Ez vár ránk, akikkel most épp külön utakon járunk, de lesznek akik már nem érik meg a családomból ezt a megbékélést, sajnos, ezért most elköszönök tőlük,békével, megbocsátással és szeretettel!

Kinyílt a könyv a megbékéléshez meg Lukács evangéliuma 13. fejezethez

LUKÁCS EVANGÉLIUMA

13. fejezet

Pilátus vérengzése és a siloámi torony leomlása

1 Abban az időben néhányan hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozati állataik vérével elegyítette.

2 Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük?

3 Nem! Sőt azt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.

4 Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámnál, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik?

5 Nem! Sőt azt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy elvesztek.

A terméketlen fügefa

6 Azután ezt a példázatot mondta: Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált.

7 Azt mondta a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába?

8 De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom,

9 hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki!

Jézus meggyógyítja a meggörnyedt asszonyt

10 Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton.

11 Íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni.

12 Amikor Jézus meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: Asszony, megszabadultál betegségedből.

13 És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.

14 A zsinagógai elöljáró azonban megharagudott, hogy szombaton gyógyított Jézus, és így szólt a sokasághoz: Hat nap van, amelyen munkálkodni kell, azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat, és ne szombaton!

15 Az Úr így válaszolt neki: Képmutatók, vajon szombaton nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e ki itatni?

16 Hát Ábrahámnak ezt a leányát, akit tizennyolc éve megkötözött a Sátán, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből szombaton?

17 Amikor ezt mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, de az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket ő vitt véghez.

A mustármag és a kovász

18 Azután így szólt Jézus: Mihez hasonló az Isten országa, és mihez hasonlítsam?

19 Hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjében, az pedig felnövekedett, és fává lett, úgyhogy az égi madarak fészket raktak ágai között. Ez 17,23

20 Majd ismét szólt: Mihez hasonlítsam az Isten országát?

21 Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, és belekevert három mérce lisztbe, míg végül az egész megkelt.

A szoros kapu

22 Amikor Jeruzsálem felé tartott, városról városra és faluról falura haladva mindenütt tanított.

23 Valaki ezt kérdezte tőle: Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek? Ő így felelt nekik:

24 Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.

25 Amikor már felkelt a ház ura, és bezárta az ajtót, megálltok kívül, és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: Uram, nyiss ajtót nekünk! De ő így válaszol nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok.

26 Akkor kezditek majd mondani: Előtted ettünk és ittunk, és az utcáinkon tanítottál.

27 Ő pedig ezt mondja nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok, távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők! Mt 25,41; Zsolt 6,9

28 Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot és a prófétákat mind az Isten országában, és hogy ti magatok ki vagytok rekesztve onnan. Mt 8,11-12; 22,13; 25,30

29 Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában.

30 És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.

Jézus üzen Heródesnek

31 Még abban az órában néhány farizeus ment oda hozzá, és így szóltak: Menj, távozz el innen, mert Heródes meg akar ölni.

32 Ő ezt mondta nekik: Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ma és holnap ördögöket űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésemet.

33 Viszont ma, holnap és a következő napon úton kell lennem, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül.

Jézus ítéletet mond Jeruzsálem felett

34 Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a kotlós a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok!

35 Íme, elhagyottá lesz a ti házatok. De mondom nektek, nem láttok addig engem, míg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön! Mt 23,38; Zsolt 69,26; 118,26„

Ideje Jézus szavai szerint élnünk, a kufárokat nekünk is elzavarnunk, ne a pénz legyen az első erkölcsi iránymutató. Nem a pénz az isten, hanem a Teremtő, az Univerzum az isten és ennek a függvényében kellene élnünk, NEM A PÉNZ FÜGGVÉNYÉBEN!

Magyar Péternek nem kellett volna bocsánatot kérnie semmiért, semmit nem hibázott, semmi rosszat nem tett, a technikai hiba nem az ő hibája, hanem a levéltáré!

Mi magyarok rabláncos kutyák által vagyunk vezetve. nem is politikusok által. A rendőrök azt gondolják, hogy az államapparátustól kapják a bérüket ezért a politikusoknak engedelmeskednek, de nem így van, ők tőlünk kapják a bérüket és nekünk kellene engedelmeskedjenek minket megvédjenek és nem ránk támadjanak mint 2006-ban tették! Az más tál tészta, hogy a politikusok a törvényeik által osztják szét köztük a az általunk befizetett pénzt, hogy ők bérként megkapják és a politikusok elég szűkösen mérik azt! Ha mi a nép dönthetnénk a rendőrők béréről jóval bőségesebben nyújtanánk a bért!

