Ézsaiás próféta könyvének 4. fejezete egy rövid, de mélyen szimbolikus átmenet a harmadik fejezet ítélet-üzenetéből a megmaradottak és az új Jeruzsálem jövőbeli dicsősége felé. [1]

A fejezet főbb gondolatai és szerkezete

1. A férfiak hiánya és a megszégyenülés eltörlése (1. vers)
   • „Hét asszony ragad majd meg egy férfit azon a napon, és ezt mondják: A magunk kenyerét esszük, a magunk ruhájába öltözünk, csak hadd viseljük a nevedet!”
   • Jelentése: Az előző fejezet háborús pusztításai és ítéletei miatt drasztikusan lecsökken a férfiak száma. Az asszonyok számára a szégyen az volt az ókori Keleten, ha nem mentek férjhez vagy nem volt gyermekük; most még az eltartásról is lemondanak, csak hogy egy férfi neve alá tartozhassanak és eltűnjön a gyalázatuk. [1, 2]
2. Az Úr sarjadéka és a megmaradottak felmagasztalása (2–4. vers)
   • „Azon a napon az ÚR sarjadéka ékes és dicsőséges lesz, és a föld gyümölcse pompás és díszes lesz Izráel maradékának.”
   • Jelentése: A megtisztított maradék (akik megmaradnak a Sionon és Jeruzsálemben, és akiket felírnak az életre) megmarad az Úr kegyelméből. Az ítélet tüze eltörli Sion leányainak szennyét és kimossa Jeruzsálem vérét. [1, 2]
3. Az isteni jelenlét védelme – felhő és tűz (5–6. vers)
   • Az Úr újra megmutatja a kivonuláskor (a pusztai vándorláskor) ismert jelenlétét: nappal felhő és füst, éjszaka lángoló tűz fényessége borítja be a Sion-hegy egész területét és a gyülekezőket.
   • Olyan lesz ez a jelenlét, mint egy sátor vagy „árnyék a nap hősége ellen, és menedék és rejtekhely a fergeteg és az eső elől”

ÉZSAIÁS KÖNYVE

4. fejezet

1 Hét asszony ragad majd meg egy férfit azon a napon, és ezt mondják: A magunk kenyerét esszük, a magunk ruhájába öltözünk, csak hadd viseljük a nevedet! Vedd le rólunk a gyalázatot! 1Móz 30,23; 1Sám 1,6; Lk 1,25

Az új Jeruzsálem dicsősége

2 Azon a napon ékes és dicső sarjat támaszt majd az Úr, a föld gyümölcse pedig pompás és díszes lesz azoknak, akik Izráelből megmaradnak. 3Móz 26,1-13; 5Móz 28,1-14; Ézs 30,23; Hós 2,23-24

3 Akkor szentnek mondják majd azt, aki megmarad a Sionon, és életben marad Jeruzsálemben, aki csak föl van írva az élők közé a jeruzsálemiek közül. Ézs 52,1; 62,12; Mal 3,16; Lk 10,20; Róm 11,5; Jel 13,8; 21,27

4 Ha lemosta az Úr Sion leányainak a szennyét, és leöblítette Jeruzsálem vérét ítélő lelkével, megtisztító lelkével, Ézs 1,27; Mal 3,1-3; Mt 3,11-12

5 a Sion-hegy egész területe és a gyülekezet fölé nappal felhőt és ködöt teremt az Úr, éjjel pedig lángoló tűz fényét. Mindezek fölött az Úr dicsősége lesz majd az oltalom. 2Móz 13,21-22; 4Móz 9,15-22; Zsolt 91,1-3.9

6 Sátor lesz árnyékul nappal a hőség ellen, menedék és rejtekhely a zivatar és az eső ellen.

Apostolok Cselekedetei 27. fejezet – A vihar és a hajótörés

• Az utazás kezdete: Pált és más foglyokat átadnak egy Julius nevű római századosnak (a császári sereghez tartozó Augustus cohorsból), hogy hajóval Rómába szállítsák. Az úton velük tart többek között Lukács (az író, aki több alkalommal használja a „mi” szót) és Arisztarchusz. [1, 2, 3]
• Pál figyelmeztetése: Amikor Kréta szigeténél (Jókikötőnél) időznek, Pál jelzi, hogy az út további folytatása veszélyes, kárral és nagy bajjal fog járni. A százados azonban a hajómesterre és a hajótulajdonosra hallgat, nem pedig Pálra. [1]
• A vihar (Euraquilón): Útközben hatalmas északkeleti forgószél csap le a hajóra. Napokig sodródnak a nyílt tengeren (az Adriai-tengeren), a legénység kidobja a rakományt és a hajó felszerelését is, hogy megmentsék a járművet. [1]
• Az angyal ígérete: Amikor már minden remény elvész, Pál megnyugtatja a 276 utast: egy angyal megjelent neki éjszaka, és megígérte, hogy Isten mindannyiuk életét megőrzi, bár a hajó elpusztul. [1, 2]
• A hajótörés: A 14. éjszakán a tengerészek szárazföldet sejtenek, és leengedik a mérőónt (először 20, majd 15 ölet mérnek). A hajót a part felé irányítják, az orra befúródik a zátonyba és megakad, a fara pedig a hullámok erejétől széthullik. [1, 2]
• Menekülés: A katonák meg akarják ölni a rabokat, hogy ne ússzon el egyik sem, de a százados megvédi Pált. Végül mind a 276 fő épségben eléri a partot úszva vagy deszkákon kapaszkodva. [1]

Apostolok Cselekedetei 28. fejezet – Málta szigete és megérkezés Rómába

• Málta szigetén (Melita): A hajótöröttek megtudják, hogy Málta szigetére jutottak. A helyiek („barbárok”, azaz nem görög-római kultúrájú bennszülöttek) rendkívüli emberséggel fogadják őket, tüzet raknak a hidegben és esőben. [1, 2]
• A vipera csodája: Amikor Pál rőzsét hord a tűzre, egy vipera kimászik a melegből, és rátapad a kezére. A szigetlakók azt várják, hogy Pál megdagad vagy szörnyethal, de ő lerázza a kígyót a tűzbe, és semmilyen baja nem esik. [1]
• Publius gyógyítása: Pál a sziget vezetőjének, Publiusnak az apját (aki lázban és vérhasban szenved) kézrátétellel és imádsággal meggyógyítja, majd a sziget többi betegét is meggyógyítják. Három hónap múlva egy alexandriai hajóval folytatják az utat. [1]
• Megérkezés Rómába:
  • Szirakúza, Région és Puteoli érintésével elérik Itália partjait. Rómából a hívők eléjük mentek egészen Appius teréig és a Három Csárdáig.
  • Pál Rómába érve megengedik neki, hogy külön lakjon egy katonával, aki őrizte. [1]
• Találkozás a zsidó vezetőkkel: Pál összehívja a helyi zsidó közösség elöljáróit, bizonyságot tesz Isten országáról és Jézusról a Mózes törvénye és a próféták alapján. Egyesek hisznek,ások nem. [1]
• Zárás: Pál teljes szabadsággal, akadályoztatás nélkül hirdeti az Isten országát és tanít az Úr Jézus Krisztusról a saját bérelt szállásán két esztendőn á

AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI

27. fejezet

Pált Rómába viszik

1 Miután úgy határoztak, hogy hajón Itáliába szállítanak bennünket, átadták Pált a többi fogollyal együtt a császári csapatból való Júliusz nevű századosnak.

