemzet ellen. A leírás kozmikus méretű katasztrófát ábrázol: az ég seregei elenyésznek, és az égbolt összecsavarodik, mint egy könyvtekercs. [1, 2, 3]
• Edóm mint jelkép: A fejezet fókuszába Edóm nemzete (és fővárosa, Bocrá) kerül. Edóm (Ézsau leszármazottai) Izráel testvérnépe volt, de folyamatosan gyűlölte és támadta őket. Itt Edóm a mindenkori istentelen, Isten népét üldöző világbirodalmak jelképévé válik. [1, 2, 3, 4, 5]
• A „Bosszúállás Napja”: Isten kardja ítéletet hajt végre, a terület mészárszékké, majd égő, kénköves, szurokkal folyó pusztasággá válik, amelynek füstje örökké felszáll. [1, 2]
• Az örök kietlenség: A valaha büszke paloták helyén senki sem lakhat többé. A terület a sakálok, baglyok, keselyűk és vadállatok tanyájává válik. A próféta hangsúlyozza, hogy Isten könyvében ez meg van írva, és mindez hajszálpontosan be fog teljesedni. [1, 2, 3]

A két fejezet összefüggése

A két rész szorosan összetartozik: megmutatja, hogy Isten nem hagyja büntetlenül a gonoszságot. Miközben a büszke, Istennel szembeforduló világbirodalmakra pusztulás vár (34. fejezet), Isten a benne bízó és igazságban élő népének teljes védelmet, bocsánatot és dicsőséges jövőt ígér (33. fejezet). Ez a kontraszt készíti elő a 35. fejezetet, amely a megváltottak ujjongó hazatéréséről szól. [1, 2, 3, 4, 5]”

Még nem tudni ki az igazságos király, mert még sokan nem tapasztaljuk a saját bőrünkön is, hogy igazság történne.Még mindig a legszegényebbek vannak a leginkább gyötörve, még mindig nincs számukra feloldozás a fölösleges adók alól. (Ezek már az én szavaim.)

Van-e értelme az életnek, a küszködésnek céljainkért?

Ez volt a kérdésem, és bizony kiderült számomra , hogy: Isten nélkül semminek nincs értelme, mert nincs új a nap alatt!

Tessék a biblia válasza:

„A Prédikátor könyve 1,2 (Prédikátor 1:2) a könyv híres mottójáról, a „hiábavalóság” (vagy „pára”) fogalmáról szól: [1, 2, 3]

„Felette nagy hiábavalóság – mondja a prédikátor –, felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!” (Károli fordítás)

Főbb jelentései:

A könyv alaptémája: Ez a vers adja meg az alaphangját az egész Prédikátor könyvének, amely azt vizsgálja, mi marad meg az ember életéből a múlandóság és a halál árnyékában. [1, 2]

A héber szó (hebel): Az eredeti hebel szó szoros értelemben párát, leheletet, szélfújást jelent. Azt a mulandó, megfoghatatlan, pillanat alatt elillanó valamit jelöli, aminek nincs tartós maradandósága vagy megfogható haszna. [1, 2]

Az élet múlandósága: A szerző (hagyomány szerint az idős Salamon király) azt az alapvető tapasztalatot sűríti ebbe a mondatba, hogy az emberi erőfeszítések, a földi gazdagság, a hatalom és az élvezetek önmagukban – Isten nélkül – mulandók, üresek és végső soron céltalanok. [1, 2, 3]”

Az beszéljen akcióról aki eddig aktívan élte az életét és nem csak mesélt róla!

Mi a dolgom kérdésre, ezt a vàlaszt kaptam ;

„Az Apostolok cselekedetei 11. fejezete két fő részből áll, amelyek kulcsfontosságúak a korai kereszténység történetében: az első részben Péter apostol megvédi a pogányok megkeresztelését Jeruzsálemben, a második részben pedig megalakul az első jelentős pogány-keresztény gyülekezet Antióhiában, ahol a tanítványokat először nevezik keresztényeknek.

A fejezet részletes tartalma az alábbi pontokban foglalható össze:

1. Péter védőbeszéde Jeruzsálemben (ApCsel 11,1–18)

• A vita: Amikor Péter visszatér Jeruzsálembe, a zsidó származású hívők kérdőre vonják, amiért körülmetéletlen pogányok házába ment, és együtt evett velük (utalva a Kornéliusz századosnál tett látogatására).
• A látomás felidézése: Péter elmeséli a látomását a lepedőben leereszkedő tiszta és tisztátalan állatokról, valamint a mennyei hangot: „Amit az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalannak.”
• A Szentlélek kiáradása: Elmondja, hogy miközben beszélt a pogányokhoz, a Szentlélek ugyanúgy leszállt rájuk, mint pünkösdkor az apostolokra.
• A döntés: Péter azzal zárja szavait, hogy nem állhatott ellen Isten akaratának. Erre a jeruzsálemi hívők megnyugszanak, és dicsőítik Istent, amiért a pogányoknak is megadta a bűnbánatot az életre.

2. Az antióhiai gyülekezet megalakulása (ApCsel 11,19–30)

Szolidaritás és segítségnyújtás: Agabosz próféta megjövendöli, hogy nagy éhínség jön az egész földre (amely Klaudiusz császár idején be is következik). Az antióhiai hívők elhatározzák, hogy ki-ki a maga tehetsége szerint segélyt küld a Júdeában élő testvéreknek, amit Barnabás és Saul útján juttatnak el a presbiterekhez.

A misszió terjedése: István vértanú halála után a hívők elüldözött csoportjai eljutnak Föníciába, Ciprusra és Antióhiába. Kezdetben csak zsidóknak hirdetik az igét, de Antióhiában elkezdenek a görögöknek (pogányoknak) is prédikálni.

Barnabás és Saul munkája: A jeruzsálemi egyház elküldi Barnabást Antióhiába, hogy segítsen az új gyülekezetnek. Barnabás elmegy Tarzuszba Saulért (Pál apostolért), és egy teljes éven át együtt tanítják a városban a nagy tömeget.

A „keresztény” név: A tanítványokat Antióhiában nevezték először keresztényeknek (krisztusiaknak).

Nemcsak azzal kellene rémísztgetni minket, hogy éhinség következik, hanem néha küldeni a magyaroknak egy kis elemózsiát is ha tényleg testvérnek tartotok minket! Ahogy a magyarok is küldtek 1989-ben elemózsiàt az erdélyieknek. Az erdélyiek között is tudjuk hogy vannak rendesek is akik küldenek is, most nem az Orbán féle erdélyiekről van szó!