A postások, a tanárok, a honvédek is mind láncos kutyák, az állam láncos kutyái. Azért nem kérek bocsánatot egy postástól, pedig én is megbántam, hogy ugyanolyan szemtelen voltam vele, amilyen ő velem, mert: egy postás nem az én felettesem, még ha erre tanították is be! Nem hivatalos személy olyan szempontből, hogy ő aztán úgy viselkedhet és bánhat velem ahogy ő akarja! Ahogy a rendőrőknek sem volt jogukaz ártatlanul kilakoltatott devizások ajtaját betőrni és őket onnan erőszakkal, erővel kirángatni. A rendőr dolga nem pénzügyi végrehajtások végrehajtása, hanem a polgárok védelme és a rend őrzése a bűnözők ellen! Ennyi.

Az Újszövetségben található Zsidókhoz írt levél 10. fejezete központi témája, hogy Jézus Krisztus egyszeri és tökéletes áldozata végleg felváltotta az Ószövetség állatáldozatait, majd erre alapozva kitartásra és közösségre buzdít. [1, 2, 3]

Főbb részei és gondolatai:

• Az ószövetségi áldozatok elégtelensége (1–18. versek):
  • A törvény szerinti áldozatok (bikák és bakok vére) csak árnyékot jelentettek, és nem tudták valóban eltörölni a bűnöket, sem tökéletessé tenni az embereket.
  • Jézus Krisztus azonban saját testének egyszeri feláldozásával örökre tökéletessé tette a megszentelteket, és Isten jobbjára ült.
  • Mivel megtörtént a bűnök bocsánata, nincsen többé szükség bűnért való áldozatra. [1, 2, 3]
• Buzdítás és intés (19–39. versek):
  • Új és élő út: A hívők bátran, tiszta szívvel és igaz hittel járulhatnak Isten elé Jézus vére által.
  • Összejövetelek: Intés érkezik arra, hogy a hívők ne hagyják el a gyülekezeti összejöveteleket, hanem bátorítsák egymást.
  • Figyelmeztetés a szándékos bűnözésre: Aki szándékosan elveti Krisztus kegyelmét, arra szigorú ítélet és „lángoló tűz” vár.
  • Kitartás: Az olvasók felhívást kapnak a korábbi szenvedések, megpróbáltatások közepette is, hogy ne dobják el a bizakodásukat, mert nagy jutalom jár érte, és hit által élnek. [1, 2, 3, 4]

„A zsidókhoz írt levél

Krisztus egyszer s mindenkorra érvényes áldozata

10 Mivel a törvényben csak az eljövendő jó árnyéka van meg, nem maga a dolgok valós képe, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évről évre szüntelenül bemutatnak, sohasem képesek tökéletességre juttatni az odajárulókat. 2 Különben megszűnt volna az áldozás, hiszen ha az áldozó egyszer megtisztult volna, többé semmi bűntudatot nem érzett volna. 3 De azok évről évre a bűnökre emlékeztetnek. 4 Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.

5 Azért e világba jövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem, 6 égő- és bűnért való áldozatot nem kedveltél. 7 Akkor ezt mondtam: Íme, itt vagyok, a könyvtekercsben írva van rólam, hogy cselekedjem a te akaratodat, Istenem. 8 Előbb azt mondta, hogy áldozatot és ajándékot, égő- és bűnért való áldozatot nem akartál, nem is kedveltél, amelyeket a törvény szerint bemutatnak, 9 azután így szólt: Íme, itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat. 10 Ezzel az akarattal vagyunk megszentelve egyszer s mindenkorra, Jézus Krisztus testének megáldozása által.

11 Minden pap naponként szolgálatban áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket. 12 Ő azonban egyetlen áldozattal áldozva a bűnökért mindörökre az Isten jobbjára ült, 13 és ott vár, amíg ellenségei a lába alá vettetnek zsámolyul. 14 Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket. 15 De bizonyságot tesz erről nekünk a Szentlélek∆ is, mert utána így szól: 16 Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok után – azt mondja az Úr –, törvényemet a szívükbe adom, és elméjükbe írom be azokat, 17 bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem. 18 Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért való áldozat.