2 Azután felszálltunk egy adramittiumi hajóra, amely Ázsia tartomány partvidékének kikötőibe készült, és elindultunk. Velünk volt a makedón Arisztarkhosz is Thesszalonikából.

3 Másnap befutottunk Szidónba. Júliusz emberségesen bánt Pállal, és megengedte, hogy elmenjen barátaihoz, és azok gondoskodjanak róla.

4 Onnan továbbindulva az ellenszél miatt Ciprus szélárnyékos oldalán hajóztunk el.

5 Majd Kilikia és Pamfília partja mentén haladva befutottunk a líkiai Mirába.

6 Ott a százados egy Itáliába induló alexandriai hajót talált, és arra szállított át minket.

7 Több napig tartó lassú hajózás után nagy nehezen jutottunk el Knidoszig; de a szél miatt nem tudtunk kikötni, ezért elhajóztunk Kréta szélárnyékos oldalán Szalmóné közelében.

8 Nagy nehezen elhaladtunk mellette, és eljutottunk egy helyre, amelyet Szépkikötőnek neveznek, és amelyhez közel van Lászea városa.

Pál tanácsa ellenére továbbhajóznak

9 Mivel pedig közben sok idő telt el, és a hajózás is veszedelmessé vált, hiszen a böjt is elmúlt már, Pál figyelmeztette őket:

10 Férfiak, látom, hogy a további hajózás nemcsak a rakományban és a hajóban okozhat nagy kárt, hanem életünket is veszélyezteti.

11 De a százados inkább hitt a kormányosnak és a hajótulajdonosnak, mint annak, amit Pál mondott.

12 A kikötő nem volt alkalmas a telelésre, ezért a többség úgy döntött, hogy továbbhajóznak onnan, hátha eljutnak Főnixbe, ahol áttelelhetnek. Ez Kréta egyik kikötője, amely délnyugat és északnyugat felé néz.

13 Mivel pedig enyhe déli szél kezdett fújni, azt hitték, hogy megvalósíthatják elhatározásukat, felszedték tehát a horgonyt, és továbbhajóztak Kréta közelében. Jón 1,4-16; Mt 8,23-27

14 Nemsokára azonban a sziget irányából lecsapott az Eurakvilónak nevezett szélvihar.

15 Mikor az magával ragadta a hajót, úgyhogy nem tudott a széllel szemben haladni, rábíztuk a hajót, és sodortattuk magunkat vele.

16 Amikor egy kis sziget, Klauda szélárnyékos oldalára befutottunk, nagy nehezen ugyan, de meg tudtuk tartani a mentőcsónakot.

17 Miután ezt felvonták, óvintézkedéseket tettek: alul átkötötték a hajót, és mivel féltek, hogy a Szirtisz tengeröböl zátonyaira futnak, a horgonyt leeresztették, és úgy sodródtak tovább.

18 A vihar hevesen hányt-vetett bennünket, ezért másnap kidobálták a hajóterhet,

19 harmadnap pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezükkel.

20 Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye.

21 Minthogy már sokat éheztek is, Pál felállt közöttük, és így szólt: Az lett volna a helyes, férfiak, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt.

22 Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó.

23 Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. ApCsel 18,9; 23,11

24 Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón.

25 Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta.

26 Egy szigetre kell kivetődnünk.

Hajótörés és megmenekülés

27 Tizennegyedik napja sodródtunk az Adrián, amikor éjféltájban azt gyanították a hajósok, hogy valamilyen szárazföldhöz közelednek.

28 Lebocsátották a mérőónt, és húsz öl mélységet mértek. Amikor pedig kissé továbbmentek, és ismét lebocsátották, tizenöt ölet mértek.

29 De mivel féltek, hogy esetleg sziklás helyre vetődünk, a hajó farából négy horgonyt vetettek ki, alig várva a virradatot.

30 Ekkor azonban a hajósok meg akartak szökni a hajóról. Le akarták ereszteni a mentőcsónakot a tengerre, azzal az ürüggyel, hogy a hajó orrából akarnak horgonyokat kifeszíteni.

31 Pál így szólt a századoshoz és a katonákhoz: Ha ezek nem maradnak a hajón, akkor ti sem menekülhettek meg.

32 A katonák ekkor elvágták a mentőcsónak köteleit, és hagyták, hogy elsodorja az ár.

33 Addig pedig, amíg megvirradt, Pál mindnyájukat arra biztatta, hogy egyenek. Így szólt: Ma a tizennegyedik napja, hogy étlen várakoztok, és semmit sem ettetek.

34 Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejéről.

35 E szavak után vette a kenyeret, hálát adott Istennek mindnyájuk szeme láttára, megtörte, és enni kezdett.

36 Erre mindnyájan nekibátorodtak, és ők is enni kezdtek.

37 Összesen kétszázhetvenhatan voltunk a hajón.

38 Miután jóllaktak, a gabonát a tengerbe szórva könnyítettek a hajón.

39 Amikor megvirradt, nem tudták, milyen szárazföldhöz értek, de egy öblöt vettek észre, amelynek lapos volt a partja. Elhatározták, hogy ha tudják, erre futtatják rá a hajót.

40 A horgonyokat eloldották, és a tengerben hagyták, egyúttal a kormányrúd tartóköteleit is megeresztették, és az orrvitorlát szélnek feszítve igyekeztek a part felé.

41 Mikor azonban egy földnyelvhez értek, ráfuttatták a hajót, amelynek orra befúródva ott maradt mozdulatlanul, hátsó része pedig a hullámveréstől szakadozni kezdett.

42 A katonáknak az volt a szándékuk, hogy megölik a foglyokat, nehogy valaki kiúszva elmeneküljön.

43 De a százados meg akarta menteni Pált, ezért visszatartotta őket elhatározásuktól, és megparancsolta, hogy akik úszni tudnak, azok ugorjanak először a tengerbe, és meneküljenek a szárazföldre,

44 azután pedig a többiek, ki deszkákon, ki a hajó egyéb darabjain. Így történt, hogy mindnyájan kimenekültek a szárazföldre.”