Buzdítás a hit megtartására
és a béketűrésre

19 Mivelhogy azért, testvéreim, bizalmunk van a szentélybe való bemenetelre Jézus vére által 20 azon az úton, amelyet ő szentelt nekünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által, 21 és mivel nagy papunk van az Isten háza felett, 22 járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek a szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől, 23 és testük meg van mosva tiszta vízzel. Ragaszkodjunk a reménység hitvallásához tántoríthatatlanul, mert hű az, aki ígéretet tett. 24 Legyen gondunk arra, hogy egymást buzdítsuk a szeretetre és a jó cselekedetekre, 25 nem hagyva el összejöveteleinket, ahogyan szokásuk némelyeknek, hanem intve egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap. 26 Mert ha szándékosan vétkezünk, miután eljutottunk az igazság megismerésére, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, 27 hanem az ítéletnek valami rettenetes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket. 28 Aki megveti Mózes törvényét, két vagy három tanúbizonyságra, irgalom nélkül meghal. 29 Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltó az, aki az Isten Fiát megtapossa, és a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelem Lelkét∆ megcsúfolja! 30 Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét. 31 Rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni.

32 De emlékezzetek vissza a régebbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedésteljes küzdelmet álltatok ki. 33 Mert egyrészt gyalázásokkal és szorongattatásokkal nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társai lettetek azoknak, akikkel így bántak. 34 Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudva, hogy nektek jobb és maradandó vagyonotok van. 35 Ne dobjátok el hát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. 36 Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedve elnyerjétek az ígéretet. 37 Mert még egy kevés idő, és aki eljövendő, eljön és nem késik. 38 Az igaz ember pedig hitből él, de ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem. 39 De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.”

Egyik ember sem különb a másiknál és nincs joga a másik ember élete fölött uralkodni, abba beleszólni és tönkretenni, ezért minden bűnös fizetni fog. Eljött az egyensúly, a rend tétel ideje! Ez most nem igazság, sem bosszú, hanem rend és egyensúly.

Mert ide nyílt ki a könyv:

A Prédikátor könyvének 9. fejezete az élet mulandóságáról, a sors kiszámíthatatlanságáról és az örömre való felhívásról szól. [1, 2]

Főbb gondolatok és szerkezet

• Mindenki ugyanarra a sorsra jut (1–6. versek):
  • Az igazak és a gonoszok, a jók és a tisztátlanok mind Isten kezében vannak, de ugyanaz a vég vár rájuk: a halál.
  • „Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak”, és az emberek emlékezete is elhalványul róluk. [1, 2]
• Éld az életet örömmel! (7–10. versek):
  • Mivel a halál elkerülhetetlen, a Prédikátor azt tanácsolja, hogy az ember élvezze a jelenlétét: edd kenyered örömmel, idd borod jó kedvvel, szeresd a feleséged/férjed, és végezd tehetséged szerint azt a munkát, amit az erőd enged a sírban ugyanis nincs cselekvés, tervezés vagy tudás. [1, 2]
• Az idő és a körülmény hatalma (11–12. versek):
  • A siker nem mindig jár együtt a képességekkel: „nem a gyorsaké a futás, nem a hősöké a harc”, hanem az idő és a véletlen (körülmény) jut eszébe mindenkinek, és az ember nem tudhatja, mikor jön el a hirtelen csapás. [1]
• A szegény bölcs és a kis város (13–18. versek):
  • Egy példázat egy kis városról, amelyet egy hatalmas király ostromolt, és egy szegény bölcs ember megmentett a bölcsességével. A bölcsességet mégis lenézik a szegénysége miatt, pedig „jobb a bölcsesség a harci szerszámoknál”, viszont „egy kis balgaság sok jót ront el”. [1, 2]

TELJES SZÖVEG:

„A PRÉDIKÁTOR KÖNYVE

9. fejezet

Örülj az életnek, míg tart!

1 Mindezt megfigyeltem, mert tisztán akartam látni mindezt, hogy az igazak és a bölcsek minden munkájukkal együtt Isten kezében vannak. Az ember azt sem tudja, hogy szeretet vagy gyűlölet vár-e rá: minden előtte van.

2 Minden érhet mindenkit. Ugyanaz történhet az igazzal és a bűnössel, a jóval, a tisztával és a tisztátalannal, azzal, aki áldozik és azzal, aki nem áldozik; úgy járhat a jó, mint a vétkes, az esküdöző éppúgy, mint aki fél az eskütől. Préd 2,15

3 Rossz dolog ez, hogy mindannak során, ami a nap alatt történik, ugyanaz érhet utol mindenkit. Ráadásul az emberek szíve tele van gonoszsággal, és esztelenség van bennük, amíg csak élnek. Végül pedig a halottak közé kerülnek. 1Móz 8,21; Préd 8,11

4 Csak annak van reménysége, aki az élők közé tartozik. Többet ér egy élő kutya, mint egy döglött oroszlán.

5 Az élők annyit tudnak, hogy meg fognak halni; de a holtak semmiről sem tudnak, semmiből sincs hasznuk többé, még az emléküket is elfelejtik.

6 Szeretetük is, gyűlöletük is, igyekezetük is tovatűnik, és nincs részük soha többé semmiben sem, ami a nap alatt történik.

7 Azért edd csak örömmel kenyeredet, és idd jókedvvel borodat, mert mindig az volt Isten jóakarata, hogy ezt tedd! Préd 2,24; 3,12-13.22; 5,17; 8,15

8 Ruhád legyen mindig fehér, és fejedről ne hiányozzék az olaj!

9 Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz, mulandó életed minden napján, amelyet Isten adott neked a nap alatt, mulandó életed minden napján, mert ez jutott neked az életben, és munkád révén, amelyet fáradsággal végzel a nap alatt. Péld 5,18-19

10 Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van, mert nem lesz cselekvés, gondolkozás, ismeret és bölcsesség a holtak hazájában, ahová menned kell!

11 Azt is láttam a nap alatt, hogy nem a gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert mindezek az időtől és a körülményektől függnek. Róm 9,16

12 Nem tudja az ember azt sem, hogy mennyi ideje van még. Ahogyan a halak veszedelmes hálóba kerülhetnek, ahogyan a madarak tőrbe eshetnek, ugyanúgy jutnak kelepcébe az emberek is, ha hirtelen rájuk szakad a veszedelem ideje.

Többet ér a bölcsesség, mint a fegyver

13 Ilyen bölcsességet is láttam a nap alatt, és nagyon rám nehezedett:

14 Volt egy kicsiny város, kevés lakóval. Megtámadta azt egy nagy király, körülvette, és ostromműveket épített vele szemben.

15 De akadt benne egy szegény bölcs, aki bölcsességével megmentette a várost. Az emberek azonban nem törődtek tovább azzal a szegény emberrel.

16 Akkor ezt mondtam: Többet ér a bölcsesség a hatalomnál, de a szegények bölcsességét mégis megvetik, és nem hallgatnak beszédükre.

17 A bölcsek nyugodt szavaira kell inkább hallgatni, mint annak a kiabálására, aki az ostobák között uralkodik.

18 Többet ér a bölcsesség a harci eszközöknél; egyetlen vétkes sok jót pusztíthat el.”

ÉLD AZ ÉLETED, AMÍG TART!

Álljatok készen, lélekben felkészülten: a régi összeomlik, megsemmisül , az új létrejön. Sajnos nem mindenki léphet be az újba. Akik mindent megtettek mostanig, hogy úgy éljenek mint az édenben, nekik kívül tágasabb lesz mostantól. A tiszteletlenek is kívül maradnak. Aki nem tiszteli embertársát, az istent sem tudja tisztelni, szevasz a pokolba veled!

A Jelenések könyve 21. fejezete az egész teremtett világ isteni megújulását, az új eget és az új földet írja le, miután az előző elmúlt. [1, 2, 3]

Főbb vonásai és szimbólumai:

• Az első világ elmúlása: János apostol látomásában az első ég és az első föld elmúlik, és „tenger sem volt többé” (a tenger a káosz, a gonosz és a pusztulás bibliai jelképe is). [1, 2]
• Az Új Jeruzsálem alászállása: A mennyből leszáll a szent város, az Új Jeruzsálem, amely Isten és az emberek közös lakóhelye lesz. [1, 2]
• Könnyek és halál nélkül: Isten maga lesz velük, „és letöröl minden könnyet a szemükről, halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom nem lesz többé” (vö. Jel 21,3–4). [1, 2]
• A város leírása:
  • Alakja négyszögletű (a hossza, szélessége és magassága egyenlő).
  • Építőanyagai tiszta arany, drágakövek (jáspis, zafír stb.).
  • 12 kapuja van, amelyeket 12 angyal őriz, és Izrael 12 törzsének a neve van rajtuk. [1, 2]
• Templom hiánya: A városban nincs szükség templomra, sem napra vagy holdra, mert maga az Úristen és a Bárány a templom és a világosság. [1, 2]
• Kik léphetnek be: Csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe. A gyávák, hitetlenek, gyilkosok, parázna meg a hazugok sorsa a tüzes-kénes tó (a második halál). [1, 2]

de nem a postás hozta, hanem a Mennyból jött az üzenet, hogy szóljak végre rátok:

Jakab apostol levele

Kapzsiság

4

✴¹Honnan a háborúskodás és pártoskodás köztetek? Honnan, ha nem bűnös kívánságaitokból, melyek tagjaitokban viaskodnak? ✴²Kívántok valamit, de nem teljesül. Öltök és irigykedtek, de nem juthattok semmihez. Veszekedtek és pöröltök, s mégsem értek el semmit, mert nem kértek. ³S ha kértek, nem kaptok, mert helytelenül kértek, hiszen bűnös kívánságaitok kielégítésére akarjátok fordítani.