APOSTOLOK CSELEKEDETEI

28. fejezet

Barátságos fogadtatás Máltán

1 És miután szerencsésen megmenekültek, akkor megtudák, hogy Melitának neveztetik az a sziget.

2 A barbárok pedig nem közönséges emberséget cselekesznek vala mivelünk, mert tüzet gerjesztvén, befogadának mindnyájunkat a rajtunk való záporért és a hidegért.

3 Mikor pedig Pál nagy sok venyigét szedett és a tűzre tette, egy vipera a melegből kimászva, az ő kezére ragada.

4 Mikor pedig látták a barbárok az ő kezéről függeni a mérges kígyót, mondják vala egymásnak: Nyilván gyilkos ez az ember, kit nem hagya élni a bosszúállás, noha a tengerből megszabadult.

5 De néki, minekutána a kígyót lerázta a tűzbe, semmi baja sem lőn. Mk 16,18; Lk 10,19

6 Azok pedig azt várják vala, hogy ő meg fog dagadni, vagy nagy hirtelenséggel halva rogyik le. Mikor azonban sok ideig várták, és látták, hogy semmi baja nem lesz, megváltoztatva értelmüket, istennek mondják vala őt. ApCsel 14,11-13

Pál csodatétele

7 Annak a helynek környékén valának pedig a sziget főemberének, név szerint Publiusnak mezei jószágai, ki befogadván minket, három napig nagy emberségesen vendégül látott.

8 Lőn pedig, hogy a Publius atyja hideglelésben és vérhasban betegen feküvék, kihez Pál beméne, és minekutána könyörgött, kezeit reávetve meggyógyítá őt. Mt 8,14.15; Lk 4,38.39; Jak 5,14.15

9 Minekutána azért ez megtörtént, egyebek is, kik betegek valának a szigeten, őhozzá jövének, és meggyógyulának. Mk 16,18

10 Kik nékünk nagy tisztességet is tőnek, és mikor elindulánk, a szükséges dolgokkal ellátának.

Pál megérkezése és prédikálása Rómában

11 Három hónap múlva tudniillik egy Alexandriába való hajón elindulánk, mely a szigeten telelt, melynek címere Kásztor és Pollux vala.

12 És Szirakúzába eljutván, ott maradánk három napig.

13 Onnét körülkerülvén, eljutánk Régiumba, és egy nap múlva déli szél támadván, másnap megérkezénk Puteoliba.

14 Hol mikor atyafiakat találtunk, kérének minket, hogy náluk maradjunk hét napig, és úgy menénk Rómába.

15 Onnét is az atyafiak, mikor a mi dolgainkat meghallották, nékünk előnkbe jövének Appii Forumig és Tres Tabernaeig. És mikor Pál meglátta őket, hálákat adván az Istennek, bátorságot vőn.

16 Mikor pedig Rómába jutottunk, a százados átadá a foglyokat a testőrsereg fővezérének. Pálnak azonban megengedteték, hogy külön lakjék az őt őriző vitézzel.

17 Lőn pedig, hogy három nap múlva magához hívatá Pál a zsidók között való főembereket. Mikor pedig egybegyűltek, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, én jóllehet semmit sem vétkeztem a nép ellen vagy az ősi szokások ellen, mindazáltal foglyul adattam át Jeruzsálemből a rómaiak kezébe.

18 Kik miután kihallgattak, el akarának engem bocsátani, mivelhogy énbennem semmi halálra méltó vétek nincsen.

19 De mivel a zsidók ellene mondtak, kényszeríttettem a császárra apellálni, nem mintha az én népem ellen volna valami vádam. ApCsel 25,11

20 Ennek okáért hívattalak tehát titeket, hogy lássalak benneteket, és szóljak veletek, mert az Izráelnek reménységéért vétettem körül e lánccal. ApCsel 26,6

21 Azok pedig mondának néki: Mi tefelőled sem levelet nem vettünk Júdeából, sem pedig az atyafiak közül idejőve valaki, nem jelentett vagy szólott tefelőled valami rosszat.

22 Akarnók azért tőled hallani, micsoda értelemben vagy. Mert e felekezet felől tudva van előttünk, hogy mindenütt ellene mondanak. ApCsel 24,5.14; Lk 2,34

23 Kitűzvén tehát néki egy napot, eljövének hozzá a szállására többen, kiknek nagy bizonyságtétellel szól vala az Istennek országa felől, igyekezvén elhitetni ővelük a Jézus felől való dolgokat úgy a Mózes törvényéből, mint a prófétákból, reggeltől fogva mind estéig. 1Móz 49,10; 5Móz 18,15; Ésa 9,6; Ésa 53; Dán 9,25-26; Mik 5,2

24 És némelyek hívének az ő beszédének, mások nem hívének.

25 Mivel pedig nem egyezének meg egymással, eloszlának, miután Pál ez egy szót mondá: Jól szólott a Szentlélek Ésaiás próféta által a mi atyáinknak, mondván: Ésa 6,9.10

26 Eredj el a néphez, és mondd: Hallván halljatok, és ne értsetek, és nézvén nézzetek, és ne lássatok!

27 Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják, hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Mt 13,14.15; Mk 4,12; Jn 12,40

28 Legyen azért néktek tudtotokra, hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek ez üdvözítése, és ők meg is hallgatják. ApCsel 13,46; 18,6; Lk 2,32; 24,47

29 És mikor ezeket mondotta, elmenének a zsidók, maguk között sokat vetekedve.

30 Marada pedig Pál két egész esztendeig az ő tulajdon bérelt szállásán, és mindazokat befogadja vala, kik őhozzá menének.

31 Prédikálván az Istennek országát és tanítván az Úr Jézus Krisztus felől való dolgokat teljes bátorsággal, minden tiltás nélkül.”

A pszichopaták veszik a bátorságot és még ők cimkéznek fel mindenkit: ez ilyen az olyan….

Szerencsére engem nem tudnak egyik kategóriába sem sorolni, mert nem is léteznek ilyen kategóriák mint csillagjegy, mondjuk: rák vagy oroszlán, sem nárcisztikusok vagy empaták! Nem létezik ilyen fogalom.

Ha az emberek eltávolódnak egymástól az nem valamilyen politikai dolog, sem a bolygók forgása, sem valami prófécia beteljesülése, hanem csak egyszerűen utálják egymást és kész! 😂😅🙏

Nem szükséges minden emberi viselkedést tudományosan megmagyarázni, mind emberek vagyunk, inkább próbálnánk a másik ember figyelése és kritizálása helyett megérteni a másik embert, az ő helyébe bele képzelni magunkat.

Világunkban csak a külsőségek meg a látszat számít, ne próbáljatok mindenkit terelni a láthatatlan felé és nem létező ,csak elméletben, a ti nem túl tiszta elmétekben lévő dolgokra koncentrálni, mert mindenkiből szintén bolondot vagy elmebeteget csináltok!