Világias lelkület

✴⁴Ti házasságtörők, nem tudjátok, hogy a világgal való barátkozás ellenségeskedés az Istennel? Aki tehát a világnak akar barátja lenni, ellensége lesz Istennek. ⁵Vagy azt gondoljátok, hiába mondja az Írás: féltékenyen szeret a Lélek, mely bennünk lakik? ✴⁶Annál gazdagabb azonban kegyelme, amelyet ránk áraszt. Azért mondja másutt: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” ⁷Vessétek hát alá magatokat Istennek. Az ördögnek viszont álljatok ellen, akkor majd megfut előletek. Közeledjetek Istenhez, s ő is közeledni fog hozzátok. ⁸Mossátok le kezeteket, ti bűnösök, s tisztítsátok meg szíveteket, ti ingadozó lelkűek! ⁹Érezzétek nyomorúságtokat, szomorkodjatok és sírjatok! Nevetéstek forduljon gyászra, örömötök pedig búsulásra! ¹⁰Alázkodjatok meg az Úr előtt, ő majd fölmagasztal titeket.

Szeretetlenség

✴¹¹Testvéreim, ne rágalmazzátok egymást. Aki rágalmazza vagy megítéli testvérét, a törvényt rágalmazza és a törvényt ítéli meg. Ha pedig a törvényt ítéled meg, nem vagy a törvény megtartója, hanem bírája. ¹²Egy a törvényhozó és a bíró: ő, akinek hatalma van, hogy fölmentsen vagy elmarasztaljon. Te pedig ki vagy, hogy felebarátodat megítéled?

Evilági okosság

✴¹³Rajta hát, mondjátok csak: „Ma vagy holnap abba a városba indulunk, ott töltünk egy évet, kereskedünk és nyerészkedünk.” ¹⁴Hiszen azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Ugyan mi az életetek? Csak pára, mely rövid ideig látszik, azután elenyészik. ¹⁵Ehelyett ezt kellene mondanotok: „Ha az Úr akarja, élni fogunk, s ezt vagy azt fogjuk tenni.” ¹⁶Ti pedig kevélyek vagytok és dicsekvők. Minden ilyen dicsekvés rossz. ¹⁷Aki tehát tudja, mi a jó, de nem teszi, az vétkezik.”

Ézsaiás próféta könyve

42

¹Ímé az én szolgám, • a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.• Mát. 12,17-21. 3,16. 17. ²Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.• rész 52,6. Jer. 29,10. 44,28. ³Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, • a törvényt igazán jelenti meg.• rész 69,1. 50,4. ⁴Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak • tanítására.• rész 51,5. ⁵Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki • lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:• Csel. 17,25. ⁶Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, • pogányoknak világosságává.• rész 49,6. Jer. 50,5. Luk. 2,32. ⁷Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és • a fogházból a sötétben ülőket.• Luk. 4,48. Ésa. 47,5. 49,9. ⁸Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak • nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.• rész 18,11. ⁹A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom • veletek.• rész 43,19. ¹⁰Énekeljetek az Úrnak • új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.• Zsolt. 96,1. 33,3. 40,4. 98,1. 144,9. 149,1. ¹¹Emeljék fel szavokat • a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak.• Zsolt. 97,1. ¹²Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.• Zsolt. 10,11. 94,6. 7. Ezék. 8,12. 9,9. Jób 22,13. 14. Ésa. 19,11. Ezék. 28,4. Jer. 50,35. 51,57. ¹³Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt • vesz.• rész 59,16. Zsolt. 35,1. 2. 3. 2Móz. 15,3. ¹⁴Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok!• Dán. 2,2. ¹⁵Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.• rész 44,25. ¹⁶A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem • hagyom.• Jer. 2,6. 31. Jób 30,3. ¹⁷Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban • bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!• Zsolt. 97,7. ¹⁸Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!• Zsolt. 78,34. 36. Jer. 5,2. Zsolt. 68,27. ¹⁹Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? • és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?• Ezék. 12,2. 5Móz. 32,28. ²⁰Sokat láttál, • de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.• rész 6,9. 5Móz. 4,32-36. 29,3. 4. Zsolt. 78,1. Zsolt. 105,1. Zsolt. 106,1. Zsolt. 114,1. ²¹Az Úr igazságáért azt • akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.• 5Móz. 4,8. 32. 5,21. 23. ²²De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza!• Ámós 3,7. 5Móz. 32,27. ²³Ki veszi ezt • közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután!• vers 19. 25. ²⁴Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére? ²⁵Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem • tért eszére!• rész 10,16.