Nagyon sötétnek kell lennie azoknak akik rátok hallgatnak., miközben tölthetnék valami okosabbal vagy hasznosabban is a drága idejüket. 3ngem sosem érdekeltek más emberek sajátos elméletei sem a véleményük rólam úgy hogy nincs semmi kapcsolódásunk egymáshoz szerencsére. Hasonló valóban a hasonlót vonzza, mert hasonló az érdeklődésük. Sokat változott az érdeklődési köröm úgy hogy valóban én is érzem a távolódást azoktól akikre eddig néha ránéztem hogy mit mondanak. Már egyre kevésbé érdekelnek és nem azért mert tapasztalnivalóim vannak, hanem mert más utakon járok mint ők. Ők mindig a rejtett, kerülő utakat járják én meg a nyílt és egyenes úton, anélkül hogy bujkálnom kellene, ugyanis nincs semmi rejtegetni – , vagy szégyellnivalóm. Lehet, hogy nekik van miért? Ki tudja, talán isten a megmondója.

Farkas

Függetlenség, kitartás, erő
Ha a Farkast húztad most totemállatnak, az azt jelenti, hogy addig kell menned, ameddig célt nem érsz. Azt üzeni neked a Segítő Szellem, hogy tarts ki a véleményed mellett, mert ha behódolsz, akkor azzal pont azt veszítheted el, amiért küzdesz. Fejezd ki tisztán és érthetően az igényeidet, és ugyanilyen egyértelműen húzd meg a határaidat.

Pál apostol második levelének 2. és 3. fejezete az apostoli szolgálat természetéről, a bűnösökkel való bánásmódról, valamint az ószövetségi és az újszövetségi szolgálat összehasonlításáról szól. [1, 2, 3]

2. fejezet: A látogatás terve, a megbocsátás és az illat metaforája

• A látogatás elhalasztása és a „könnyes levél”: Pál elmagyarázza, miért nem ment el azonnal Korinthusba. Azért döntött úgy, hogy fájdalmas látogatás helyett egy komoly, könnyekkel írt levélben figyelmezteti őket, hogy ne a szomorúság legyen a találkozásuk címe, hanem a megújuló öröm és szeretet. [1, 2, 3]
• Megbocsátás a bűnösnek: Pál arra kéri a gyülekezetet, hogy bocsássanak meg egy korábban vétkes tagnak, fogadják vissza és vigasztalják meg, nehogy a túlzott szomorúság vagy kétségbeesés elhatalmasodjon rajta. [1]
• Krisztus illata: Pál hálát ad Istennek, aki minden helyzetben Krisztus győztes menetébe állítja őket. Az apostolok igehirdetése olyan, mint egy jó illat: az üdvözülőknek az élet illata, a pusztulóknak pedig a halál illata. Hangsúlyozza, hogy Isten igéjével nem kereskednek, hanem tiszta szívből, Isten színe előtt szólnak Krisztusban. [1]

3. fejezet: Az ajánlólevelek és az új szövetség dicsősége

• Az élő ajánlólevél: Pál felteszi a kérdést, hogy szükségük van-e bármilyen külső ajánlólevélre. A válasza az, hogy a korinthusi gyülekezet maga a Krisztustól kapott ajánlólevele, amelyet nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írtak fel a szív hústábláira (utalva Ezékiel és Jeremiás próféciáira az új szívről). [1, 2]
• A betű és a Lélek szolgálata: Pál összehasonlítja a Mózes által közvetített Ószövetséget (a törvény betűjét, ami „megöl” és kárhoztat) az Újszövetséggel (a Lélek szolgálatával, ami „éltet” és igazságot ad). Az ószövetségi törvény dicsőséges volt, de múlandó; a Krisztusban lévő Lélek dicsősége viszont sokkal tartósabb és nagyobb. [1, 2, 3, 4]
• Fátyol és szabadság: Mózes arcán fátyol volt, hogy az izraeliták ne lássák a dicsőség múlását, és ma is fátyol borul sokak szívére az Ószövetség olvasásakor – ez a fátyol azonban Krisztusban tűnik el. Ahol pedig az Úr Lelke, ott a szabadság. A hívők fedetlen arccal, tükörként szemlélik az Úr dicsőségét, és átváltoznak az Ő képmására, dicsőségről dicsőségre. [1, 2]

„

PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTHUSIAKHOZ

2. fejezet

1 Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal.

2 Mert ha megszomorítlak titeket, akkor ki vidámít meg engem, hacsak nem az, akit én megszomorítok?

3 Azért is írtam erről, hogy amikor megérkezem, ne érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké.

4 Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok.

Pál megszomorítójának bűnbánata

5 Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem – hogy ne túlozzak – részben titeket mindnyájatokat is.

6 Elég az ilyennek az a büntetés, amelyet a többség mért rá.

7 Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságosan nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet.

8 Ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet.

9 Mert levelemet azért is írtam, hogy meggyőződjem megbízhatóságotokról: vajon mindenben engedelmesek vagytok-e.

10 Akinek pedig ti megbocsátotok, annak én is megbocsátok. Mert amit én megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, az tiértetek volt Krisztus színe előtt, hogy rá ne szedjen minket a Sátán.

11 Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.

Pál Tróászban és Makedóniában

12 Amikor pedig megérkeztem Tróászba Krisztus evangéliumának hirdetésére, bár az Úr kaput nyitott előttem, ApCsel 14,27; 1Kor 16,9

13 nem volt nyugalma lelkemnek, mivel nem találtam Titusz testvéremet. Ezért elbúcsúztam tőlük, és elmentem Makedóniába.

14 De hála legyen Istennek, aki Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt.

15 Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére az üdvözülők és az elkárhozók között:

16 ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre?

17 Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem mint akik tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztusban.

„PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTHUSIAKHOZ

3. fejezet

Pál ajánlólevele: a korinthusi gyülekezet

1 Elkezdjük-e ismét ajánlani önmagunkat? Vagy szükségünk van-e, mint némelyeknek, hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre?

2 A mi levelünk ti vagytok, amely be van írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember.

3 Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva, és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira. 2Móz 24,12; Jer 31,33; Ez 11,19; 36,26

Az ó és az új szövetség szolgálatának dicsősége

4 Ilyen bizodalmunk pedig Krisztus által van Isten iránt.

5 Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak arra, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van.

6 Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. Jer 31,31

7 Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, 2Móz 34,29-35

8 hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata?

9 Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata!

10 Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt.

11 Ha ugyanis a mulandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó.

12 Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk,

13 és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a mulandó dicsőség végét. 2Móz 34,34

14 De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el.

15 Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön.

16 De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel.

17 Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.