ősrégi, erdélyi vadászat képe került most elém, ezért most ezt is megosztom

„A nyelv megfékezése.

3✴¹Testvéreim, ne akarjatok annyian tanítók lenni, hisz tudjátok, hogy ránk annál súlyosabb ítélet vár. ²Mert sokban vétünk mindnyájan. Ha valaki nyelvével nem vétkezik, az tökéletes férfi, az képes egész testét is megfékezni. ³Ha ugyanis a lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek, akkor egész testüket irányíthatjuk. ⁴Lám, a hajókat is, bármilyen nagyok, bármilyen erős szelek hajtják is őket, a kis kormány oda irányítja, ahova a kormányos akarja. ⁵Ugyanígy parányi testrész a nyelv is, mégis nagy dolgokat vallhat magáénak. Nézd, milyen kicsi a tűz, és milyen nagy erdőt felgyújt! ⁶A nyelv is tűz, a gonoszság világa. A nyelv az a tagunk, amely egész testünket beszennyezi, lángba borítja változékony életünket, maga meg a pokoltól fogott tüzet. ⁷Mert az összes vadak, madarak, csúszómászók és tengeri állatok természetét meg lehet szelídíteni, s meg is szelídíti az emberi természet, ⁸de a nyelvet senki emberfia nem képes megszelídíteni: az nyugtalan gonosz, tele van halálos méreggel. ⁹Vele áldjuk az Urat és az Atyát, és vele átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlóságára vannak teremtve. ¹⁰Ugyanabból a szájból áldás és átok jön. Testvéreim, ennek nem volna szabad így lennie! ¹¹Vajon a forrás esetében ugyanabból a nyílásból édes víz is fakad meg keserű is? ¹²Testvéreim, teremhet fügefán olajbogyó vagy szőlőn füge? Nem törhet elő sós forrásból édes víz.

A bölcsesség.✴¹³Van köztetek bölcs és értelmes ember? Azt a helyes életmódból fakadó, szelíd bölcsességben végbevitt cselekedetei bizonyítsák. ¹⁴Ellenben ha keserű irigység és önzés van szívetekben, ne dicsekedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal ellentétben. ¹⁵Ez a bölcsesség ugyanis nem felülről származik, hanem földi, érzéki, sátáni. ¹⁶Mert ahol irigység és önzés honol, ott zűrzavar van és mindenféle hitványság. ¹⁷A felülről származó bölcsesség először is tiszta, aztán békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalom tölti el, és gazdag termést hoz, nem részrehajló, nem képmutató. ¹⁸Az igazság gyümölcsét békében vetik el azok számára, akik békét teremtenek.”

Ehhez a fejezethez nem szükséges semmilyen magyarázat, teljesen érthető

alcímhez nyílt ki a könyv velem kapcsolatban. Ma a saját bejárati ajtómban próbáltak megalázni, támadni, ezért fordultam a bibliához. Szerettem volna tudni miért történik ez velem ?

Így hangzik a válasz:

„Lk. 11,1

Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: „Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította a tanítványait.”

Lk. 11,2

Ő pedig ezt mondta nekik: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod.

Lk. 11,3

A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként.

Lk. 11,4

És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vigy minket kísértésbe.”

Lk. 11,5

Azután így szólt hozzájuk: „Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret,

Lk. 11,6

mert útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek;

Lk. 11,7

– és az így válaszolna belülről: Ne zaklass engem, az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak; nem kelhetek fel, hogy adjak neked!

Lk. 11,8

Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van.”

Lk. 11,9

„Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.

Lk. 11,10

Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik.

Lk. 11,11

Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, [Mt 7,9]

Lk. 11,12

vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki?

Lk. 11,13

Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?”

Lk. 11,14

Egyszer azután egy néma ördögöt űzött ki, és amikor kiment az ördög, megszólalt a néma. A sokaság pedig elcsodálkozott.

Lk. 11,15

Néhányan közülük azonban így szóltak: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.”

Lk. 11,16

Mások pedig kísértették, és mennyei jelt követeltek tőle.

Lk. 11,17

Ő azonban ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: „Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és ház házra omlik.

Lk. 11,18

Ha a Sátán is meghasonlik önmagával, miképpen maradhat fenn az országa? Ti azt mondjátok, hogy én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket.

Lk. 11,19

De ha én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok.

Lk. 11,20

Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa.

Lk. 11,21

Amikor az erős fegyveres őrzi a maga palotáját, biztonságban van a vagyona.

Lk. 11,22

De ha nála erősebb tör ellene, és legyőzi őt, akkor elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt.

Lk. 11,23

Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol.” [Lk 9,50]

Lk. 11,24

„Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, és amikor nem talál, akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. [Jn 5,14; Zsid 6,4-6]

Lk. 11,25

Amikor odaér, kisöpörve és felékesítve találja.

Lk. 11,26

Aztán elmegy, vesz maga mellé még másik hét, magánál is gonoszabb lelket, bemennek és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota pedig rosszabb lesz az elsőnél.”

Lk. 11,27

Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony felemelte szavát, és így szólt hozzá: „Boldog az az anyaméh, amely téged hordozott, és boldogok azok az emlők, amelyek tápláltak!”

Lk. 11,28

Erre ő így felelt: „De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.”

Lk. 11,29

Amikor pedig egyre nagyobb sokaság gyülekezett hozzá, elkezdett beszélni: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint a Jónás próféta jele. [1Kor 1,22]

Lk. 11,30

Mert amiképpen Jónás jellé vált a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek. [Jón 3,5]

Lk. 11,31

Dél királynője feltámad az ítéletkor e nemzedék férfiaival, és elítéli őket, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; de íme, itt nagyobb van Salamonnál. [1Kir 10,1 ]

Lk. 11,32

A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására; de íme, itt nagyobb van Jónásnál.”

Lk. 11,33

„Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot.

Lk. 11,34

A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét.

Lk. 11,35

Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen!

Lk. 11,36

Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne egyetlen sötét rész sem, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás megvilágít téged a fényével.”

Lk. 11,37

Beszéd közben egy farizeus arra kérte őt, hogy ebédeljen nála. Jézus bement, és asztalhoz telepedett. [Lk 7,36; 14,1]

Lk. 11,38

A farizeus pedig elcsodálkozott, amikor meglátta, hogy ebéd előtt nem mosdott meg.

Lk. 11,39

Az Úr azonban ezt mondta neki: „Ti farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok rablásvággyal és gonoszsággal.

Lk. 11,40

Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt is?

Lk. 11,41

Azt adjátok oda alamizsnául, ami belül van, és minden tiszta lesz nektek.”

Lk. 11,42

„De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és az Isten szeretetét, pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni!

Lk. 11,43

Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek a főhelyet a zsinagógában, és a köszöntéseket a tereken!

Lk. 11,44

Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek mit sem sejtve járnak felettük!

Lk. 11,45

Ekkor megszólalt egy törvénytudó, és ezt mondta neki: „Mester, amikor ezt mondod, minket is megbántasz.”

Lk. 11,46

De ő így válaszolt: „Jaj nektek is, törvénytudók, mert megterhelitek az embereket elhordozhatatlan terhekkel, de magatok egyetlen ujjal sem érintitek azokat.

Lk. 11,47

Jaj nektek, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, pedig atyáitok ölték meg őket.

Lk. 11,48

Tehát egyetértetek atyáitok tetteivel, és helyeslitek azokat, hiszen azok megölték őket, ti pedig síremlékeiket építitek.

Lk. 11,49

Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, és közülük némelyeket megölnek és üldöznek,

Lk. 11,50

hogy számot adjon ez a nemzedék minden próféta véréért, amelyet kiontottak a világ kezdete óta,

Lk. 11,51

Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az áldozati oltár és a templom között pusztult el. Bizony, mondom néktek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek. [1Móz 4,8; 2Krón 24,20-21]

Lk. 11,52

Jaj nektek, törvénytudók, mert magatokhoz vettétek az ismeret kulcsát: ti nem mentek be, és azokat is megakadályoztátok, akik be akarnak menni.”

Lk. 11,53

Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok hevesen támadni és mindenféléről faggatni kezdték őt,

Lk. 11,54

és csak azt lesték, hogy beszédében valamin rajtakaphassák.”

A test lámpása a szem szakasz (Lk 11,33–36) mély, spirituális és erkölcsi tanítást hordoz arról, hogyan fogadjuk be Isten világosságát. Jézus egy hétköznapi példából (a lámpás használatából) kiindulva világítja meg a belső ember működését.