18 Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre. 1Jn 3,2; Jel 21,23„

Isten nyugtassa békében! Neki szól, az ő emlékének adózik most ez a bibliai idézet, ahová kinyílt ma nekem a könyv:

ÉZSAIÁS KÖNYVE

40. fejezet

Örömhír a fogságban

1 Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek. Ézs 49,13; 51,3; 61,2; Lk 2,25

2 Beszéljetek szívhez szólóan Jeruzsálemmel, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden vétkéért. Jer 16,18; Hós 2,16; Jel 1,5

3 Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át! Mt 3,3; Mk 1,3; Lk 1,76; Jn 1,23

4 Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Ézs 49,11; Lk 3,5

5 Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az Úr maga mondja ezt. Ézs 52,8.10.12; Lk 3,6

6 Egy hang szól: Kiálts! Én megkérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Jób 14,1-2; Zsolt 90,5-6.10; 103,15-16; 119,89; Lk 21,33; Jak 1,10-11; 1Pt 1,24-25

7 Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az Úr szele. – Bizony, csak fű a nép!

8 Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad. Zsolt 119,89

9 Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel a Sionnak, harsány hangon kiálts, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek! Ézs 52,7-9

10 Az én Uram, az Úr jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott. Ézs 62,2.11; Zak 9,9; Mt 21,5; Jel 22,12; 1Sám 30,20

11 Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti. 4Móz 11,12; Ézs 66,12; Ez 34,11-16; Jn 10,11

Nincs Istenhez fogható senki

12 Ki mérte meg markával a tenger vizét, ki mérte meg arasszal az eget? Ki mérte meg vékával a föld porát, ki tette mérlegre a hegyeket, és mérlegserpenyőbe a halmokat? Jób 26,10; 38,5-38; Péld 30,4

13 Ki irányította az Úr lelkét, ki volt tanácsadója, aki oktatta? Jób 11,7-9; 28,12-28; Róm 11,34; 1Kor 2,16

14 Kivel tanácskozott, ki világosította fel őt? Ki tanította meg a helyes eljárásra, ki tanította tudományra, és ki oktatta értelmes cselekvésre?

15 A népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vödörben, annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn, a szigetek egy homokszemnek számítanak.

16 A Libánon fája nem elég a tűzre, állata nem elég az égőáldozathoz. Zsolt 50,10-12

17 A népek mind semmik előtte, puszta semmiségnek tartja őket. Dán 4,32

18 Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan készíthetnétek el képmását? 2Móz 15,11; 20,4; Zsolt 86,8; 89,7; Ézs 46,5; ApCsel 17,29

19 A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá. Ézs 41,6-7; 46,6-7

20 Aki szegény ahhoz, hogy ennyit adjon érte, nem korhadó fát választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot készítsen, amely nem inog.

21 Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek a kezdetektől fogva, nem magyarázták el a föld alapozását?

22 Az, aki ott trónol a földkerekség fölött, ahonnan lakói csak sáskának látszanak, fátyolként terítette ki az eget, kifeszítette, mint egy lakósátrat. 4Móz 13,33; Zsolt 104,2; Zak 12,1

23 Semmivé teszi a fejedelmeket, a föld bíráit megsemmisíti. Jób 12,17; Ézs 19,11-15; 29,14; 1Kor 1,19; 2,6.14

24 Alig ültették el, alig vetették el őket, alig vert gyökeret törzsük a földben, ő csak rájuk fúj, és kiszáradnak, elragadja őket, mint szélvész a pelyvát.

25 Kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze? – mondja a Szent.

26 Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Kivezeti seregüket szám szerint, mindnyájukat név szerint szólítja; olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mer hiányozni. 1Móz 1,16; Jób 38,31-33; Zsolt 147,4-5; Ézs 48,13

27 Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Zsolt 27,10; Ézs 49,14-16

28 Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Zsolt 24,1-2; 90,2

29 Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. 1Sám 2,4; Zsolt 68,10; Mt 11,28

30 Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak.

31 De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. 2Sám 1,23; Zsolt 103,5

Ha egészségesek szeretnénk maradni akkor ideje törődnünk a hátunkkal. A kanapék fotelek és mindenféle ülések kocsikban, irodákban egyszerűen katasztrófálisak! Azok akik egész nap ülnek, egy szép napon arra ébrednek, hogy ők lettek a Notre Dame-i toronyőr, vagyis púpossá váltak. Ki szeretne púpos és görnyedt lenni? A titok pedig nagyon nyilvánvaló mi okozza, de valahogy a bútor tervezők nem akarják észrevenni mit tesznek rosszul. Bele kellene ültetni őket egy általuk készített irodai székbe, odakötözni és egész nap ott tartani! Könyörögni fog, hogy kiszálhasson belőle

Remélem minden bútorgyártó tudja mit jelent a homorú meg a domború közötti különbség, mert amit ők gyártanak az általában homorú, így előre dőlve, magunkba roskadva kényszerülünk ülni, a tarkónkat is előretolja az ülés fejtámlája. Mi ellenkezőleg szeretnénk elhelyezkedni, a hátunk közepére kerüljön a domborúlat, hogy egyenesen tartsa a gerincünket. Köszönjük szépen ha figyelembe veszik a mi sóhajunkat is!

Sajnos már túl sok a ferde gerincű ember, mi szeretnénk egyenes gerinccel élni ezentúl!

A 68. zsoltár (címe szerint Dávid zsoltára a karmesternek) egy fenséges hálaadó himnusz Isten diadalmenetéről, hatalmáról és a sivatagi vándorlástól a jeruzsálemi szentélyig tartó vonulásáról. [1, 2, 3]

Főbb témái és szerkezete

• Isten felkelése és győzelme: A zsoltár azzal a híres képhel indul, hogy amikor Isten felkel, ellenségei elszélednek és elolvadnak előttük, mint a füst vagy a viasz. [1, 2, 3]
• Az árvák és özvegyek atyja: Az Úr nemcsak harcos Isten, hanem az elesettek oltalmazója is: az árvák atyja, az özvegyek védelmezője, aki otthont ad a magányosoknak, és kiszabadítja a foglyokat. [1, 2, 3]
• A pusztulástól a szentélyig: Emléket állít a pusztai vándorlásnak, a Sínai-hegyi megjelenésnek, amikor megrendült a föld az Isten színe előtt, és esőt adott a kimerült örökségének. [1, 2]
• A hódoló népek és törzsek: Megemlíti Izrael törzseit (Benjámin, Júda, Zebulun, Naftali) és a távolabbi népeket, országokat (Egyiptom, Etiópia, Básán hegyei), akik hódolattal járulnak Isten elé. [1, 2, 3]
• Zárás: A himnusz Isten dicséretével és azzal zárul, hogy Ő ad erőt és hatalmat az ő népének. [1]

Teljes szövegét elolvashatod többek között a Szent István Társulati Bibliában vagy a Károli Gáspár fordításában az Arcanumon. [1, 2]”

„A ZSOLTÁROK KÖNYVE

68. fejezet

Isten megjelenik népének

1 A karmesternek: Dávid zsoltáréneke.

2 Fölkel az Isten! Szétszóródnak ellenségei, elfutnak előle gyűlölői. 4Móz 10,35

3 Ahogyan a füst eloszlik, ha ráfújnak, ahogyan a viasz megolvad a tűztől, úgy pusztulnak el a bűnösök az Isten színe előtt.