A magyarázat kulcspontjai a következők:

• A lámpás elhelyezése (33. vers): A lámpást nem azért gyújtják, hogy elrejtsék, hanem hogy világítson. Ez a kép itt magára Jézusra és az ő tanítására utal: Isten országa nyilvánosan, mindenki számára láthatóan megjelent.
• A tiszta (egyszerű) szem (34. vers): A görög eredetiben szereplő haplusz kifejezés „egyszerűt”, „őszintét”, „osztatlant” vagy „nagylelkűt” jelent. Ha a szemünk tiszta, az azt jelenti, hogy Istenre fókuszálunk, előítéletek és hátsó szándékok nélkül fogadjuk be az igazságot. Ekkor a teljes lényünk megtelik fénnyel.
• A gonosz (irigy) szem (34. vers): A „gonosz szem” zsidó kifejezésként a fukarságot, az irigységet és a rosszindulatot is jelentette. Ha az ember szíve önző vagy előítéletes, a belső látása elhomályosul, nem képes felismerni az isteni igazságot, így lelkileg sötétségben marad.
• A belső fény őrzése (35–36. vers): Jézus arra figyelmeztet, hogy vizsgájuk meg önmagunkat: a bennünk lévő „világosság” (amit mi igazságnak vagy helyesnek gondolunk) nem sötétség-e valójában. Ha a szándékaink tiszták, és az egész életünket átengedi Isten fényének, akkor nincsenek bennünk „sötét sarkok”, és az egész lényünk sugározni fog.

Összességében a szakasz arra hív, hogy tisztítsuk meg a spirituális látásunkat, mert az határozza meg a teljes belső világunkat, döntéseinket és tetteinket.”

Nem orbán,nem Magyar Péter, sem senki emberfia, hanem az Úr. Nem baj ha nem hiszel benne, akkor is-

Ézsaiás próféta könyvének 31. fejezete („Jeruzsálemet megmenti az Úr”) az ötödik „jaj”-kijelentést tartalmazza, amelyben Ézsaiás intő szót intéz Júda vezetőihez és népéhez. [1, 2, 3]

Főbb gondolatok és szerkezet

• A hamis biztonság elvetése (1–3. vers):
  A próféta felajzott jajkiáltással illeti azokat, akik Asszíria fenyegetése elől Egyiptomba mennek katonai segítségért, és a lovakban, harci kocsikban meg a lovagok erejében bíznak. Ézsaiás emlékeztet rá, hogy az egyiptomiak csak emberek (nem Isten), és lovaik húsból vannak (nem lélek); ha az Úr kinyújtja kezét, a segítő és a megsegített is együtt bukik el. [1, 2, 3]
• Isten oltalma és harca Sionért (4–5. vers):
  Isten jelenlétét és erejét egy zsákmányát védő oroszlán képéhez hasonlítja, amely nem retten meg a pásztorok sokaságától. Úgy száll alá Sion hegyéért harcolni, „mint repdeső madársereg”, amely oltalmazza és megmenti Jeruzsálemet. [1, 2, 3]
• Megtérésre való hívás (6–7. vers):
  A próféta felszólítja Izráel fiait, hogy térjenek vissza ahhoz, akit mélyen elhagytak, és dobják el bálványaikat (az arany- és ezüstbálványokat), amelyeket saját kezük készített. [1]
• Asszíria bukása (8–9. vers):
  Az ellenség (Asszíria) nem emberi fegyver által fog elbukni, vezérei megriadnak a harci jellegtől, uralkodója pedig rettegni fog, mert az Úr tüze és kemencéje Sionban van. [1, 2]

Akiket kifosztottak rajtan kívül, ők sem vállalták a szegénységet.

„Pál apostol második levele a korinthusiakhoz (2Kor) 8. fejezetének 9. verse így szól:

„Hiszen megismertétek Urunk, Jézus Krisztus irántatok való bőkezűségét és nagylelkűségét! Bár ő gazdag volt, szegénnyé lett értetek, hogy az ő szegénysége által ti meggazdagodjanak.” (vagy más fordításban: „…hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok”). [1]

Az igevers jelentése és háttere:

• Az adakozás példája: Pál apostol ebben a fejezetben a jeruzsálemi szegények javára történő gyűjtésre buzdítja a korinthusi hívőket.
• Krisztus önfeláldulása: Az apostol Jézus Krisztus megtestesülését és áldozatát állítja példaként: noha isteni gazdagságban élt, emberi formát öltve vállalta a szegénységet és a szenvedést, hogy az emberek lelkileg és örökkévalóan meggazdagodjanak az ő kegyelme által. [1, 2]

Teljes szövegét és fordításait elolvashatod a Szentírás.hu oldalán, vagy tanulmányozhatod a Bible.com felületén. [1]