4 De az igazak örülnek, vigadnak, Isten színe előtt vígan örvendeznek.

5 Énekeljetek Istennek, zengjetek nevének! Készítsetek utat a pusztában száguldónak! Úr az ő neve, vigadjatok színe előtt! Ézs 40,3

6 Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten szent hajlékában.

7 Isten hazahozza az elhagyottakat, kihozza a foglyokat boldog életre, csak a lázadók maradnak sivár helyen.

8 Ó, Isten, amikor elindultál néped előtt, amikor vonultál a sivatagban, (Szela) 2Móz 13,21

9 rengett a föld, csepegett az ég is Isten színe előtt, még a Sínai is, az Istennek, Izráel Istenének színe előtt. 2Móz 19,16-18

10 Bőven adtál esőt örökségedre, ó, Isten, és a fáradtat megerősítetted.

11 Ott lakik nyájad, és jóvoltodból gondoskodsz az elesettről, Istenem!

12 Az Úr ezt a kijelentést adja az örömhírt vivő nők nagy seregének: 2Móz 15,20-21

13 A seregek királyai hanyatt-homlok menekülnek, a palota terén pedig zsákmányt osztanak.

14 Ha a felszerelést őrzitek is, ezüstszárnyú galambot kaptok, aranyos zöld tollakkal.

15 Amikor a Mindenható szétszórja a királyokat, fehér lesz a Calmón, mint a hó.

16 Istenek hegye a Básán-hegy, sokcsúcsú hegy a Básán-hegy.

17 Miért néztek irigyen, ti, sokcsúcsú hegyek arra a hegyre, amelyet Isten lakóhelyéül választott? Ott is lakik az Úr örökre! Zsolt 132,13

18 Istennek harci kocsija számtalan, sok ezer, ezekkel jön az Úr a Sínairól szentélyébe.

19 Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, Uram Isten! Ef 4,8

20 Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. (Szela.)

21 Isten a mi szabadító Istenünk, az Úr, a mi Urunk kihoz a halálból is.

22 Bizony, szétzúzza Isten ellenségei fejét, a bűnben élők kemény koponyáját!

23 Az Úr ezt mondta: Básánból is visszahozom őket, a tenger mélyéről is visszahozom,

24 hogy lábad vérben gázoljon, és kutyáid nyelvének is jusson az ellenségből.

25 Látták, ó, Isten, hogyan vonultál be, hogyan vonultál be, Istenem, királyom, a szentélybe. Zsolt 24,7; 2Sám 6,13-15

26 Elöl mentek az énekesek, hátul a hárfások, középen a doboló nők.

27 Áldjátok Istent a gyülekezetekben, az Urat, akik Izráeltől származtok!

28 Élükön jön Benjámin kicsiny törzse, Júda vezetői tömegestül, Zebulon vezetői, Naftáli vezetői.

29 Parancsolj, Isten, hatalmaddal, isteni hatalmaddal, amellyel értünk munkálkodsz,

30 jeruzsálemi templomodból: királyok hozzanak neked ajándékot! 1Kir 10,1-10; 2Krón 32,23; Ézs 18,7; 19,21; 45,14; ApCsel 8,27

31 Dorgáld meg a nádas vadját, a hatalmasok seregét, a népek fejedelmeit! Tipord el a pénzsóvárokat, szórd szét azokat a népeket, amelyek háborút akarnak!

32 Egyiptomból követek jönnek, az etiópok Istenhez emelik kezüket.

33 Ti, földi országok, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak! (Szela.)

34 Száguld az egeken át, az ősi egeken át. Halld, hogyan mennydörög hatalmas hangja!

35 Hirdessétek Isten hatalmát, fenségét Izráelen, erejét a fellegekben!

36 Félelmetes vagy szentélyedben, Isten! Izráel Istene ad hatalmat és erőt a népnek. Legyen áldott az Isten!”

azt hiszem ez a mai üzenet egyértelmű nem szükséges hozzá semmilyen magyarázat. Ha rábízod istenre a harcodat amit már nem bírsz folytatni, Ő helyetted felkel, fellázad és legyőzi ellenségeidet, így legyen, ámen!

Ezt én is megtanultam. Személyek akikkel találkozunk nem azért jönnek az életünkbe, hogy „boldoggá” tegyenek (úgysem tudnának, mert mindenki csak a saját boldogságáért a felelős. Sajnos megtapasztalhattam, hogy bizonyos szeméyek azért jönnek hogy durván ha szépen nem ment megtanítsanak nekünk fontos dolgokat az életről. Őket így kell elfogadni és nem haragudnirájuk, hanem hálával kell lenni irántuk, ámen!

mert ide nyílt ki ma a könyv, miközben arra a személyre gondoltam, aki a tanítómesterem volt legalább 5 éven át online ingyenesen, valami adok-kapok módszerrel nem jegyeztem meg a lényeg, hogy veszem az üzenetet és továbbadom másoknak is, teljesen ingyen.

„Lukács evangéliumának 6. és 7. fejezete Jézus galileai nyilvános működését, tanításait és csodáit mutatja be, középpontban a törvény valódi értelmével, az irgalmassággal és a hittel. [1, 2, 3]

(Ez a legszebb rész nekem a bibliából, mert már nem csak értem, hanem át is ÉRZEM a saját börőmön keresztül Jézus minden szavát és mindazt amit ő is érzett végig amíg köztünk volt, teljesen megértem Őt.)

Lukács 6. fejezete: Tanítások a szombatról és az életről

• A szombat uraként: Jézus tanítványai gabonát tépnek szombaton, majd Jézus meggyógyít egy sorvadt kezű embert a zsinagógában, kijelentve: az Emberfia ura a szombatnak, és szabad szombaton jót tenni. [1, 2, 3]
• A tizenkét apostol kiválasztása: Jézus a hegyen imádkozik, majd kiválasztja tizenkét apostolát. [1]
• A hegyi (síksági) beszéd:
  • Elmondja a boldogmondásokat és a hozzájuk kapcsolódó jajokat.
  • Meghirdeti az ellenség szeretetét, az ítélkezés tiltását és az irgalmasságot.
  • Példázatokat mond (pl. a vak vezet vakot, a gerenda a szemben, a gyümölcsfa és a szikrára vs. homokra épített ház). [1, 2, 3]

Lukács 7. fejezete: Csodák, Keresztelő János és a bűnös asszony

A bűnös nő megkeni Jézus lábát: Simon farizeus házában egy „bűnös” asszony könnyeivel mossa és kenettel keni Jézus lábát. Jézus a nagy szeretetére és hitére hivatkozva megbocsátja a bűneit. [1]

A kafarnaumi százados szolgája: Egy római százados nagy hitéről tesz tanúbizonyságot; Jézus távolról meggyógyítja a szolgáját. [1, 2]

Az özvegyasszony fia Nainban: Jézus együttérzésből feltámasztja egy naini özvegyasszony egyetlen fiát a koporsójánál. [1, 2]

Keresztelő János küldöttei: János a börtönből megüzeni, hogy Jézus-e a várt Messiás. Jézus a csodáival igazolja küldetését, majd méltatja Keresztelő Jánost. [1, 2]”

Ha a teljes részletet szeretnéd megtalálod a bibliában, vagy gyere vissza a honlapomra most ott megnézheted, mert közzétettem folytatásként ennél a bejegyzésnél.

Szép a tenger de tele van rejtett veszélyekkel, cápa mindenhol

LUKÁCS EVANGÉLIUMA

6. fejezet

Kalásztépés szombaton

1 Egyik szombaton gabonaföldeken ment át Jézus, és tanítványai kalászokat tépdestek, tenyerük között morzsolták és ették. 5Móz 23,26

2 A farizeusok közül némelyek megkérdezték: Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad?

3 Jézus így válaszolt nekik: Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor megéhezett ő is meg azok is, akik vele voltak? 1Sám 21,4-7

4 Bement az Úr házába, elvette a szent kenyereket, és megette, sőt azoknak is adott, akik vele voltak; pedig a kenyereket nem lett volna szabad megenni, csak a papoknak. 3Móz 24,9

5 És kijelentette nekik: Az Emberfia ura a szombatnak.

Jézus szombaton gyógyít

6 Egy másik szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze sorvadt volt.

7 Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják.

8 Ő azonban, ismerve gondolataikat, ezt mondta a sorvadt kezű embernek: Kelj fel, és állj a középre! Az felkelt, és odaállt.

9 Jézus pedig így szólt hozzájuk: Kérdezlek titeket: szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani?

10 És végignézve mindnyájukon így szólt a beteghez: Nyújtsd ki a kezedet! Ő kinyújtotta, és meggyógyult a keze.

11 Azokat pedig esztelen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás között, hogy mit tegyenek Jézussal.

A tizenkét tanítvány elhívása

12 Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát.

13 Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett:

14 Simont, akit Péternek nevezett el, Andrást, a testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,

15 Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zélótának neveztek,

16 Júdást, Jakab fiát és Júdás Iskáriótest, aki árulóvá lett.

Jézus tanít és gyógyít

17 Azután lement velük, megállt egy sík helyen, vele együtt tanítványainak nagy sokasága és nagy néptömeg egész Júdeából, Jeruzsálemből, a tengermelléki Tíruszból és Szidónból.

18 Azért jöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből. Akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak.

19 Az egész sokaság igyekezett megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.

Kik a boldogok?

20 Ő pedig tanítványaira nézett, és így szólt: Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa.

21 Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Zsolt 126,5-6

22 Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket mint gonosz nevet, az Emberfiáért.

23 Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, mert ugyanezt tették atyáik a prófétákkal.

24 De jaj nektek, ti gazdagok, mert megkaptátok vigasztalásotokat! Jak 5,1

25 Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj, akik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok! Jak 4,9

26 Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember, mert ugyanezt tették atyáik a hamis prófétákkal! Jak 4,4

Az ellenség szeretete

27 Nektek pedig, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket;

28 áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket!

29 Aki arcul üt téged, tartsd oda annak arcod másik felét is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg!

30 Adj mindenkinek, aki kér tőled, és aki elveszi a tiedet, attól ne követeld vissza!

31 És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük!

32 Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.

33 És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik.

34 És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi a jutalmatok? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár nekik. 3Móz 25,35-37

35 Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.

36 Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas!

A képmutató ítélkezés

37 Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik.

38 Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek. 2Kor 9,6

39 Példázatot is mondott nekik: Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e mindketten verembe?

40 A tanítvány nem feljebb való mesterénél; de aki teljesen felkészült, az mind olyan lesz, mint a mestere.

41 Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre?

42 Hogyan mondhatod testvérednek: Testvérem, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből.

Amilyen a fa, olyan a gyümölcse

43 Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és ugyanúgy nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem.

44 Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt.

45 A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember pedig a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.

46 Miért mondjátok nekem: Uram, Uram – ha nem teszitek, amit mondok? Mal 1,6

Aki kősziklára épít

47 Megmutatom nektek, kihez hasonló az, aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és cselekszi azokat.

48 Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve.

49 Aki pedig hallja beszédeimet, de nem cselekszi, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre építette a házát: beleütközött az áradat, és azonnal összeomlott az a ház, és teljesen elpusztult.”

Lukács evangéliumának 7. fejezete négy fő eseményt beszél el: [1]

• A kafarnaumi százados szolgájának meggyógyítása (Lk 7,1–10): Jézus Kafarnaumba érkezik. Egy római százados – aki szereti a zsidó népet és zsinagógát is építtetett – arra kéri Jézust, gyógyítsa meg a haldokló szolgáját. A százados üzen, hogy nem méltó rá, hogy Jézus a háza alá jöjjön, elég csak szólnia egy szót, és a szolga meggyógyul, mert ő maga is parancsuralom alatt álló ember. Jézus csodálkozik a hitén, és a szolga abban az órában meggyógyul. [1, 2, 3]
• Az naimi özvegy fiának feltámasztása (Lk 7,11–17): Jézus elmegy Nain városába a tanítványaival és nagy sokasággal. A kapunál egy halottat hoznak kifelé: egy özveasszony egyetlen fiát. Jézus megesik rajta a szíve, odalép, megérinti a koporsót, és azt mondja az ifjúnak: „Kelj fel!”. Az ifjú feltámad, Jézus pedig átadja őt az édesanyjának. [1, 2]
• Keresztelő János küldöttei (Lk 7,18–35): A börtönben ülő Keresztelő János elküldi két tanítványát Jézushoz ezzel a kérdéssel: „Te vagy-e az, akinek jönnie kell, vagy mást várjunk?”. Jézus a tetteire utal válaszként (a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek hirdetik az örömhírt), majd méltatja Jánost mint a legnagyobb prófétát, de bírálja a kortársakat, akiknek sem a sírás (János böjtje), sem a furulya (Jézus öröme) nem tetszik. [1, 2]
• A bűnös asszony Simon farizeus házában (Lk 7,36–50): Simon farizeus meghívja Jézust az otthonába vacsorára. Ekkor belép egy hírhedt bűnös asszony a városból. Könnyeivel öntözi Jézus lábát, hajával törli meg, megcsókolja és drága kenettel (olajjal) megkeni. Simon magában gyanakodni kezd, hogy ha Jézus próféta lenne, tudná, ki érinti őt. Jézus egy rövid példázattal (a két adósról) szembesíti Simont, és kijelenti az asszonynak: „Megbocsáttattak a bűneid… A te hited megtartott téged; menj békességgel!” [1, 2]

„Jézus meggyógyítja a kapernaumi százados szolgáját

1 Miután befejezte minden beszédét, amelyet a nép füle hallatára mondott, bement Kapernaumba.

2 Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott.

3 Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte őt, hogy jöjjön el, és mentse meg a szolgáját.

4 Amikor odaértek Jézushoz, sürgetve kérték: Méltó arra, hogy megtedd ezt neki,

5 mert szereti népünket, ő építtette a zsinagógát is nekünk.

6 Jézus pedig elindult velük. Amikor már közel járt a házhoz, a százados eléje küldte barátait, és ezt üzente neki: Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj.

7 Ezért magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám.

8 Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok az egyiknek: Menj el – akkor az elmegy; és a másiknak: Jöjj ide – akkor az idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt – akkor az megteszi.

9 Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet.

10 Amikor a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.

Jézus feltámasztja a naini ifjút

11 Ezután Jézus elment egy Nain nevű városba, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt.

12 Amikor közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte.

13 Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: Ne sírj!

14 Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: Ifjú, neked mondom, kelj fel!

15 Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának. 1Kir 17,23; 2Kir 4,36

16 Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét.

17 Ez a hír elterjedt róla egész Júdeában és az egész környéken.

Keresztelő János kérdése és Jézus válasza

18 Mindezt hírül vitték Jánosnak a tanítványai. Ő pedig magához hívatott tanítványai közül kettőt,

19 és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?

20 Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak, ezt mondták: Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?

21 Jézus abban az órában sokakat meggyógyított betegségükből és bajukból, megszabadított gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza a látását.

22 Ezért így válaszolt nekik: Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek hirdettetik az evangélium, Ézs 35,6; 61,1

23 és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.

24 Amikor János követei elmentek, beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról: Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni?

25 Ugyan miért mentetek ki? Finom ruhákba öltözött embert látni? Hiszen akik drága ruhákat viselnek és fényűzően élnek, azok a királyi palotákban vannak.

26 Ugyan miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony, mondom nektek, még prófétánál is nagyobbat!

27 Ő az, akiről meg van írva: „Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti előtted az utat.” Mal 3,1; 2Móz 33,2

28 Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül senki nem nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála.

29 Az egész nép, sőt még a vámszedők is hallgattak rá, és igazat adtak Istennek azzal, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével, Mt 21,32

30 a farizeusok és a törvénytudók azonban elvetették Isten akaratát azzal, hogy nem keresztelkedtek meg általa.

31 Kihez hasonlítsam tehát ezt a nemzedéket? Kihez is hasonlók?

32 Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, akik azt kiáltják egymásnak: Zenéltünk nektek, és nem táncoltatok, siratót mondtunk, és nem sírtatok.

33 Mert eljött Keresztelő János, aki nem eszik kenyeret, nem iszik bort, és azt mondjátok: Ördög van benne. Jn 10,20

34 Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja.

35 De a bölcsességet minden bölcs igazolja.

A bűnös nő megkeni Jézus lábát

36 Egy farizeus arra kérte Jézust, hogy egyék nála. Ő bement a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.

37 Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudva, hogy Jézus a farizeus házának vendége, olajat vitt magával egy alabástromtartóban, Mt 26,6-7; Jn 12,3

38 megállt mögötte, a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente olajjal.

39 Amikor pedig látta ezt a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: Ha ő próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki őt megérinti, mivel bűnös ez az asszony.

40 Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: Simon, van valami mondanivalóm neked. Ő pedig így szólt: Mester, mondd!

41 Jézus ezt mondta: Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel.

42 Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Vajon melyikük szereti őt jobban?

43 Simon így válaszolt: Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. Ő pedig ezt mondta neki: Helyesen ítéltél.

44 Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet a lábam megmosására, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg.

45 Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat.

46 Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig drága olajjal kente meg a lábamat.

47 Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.

48 Az asszonynak pedig ezt mondta: Megbocsáttattak a te bűneid.

49 Az asztalnál ülők erre kérdezgetni kezdték egymás között: Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?

50 Ő pedig így szólt az asszonyhoz: A te hited megtartott téged, menj el békességgel!”

Lehet hogy a remény hal meg utoljára, de a szeretet és az igazság sosem hal meg! Én is azt mondtam ma, hogy ezek ünneplik a halált. Rám fogták, hogy gúnyolódom, de én nem gúnyolódtam csak dühös voltam mennyire nem tudják mit tesznek az emberek.

Valamit nagyon rosszul csinálunk, hogy mindannyian így végezzük, mert nekem egyáltalán nem természetes, hogy meghalunk. Mindenki gondolkozzon el ezen ha kérhetem!

mert rájöttem, hogy akinek azt tanácsoltam: hagyja abba amit most csinál, vagy nem csinál, menjen el onnan ahol most él, változzon meg, kívül, belül, tisztuljon meg , újuljon meg és kezdjen foglalkozni valami teljesen mással, különben félő, hogy elpazarolja magát és kárba vész. Rájöttem, hogy ez vagyok én! nekem kell valamit végre kezdenem magammal, különben kárba vész az egész életem, mert eddig csak a fele veszett oda, de még van a B. oldal.

Ugyanez az illető meg azt tanácsolja nekem, hogy bánjam meg bűneimet, kérjek mindenkitől, (akinek ártottam) és istentől is bocsánatot. Ne éljek test szerint , mert elvész a lelkem.Nahát mintha csak saját magáról mesélne! Mindenki látja a másik ember hibáit,de a sajátját nem veszi észre, ezért jó, hogy szemben állunk egymással és megmondjuk a magunkét a másiknak, így legalább szembesülünk végre a saját hibáinkkal. Erre az egyre talán jó volt a találkozásunk, adjunk hálát érte istennek! Köszönöm szépen neked, hogy figyelmeztettél a hibáimra és arra, hogy mit csinálok rosszul, mert nem haragudtam meg ezért rád! Még ha nem is esett jól a szembesítés régi rossz önmagammal, a hasznát azért megláttam benne. Minden rosszban én mindig megtalálom azt a kicsi jót is amit rejteget magában és én mindig csak a jót keresem mindenkiben és mindenben és csak a jóra fókuszálok mindig. Köszönöm és hála!